A DJ Vapour által igazgatott 36 Hertz kiadó 2008 óta szerepel a drum and bass nemzetközi színterén. Sokan talán azt is tudják, hogy hazai vonatkozása is van a címkének, ugyanis DJ Madd To The Massive című zenéje mellett a Vapour-nak készített Porn Of The Dead újragondolás is itt jelent meg 2009-ben. A főként feltörekvő producereket támogató 36 Hertz legutóbbi megjelenései kapcsán a kőkemény dzsungelparádén túl több alkalommal is találkozunk a nagyon korai hőskorra jellemző 140-150 BPM körüli trekkekkel, illetve a hagyományőrzés mellett szerepet kap a kliséktől és sablonoktól elrugaszkodott szemléletmód. Mindez a konkrét zenei felhozatallal párosulva egy igazán szerethető kiadóvá teszi a 36 Hertzet, szóval néhány bekezdés erejéig áttekintjük az elmúlt öt rilíz tartalmát.
Vapour címkéje – valószínűleg különböző finanszírozási megfontolásokból – lassan egy éve csak a digitális zenepiacra dolgozik (előtte 12” és 10”-eseket is nyomtak), ennek viszont az lett a következménye, hogy brutálisan felpörgött a kiadó, és nem ritka a havi két-három megjelenés. Persze felmerül több kérdés is, első körben a napvilágot látott zenék minőségét, valamint a megújulásra való képességet illetően. Na de ne is szaladjunk ennyire előre, lássuk a legutóbbi öt megjelenést, aztán mindenki eldöntheti, hogy jó irányba halad-e a kiadó.
36HTZ031 – ESP
A Spread Love eredetije nálam abszolút favorit, ugyanis kiválóan reprezentálja az öregsulis rave életérzést, és minden olyan összetevőt felvonultat, ami nélkülözhetetlen a múltidézéshez. Jó alapanyagból könnyű dolgozni, így nem meglepő, hogy a remixek is teljesen rendben vannak: Vapour megmaradt 140 környékén, az SR & Digbee páros egy vidám és pörgős rollerben egyesítette újra a sávokat, az igazán „mocskos munkát” viszont a szintén újonc Delphi Productions végezte el, amely garantálja a tánctérrobbantást.
36HTZ032 – Jaybee
A 32. single előadóját különösen nem kell bemutatni, hiszen több frankó zenét is hallhattunk már tőle, sőt, a Good Looking is érdeklődik iránta. A leginkább talán mégis a Random Movementtel közös Good Enough lehet érdekes, engem speciel első hallásra „megvett kilóra”, de egyelőre még nincs infó a megjelenés várható dátumáról. Bár elsősorban a lágyabb dallamok kapcsán találkozhatunk mostanság Jaybee nevével, a Watch Dis egyértelműen megmutatja, hogy állat is tud lenni: fémes dzsungeldobok, soundsystem effektek és vokálok, pumpáló sub és tekergőző lead-forgatagok… Egyszóval brutális ámokfutásról van szó. A Halleluja (már csak tempóját tekintve is) jóval visszafogottabb, a komor hangulatot a hosszan elnyújtott szintidallamok hivatottak oldani.
36HTZ033 – Delphi Productions
A Delphi Productions stílusa kiválóan illeszkedik a kiadó hangzásvilágához. Mind a Follow Me, mind pedig a She’s Trouble a súlyos dobokra és reszelős bassline-ra építkezik, és főként jungle, jump up és stadionbéz elemeket ötvöz, az eredmény pedig két igazi szörnyeteg.
36HTZ034 – Jem One
Jem One neve ugyancsak ismerősen csenghet többeknek, annál is inkább, mert a Kane & Abelt anno Andy C is beválogatta a Nightlife-széra negyedik részébe, de megfordult ő anno már a CIA Deep Kut-nál és a Vampire-nál is. A 34. ’Hertz megjelenés két középtempós jungle-t tartogat: a The Bleep esetében ritmikus pittyogásokon és az oldschool hangmintákkal operáló megoldásokon van a fő hangsúly, míg a Drop This lepitchelt témái már a dzsungel mélyébe kalauzolnak minket.
36HTZ035 – Various Artists
A legfrissebb megjelenés szeptember 2-ától már kapható a digitális lemezboltokban. Az SR & Digbee páros abszolút érzi az ósulis hangzás és az újvonalas ámen keresztezését. A Twisted Love súlyos, ugyanakkor mégis laza amen-loopjai gyorsvonatként robognak végig a hallójáratokon, miközben gonoszul hömpölyög a középtartomány és vadul pumpál a mélyszekció… Telitalálat! A kiadófőnök túlzottan nem erőltette meg magát a Vlad The Impaler kapcsán, de simán elhiteti velünk, hogy ismét a ’90-es években vagyunk. Nemcsak a zenei motívumok és megoldások, hanem a hangmérnöki munka is a korai jungle-korszakot idézi fel.
Úgy tűnik, a 36 Hertz egy hangzás alatt két irányvonalat lovagol meg. Egyrészt zajlik a jungle „megreformálása”, másrészt „back to the oldschool” jelleggel születnek a hőskorra hajazó zenék. Egy-egy trekk már annyira ’90-es évek, hogy néha beleborzongunk, és pont ez az a hatás, ami különlegessé teszi a kiadót. Ugyan embere válogatja, hogy a nosztalgikus és nyugis jungle-fíling, vagy éppen az elborult amen-agymenés talál-e be igazán, egy tényező mindig konstans: a minőség.
