Márciusban napvilágot látott több régóta várt album. Örülhetnek DLR, Mark System és DRS rajongói, a kísérletezőbb neurofunk elkötelezettjeit Phace elégíti ki, de a válogatások terén is született pár emlékezetes darab. Nézzük, mit hozott nekünk a harmadik hónap!
DLR – Seeing Sounds (Dispatch)
Rögtön két hasonlóságot is találni a 2012-ben még Octane-nel közösen készült Method in the Madness és a nemrég megjelent Seeing Sounds között: mindkettőt a Dispatch jelzi és mindkettő a hosszabb albumok közé tartozik. A három évvel ezelőtti páros munka huszonegy darabot foglalt magában, míg a mostani DLR-szóló 19 trekket ölel fel. Ennek ellenére sem unalmas a 2013-ban különvált duó aktívabb tagjának LP-je. Ugyan a jól megszokott tech-sound dominál, mégis széles a paletta. Egyaránt hallunk modern, digitálisabb hangzást és kilencvenes évek végét idéző klasszikus megoldásokat is (utóbbira remek példa az Ant TC1-nal készült The Grip), szerepet kapnak MC-k és vokalisták, a tempó néha lelassul, szóval DLR nem engedi, hogy a hallgató figyelme elkalandozzon.
DRS – Mid Mic Crisis (Soul:R)
A nemrég Marcus Intalex oldalán Budapesten fellépő DRS ismét maga köré gyűjtötte a szakma nagyjait, hogy egy albumnyi újdonsággal lássa el a hangjára áhítozó sokaságot. A három évvel ezelőtt megjelent I Don’t Usually Like MC’s But… is sokaknál elnyerte az év LP-je címet, és ezt a titulust sokan a Mid Mic Crisisnek is megelőlegezik. Hogyne tennék, ha az első trekk rögtön 2015 egyik legszebb zenéje, az LSB-vel és Tyler Daley-vel készült The View? Az anyag rendkívül erős, hiszen adott egy kiváló MC, akinek mondanivalója szerteágazó, de mindig fontos. Adottak aztán azok a producerek, akik ritkán hibáznak, és DRS alatt sem fognak mellé: itt van Skeptical, Lynx, Dub Phizix, Jubei, Toddla T, Intalex, S.P.Y, Calibre… Végül adott egy remek kiadó, amely ezúttal is egy kiemelkedő projektet hozott össze. Remek törtparádé ez, ahol a lassabb és gyorsabb tempó kiválóan megfér egymás mellett. Gyorsan letelik a 74 perces játékidő, szóval a mutatóujjatok legyen a replay gombon!
Mark System – Final Approach (Exit)
Valamirevaló dnb-fan ismeri a Near Misst, azt a trekket, amely 2008-ban igazán ismertté tette Mark Systemet (aki akkoriban még a keresztneve nélkül zenélt). Emberünkről 2011 után keveset hallottunk, aztán 2013-ban érkezett a Goodbye For Now My Love a Subtitles-féle Sine Language válogatáson… Az “újkori” Mark System most megkoronázza munkásságát, melynek a DBridge vezette Exit ad helyet. Technika és frissítő zeneiség, dallam- és hangszerorgia, rollerek, mélység és morcosság. Semmi dropözön és éles váltás, helyette szép építkezést és megfontoltan haladó zenéket kapunk. Remekül lavírozik a táncolhatóság és a fotelzene határvonalán, így buliban és a karosszékben egyaránt működik.
Phace – Shape The Random (Neosignal)
Aki úgy véli, hogy a neurofunk unalmas és nem mutat semmi újat, az bátran indítsa el Phace új albumát, dőljön hátra és engedje, hogy a Shape The Random megcáfolja álláspontját. Izgalmas, változatos hangzás, rengeteg kreativitás társul a maximális falrobbantó faktorhoz, a táncterek királyai tehát úgy művelődhetnek, hogy ikszeik is megmaradnak. Őrült kísérletezés, elektrós hatások, filmszerű kiállások, kompromisszummentesség – sokáig lehetne sorolni az album jellemzőit, de nem érdemes. Neki kell ülni és végigélvezkedni.
Feonix – Feonix (Uprise Audio)
A Seven vezette Uprise Audio neve garancia a minőségi deep dubstepre, a jótállást pedig ezúttal Feonix albuma biztosítja. Bátran javasolt mindenkinek, aki (többek között remek hazai producereink munkái ellenére) még mindig azt hiszi, hogy a dubstep egyenlő a visongással. Gondolkodáshoz, utazáshoz, szerelemhez, boldogsághoz, szomorkodáshoz, esőben, napsütésben, mindenhogy beválik.
VA – Chronic Rollers Vol. 2 (Chronic)
Szűk két évvel követi az első részt a Chronic Rollers következő felvonása. A tizenhat trekk zenészei között nagyobb és kisebb neveket egyaránt találunk. A válogatás rendesen körülírja a roller fogalmát, a marcona hangzástól a wobble-szerűségen keresztül a likvidhez közelítő darabokig terjed a skála. Tény, hogy az albumra felkerült néhány igencsak felejthető zene is, de szerencsére van rajta jó pár szórakoztató pillanat.
VA – Intrigue 12: The Anniversary Collection (Intrigue)
Reméljük, az Intrigue minden évben megünnepli majd szülinapját, hiszen a jeles esemény a legutóbbi alkalommal is egy jó albumot jelentett, és a hagyomány idén is folytatódik (stílusosan tizenkét zenével). Kellően változatos kollekció a mostani is, amelyet többek között Break, Jaybee, Zero T vagy a kiadófőnök Ben Soundscape/The Insiders neve fémjelez.
