Friss húst köszönthetünk az október végén megjelent C.I.A. kiadványon, aki valójában nem is annyira új arc. A New York-ban élő Adred hosszú ideje mozog a drum&bass szcénában: tizenöt éve szeretett bele a műfajba, már rég elmerült a DJ-zés világában, valamint Natural Selection név alatt szervezi évek óta a bulikat, melyeken többek közt Lenzman, Marcus Intalex, S.P.Y, Total Science, Seba és Commix is felléptek már. Zeneírás terén viszont csak mostanában érkeznek az első publikus eredmények, amik nagyon biztatóak. Adred felbukkant már a tavaly évvégi 31 Records válogatáson (a Robert Manos-szal közös Eastern District-ként) és Marcus Intalex techno kiadóján, a Birdie-n is, most pedig itt az idő, hogy megvizsgáljuk az első nagyobb lélegzetű drum&bass anyagát, a 300 Pages EP-t.
A 300 Pages címadó zenéjén Adred jóbarátja, Robert Manos vendégszerepel, aki ezúttal nem csak a mikrofon mögött jeleskedett, hanem a produceri munkából is kivette részét. Robert most nem énekel nagyot, inkább csak szövegel karcos, messziről felismerhető hangján, miközben felezett tempóban kapjuk a menetelős alapot és öregsulis szőnyegeket. Minőségi bólogatós track. A Drones viszont már erősebben odacsap a tekergő, agyontorzított basszusmenetével, amire rendkívül jól passzol az amcsi T.R.A.C. mélyebb témákat is érintő dumája. A zene különlegessége Adred elmondása szerint, hogy T.R.A.C. életében először vállalta be a spoken word műfaját, ami lássuk be, elég jó döntés volt.
Ismét visszaveszünk a lendületből, lehajtjuk fejünket és elismerően bólogatunk: az Into The Storm újfent a szakiknak szól, főleg azoknak, akik érzik a ’90-es évek new york-i hip-hop zenéjét. A számon MC-ző Lystone tökéletesen pattintja rímeit a lomhán gördülő dobokra, annak ellenére, hogy állítólag nem igazán követi a drum&bass-t és ez az első próbálkozása a műfajban. A Red Night-ban ismét ő bizonyítja hozzáértését, ám itt már jobban elcsavarja az ember fülét maga a zene is: hamisítatlan bristol ez, tompa dobokkal és gyomros mélyekkel, ahogyan kell.
Ha kötelező lenne hasonlítani valakihez Adred eddigi, négy zenéből leszűrhető hangzását, akkor valószínűleg sokan reflexből Need For Mirrors közelmúltbeli munkásságát említenék. Adred-nél is a minimalista, nyers megoldások dominálnak, és úgy tűnik ő is nagyon szereti leróni tiszteletét az oldschool dnb és jungle előtt. Mindezt még fűszerezi az amerikai nagyvárosi ridegséggel és a régi idők hip-hop-jával, ami a mellékelt ábra szerint egy remekül működő recept. Emberünk sztorija még csak most kezdődik: a közeljövőben a Soul:R-on és további neves kiadókon számíthatunk tőle hasonlóan összeszedett anyagokra.
