A Marcus Intalex vezette kiadóról szóló kétrészes cikk első felében 2003-ig jutottunk, közben megismertük a MIST páros első szárnypróbálgatásait és a label indulását is, és egy kis bepillantást nyertünk a kilencvenes évek eleji-közepi stúdiókörülményekbe. A második rész a napjainkig tartó időszakot foglalja össze, amelyben már magyar érintettség is van.
2004-ben érkezett egy magyar vonatkozású áttörés, hiszen ekkor jelent meg SKC & Bratwa Prophecy című darabja a kiadón, egy MIST & High Contrast trekk másik oldalán. Ezzel indult el az Archive nevű sorozat is, amely öt megjelenést ért meg később. Az első archívum után a lassan, de folyamatosan készülő Mist:ical zenék mellett ST Files, Calibre és Intalex külön és együtt is remekelt. Az előbbiek két párás darabbal, új felállásban (St. Cal néven) készítették el a Redlight és Little Man című klasszikusokat, majd Marcus szóló bemutatkozása következett. A Zumbar és a Temperance remek előfutárai voltak a későbbi egyéni munkáknak. A finoman induló, de behemóttá terjedő intrók, a szintetikusabb hangzás, valamint a becsempészett detroiti és acid hatások egy érdekes és egyedi hangzásvilágot hoztak létre. Ezt a folyamatot tettenérhettük a Revolve:r alkiadón is, olyan himnuszok formájában, mint az Immersed vagy az Out of Touch. Marcus Intalex 2004-ben indította hódító útjára a Soul:ution Radio című sorozatot is, melyet a friss, kiadóközeli zenéknek és az új tehetségeknek szentelt. A műsorban a legújabb dubplate-eken túl a kiadófőnök szókimondó oldalával és humorérzékével is megismerkedhettünk.
Egy újabb Calibre-klasszikust (a Hypnotise-t) követve mutatkoztak be a labelen a későbbi Bunch of Cuts partnerek. dBridge a 17. kiadványon, a Without Answers és Love’s Ugly Child művekben a felépítésből tartott felsőfokú mesterkurzust. Klute pedig (aki az IPC-nek bevallotta Intalex és Calibre által érzett olthatatlan szerelmét is) a 19. megjelenésen üdvözölte a kiadó hallgatóságát két drámai darabbal.
A csoport egy kiadók által alkotott kollektíva volt, melynek alapjait az általuk üzemeltetett webshop biztosította. A MIST áttörését biztosító 31Records, a Commercial Suicide, az Exit, a Signature és Soul:r alkotta brancs a mai napig zenél ezen a néven. Sajnos a webshop – mely exkluzív, ma már nem hozzáférhető megjelenéseket is biztosított – elhanyagoltság miatt nem üzemelt megfelelően egy idő után.
2006-ban kaptuk meg végre a régóta igérgetett Mist:i:cal nagylemez első előfutárát (a Just a Little Herb-öt). Ezután folytatódott Marcus szóló tevékenysége a zseniális, színes Refreshed EP-vel, melyen randevút adott egymásnak az acid, a dnb, a szintetizátorok, és amelyen Intalex egyik legmélyebb és legérzelmesebb darabját fülelhettük meg Princess Warrior címmel. Ne feledjük Calibre Deranged EP-jét sem, melyen a producer egy egészen új hangzással brillírozott. Személyes véleményem szerint ez az egyik legjobb dupla lemez, amely a kezei közül valaha is kikerült.
A DAT-kazettákon tárolt muzsikákra utalva, DAT:MUSIC címmel jelent meg a Soul:ution Radio műsorban folyamatosan bemutatott munkákból előbb egy dupla EP, majd egy bővített, dupla CD válogatás. Ez utóbbira az elmúlt egy-két év megjelenései is ráfértek, valamint itt már találkozhattunk Sebával, Robert Manosszal, Beta 2-val, valamint a visszatérő Instra:mentallal is. A DAT:MUSIC volt a kiadó első albumprojektje, melyet szerencsére még jó pár követett.
2007-ben, több évnyi körömrágás után kaphatták meg végre a Mist:i:cal rajongók a triumvirátus első – és eddigi egyetlen – nagylemezét. A pozitív fogadtatás az elvárások tükrében is borítékolható volt. Az olyan vokalisták, mint Diane Charlemagne, DRS vagy Robert Owens, és a finom, jazzes kalandozások bőven megérték a várakozást.
Az ezt követő időszakban a kiadó kiadványait egy – akkoriban – újhullámosnak mondható produceri gárda anyagai töltötték meg. Ez egyben érzékelhető változást is okozott a label hangzásvilágában. Sokrétűbb, szerteágazóbb, ám némileg komolyabb zenei skálát kaphattunk kézhez, valamint a rajongók is megvásárolhatták a legtöbb Soul:ution műsorban bemutatott, új track-et. Ezeket a kiadványokat olyan neves figurák szállították, mint Break, Lynx, The Invaderz, Amaning & Dubwise, The Upbeats, Duo Infernale vagy Icicle, és a korábban a könnyed liquidek irányából érkező Alix Perez.
Hosszú idő után, 2008-ban hallhattuk újra a kiadófőnökök szóló munkáit. Marcus Intalex az enyhén kisérletező jellegű, ám kiváló fénypontokat nyújtó Astro Dance EP-n újabb területeket fedezett fel. Akár a kiváló címadó dal mélységeit, akár a Skizm főtémáját tekintjük, Intalex egyéni munkái magabiztosan kivívták saját függetlenségüket.
ST Files is szólóban jelent meg egy dupla lemez erejéig. A Moods EP még Calibre-t is vendégül látta, és a számok a címhez illően kiválóan prezentálták a különböző hangulatokat. A halfstep hatások, a jazzes hangulat, valamint szomorkás szőnyegek mind képviseltetik magukat az EP-n.
A DAT:MUSIC utódja is kezdett formát ölteni a 2008-as év vége környékén. A dupla CD-t beharangozó EP-k olyan neveket szerepeltetnek, mint Zero T, Mosus, Commix, S.P.Y., Lomax, Bungle, Atlantic Connection, illetve dBridge és az Instra:Mental. A CD kiadvány a fentieken túl bemutatta a közönségnek Naibut, és az előd nyomdokait követve, kvázi összefoglalóként a kiadó korábbi megjelenéseiből is szemezgetett. Hangzás tekintetében ismét változást fedezhetünk fel – már a fekete borító is jelezte aminimalizmus dominanciáját. Az album mellett az egyre felkapottabb S.P.Y. is lehetőséget kapott egy szóló, dupla EP erejéig, amely az ASBO munkacímet kapta.
2009-ben igen merész, meglepő húzással egy koncept-albumot vállalt be a Soul:r. Marcus elmondása szerint a kiadó teljes mellszélességgel a projekt mellé állt, elismerve és támogatva az abban rejlő kreatív géniuszt. A számtalan közreműködőt és vokalistát felsoroltató, polgári engedetlenségre buzdító The Raw Truth a nyers igazságot volt hivatott közölni Lynx alapjaival és Kemo lírájával. Egy ekkora monstre projekt nagyobb felelősséget helyez a kiadó vállára is (akár a népszerűsítő turnét, akár a marketinget tekintjük), főként, ha figyelembe vesszük, hogy nem kifejezetten DJ- és táncparkettbarát számokat is szerepeltetnek az albumon. L’art pour l’art… Véleményem szerint elismerésre méltó eredmény született. Míg Lynx, Perez, Henree munkái új zenei mélységeket tártak fel, emberi arcot, szociális vetületet Kemo, DRS, Tali, Vaceo, Dennis Jones, Mika Doo, Spoonface és Master X szövegei nyújtottak az albumnak. A Guy Fawkes maszkban mutatkozó szerzőpáros pedig új szintre emelte a d’n’b koncept-album fogalmát.
ST Files megjelenést ebben az évben hallhattunk utoljára a Soul:R és a Revolve:r kiadón. Szóló maxiján a 8 bites döngölő, a Crackden mellett elfért még a pattogós, lélekteli Fatsoul, majd egy MIST lemez következett. A dzsungeles, dubos Clockwork a klasszikusnak is mondható Mist:i:cal hangzás felé közelített, az Entropy azonban egy az egyben Intalex kézjegyeit hordozza.
ST Filest rajongói azóta Zero T (mára már jobb létre szenderült) Footprints kiadóján, a Dispatch-nél és az Exit Recordson találhatták meg.
A 2010-es évben csupán két lemezt jelentetett meg a Soul:r. Az elsőt, Lenzman Fade Away maxiját egyből elkapkodták. Azóta is érthetetlen módon hiánycikk, amely hihetlen árakon szerezhető be, ugyanis nem létezik belőle repress. A másodikon rilízen egy új tehetség, Phil Tangent mutatkozott be. A Lunar és a Billie’s Smile hibátlan Soul:r zene, tökéletesen illenek a kiadó profiljába.
2011-ben elérkezett az idő, hogy Marcus Intalex 21 éves zenei karrierjét egy “szakdolgozattal” koronázza meg. A 21 címet viselő album vendégül látta a garage-legenda Zed Bias-t és S.P.Y.-t, DRS-t, Riyát, Lynxet és Calibre-t, valamint találhattunk rajta Radiohead feldolgozást (Fierce vokáljával), acides dubstepet, illetve a rajongók megkaphatták a megszokott Intalex-hangzást is. Míg a drum & bass a 21 dominanciájában töltötte az évet, Intalex nem volt rest és elindította Trevino monikerjét, amelyet a középtempós szettekhez és megjelenésekhez használ mind a mai napig. A Trevino egy igen sikeres projekt lett, sorozatos DJ-szettekkel, és megjelenésekkel a 3024, az Apple Pips, a The Nothing Special, a [NakedLunch], a Klockworks és a Revolve:r kiadókon.
2012-ben a Soul:R 10 éves lett. A ’10 év mélység’ szlogent a zászlajára tűző label több ínyencséggel kedveskedett az érdeklődőknek, öt maxival és egy albummal ünnepelte az évfordulót. A maxi lemezeken Phil Tangent, Bungle, Lynx & Hellrazor és a kiadófőnök munkái mellett (melyek Dillinja tisztelgésnek tudhatók be) bemutatkozott a szintén manchesteri illetőségű, a Markával hírnevet szerzett Dub Phizix, aki azóta a Soul:ution estéken is rendszeres fellépőtárssá vált.
Albumok terén is növekedett a megjelenések száma, mégpedig a Soul:r házi MC-je, DRS jóvoltából. A Broke’n’English tag DRS hosszú ideje közreműködött az ismerősök hanganyagain, így a szívességek viszonzásaként egy illusztris produceri gárda írta az album alapjait. Az I Don’t Usually Like MC’s But… szövegei DRS-t számos díjig, többek között a legjobb MC kategória első helyéig repítették a DNBArena Awardson. Akármelyik közreműködést füleljük, az album oktatóanyag lehetne a ceremóniamestereknek: mikor, hol, mennyit, hogyan kell szövegelni ahhoz, hogy élvezhető eredményt kapjunk.
Miután lezárult a tízéves évfordulót ünneplő ötlemezes sorozat, a grime-on edződött, szintén manchesteri producer-MC haver, Chimpo dolgozhatott a kiadóval. A majomfejjel ellátott lemez már csak két számot őrzött meg a barázdákban, az EP további két muzsikáját csak digitális formában kaphattuk meg. A Buzzin’ minimalizmusa vendégül látta a Marka formulájának kifőzőit Dub Phizix és Skeptical személyében, a Frontline Calibre remixe pedig egy korai Bassbin dzsungelre emlékeztetett.
2014-ben elérkeztünk a Four:Fit sorozathoz, amelynek jelenleg a második darabjánál tartunk. A digitális formátumok elterjedése, valamint a lemezeladások csökkenése vezethetett ahhoz a döntéshez, hogy nem kifejezetten DJ-barát módon négy muzsikát paszírozzanak a lemez két oldalára. Ahogyan Chimpo darabjai, Skeptical muzsikái is a minimalizmus jegyében, a basszust szem előtt tartva fogantak. A hatalmas sikerű Desire maxi után a kiváló LSB, az újoncnak mondható FD, Anile és (az egykori Instra:mental tag) Kid Drama jelentkezett négy szerzeménnyel egy remek és változatos EP formájában. A sorozat jelenleg itt tart, kiváncsian várjuk a folytatást.
A Soul:ution Radio című műsor sajnos már nem üzemel. Korábban a Red Bull-féle RBMA vette pártfogásba, de a műsor nélkül manapság csak digitális csatornákon értesülhetünk a label körüli újdonságokról.
Erre az egyik platform a Soul:r-főnök Soundcloud-csatornája lehet, azonban kevesen tudják, hogy a kiadó évekkel ezelőtt elérhetővé tette katalógusának számos darabját a Youtube-on is.
Idén végre kaphattunk egy élő, üzemelő, Bandcamp alapokon nyugvó Soul:r webshopot, melyen meghallgathatjuk a vásárolni kívánt zenéket, és megvehetjük a lemezen megjelent, ma már nehezen elérhető klasszikusokat.
Visszahallgatva a kiadó katalógusának darabjait, feltűnhet, hogy a kezdeti liquid label, amely a lélekteli daraboknak dedikálta magát, ma már sokkal nagyobb, szerteágazóbb zenei területet ölel fel. Hogy ezután mi következhet? A legjobb, ha Intalexre bízzuk magunkat. Bármit is várunk a jövőtől, elhihetjük, hogy a Soul:r-tól minőségben csakis egyet kaphatunk. Mégpedig a legjobbat.
