A Kasra által igazgatott Critical aligha igényelne bemutatást a drum & bass műfaját ismerők körében, hiszen a címke neve mára összeforrt a minőség fogalmával. A tíz éve működő label a DJ-k és zenekedvelők között egyaránt jó hírnévnek örvend. A kerek évfordulón a kiadó egy Enei szólóalbummal rukkolt elő, mi pedig az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni a Critical történetét. Ebben személyesen Kasra lesz segítségünkre, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre.
“Egyszerűen ki akartam venni a részem a drum & bass-ből és új, izgalmas producereket akartam megjelentetni. Filozófiám: olyan zenét kiadni – esztétikailag is kellemes formában -, amit nagyon szeretek.” Ennek szellemében került tehát a boltok polcaira az első megjelenés 2002-ben. A lemez érdekessége, hogy a szerző, aki Dphie néven képviseltette magát rajta, később Cyantific-ként futott be fényes karriert.
Az első éveket többek között Vector Burn, Delta & Format, a Mathematics, vagy a Sys-X alteregóval megjelenő, brazil XRS neve fémjelezte. A kor legismertebb Critical zenéje volt például a Calibre-féle Rockafella, vagy a sok bulit felrobbantó Forgive Myself az Ill.Skillztől. A drumfunk szcénában szintén ezen időszak korongjai közül vált himnusszá rövid idő alatt DJ Flight és Breakage, avagy az Alias felvétele, a Can I.
2004-ben köszönthettük a címkén az első hazai nevet, ekkor jelent meg ugyanis Chris.SU single-je, rajta a Satisfy és Try Again című zenékkel. 2007-ig több magyar, vagy magyar vonatkozású release is napvilágot látott, elég, ha csak SKC és Bratwa Pain-jére gondolunk (melyet a mára igen népszerű Brookes Brothers remixelt ugyancsak a Critical-nak). 2007 egyik kiemelkedő megjelenése a címkén szintén Chris.SU nevéhez köthető, aki a Concord Dawnnal közösen írta a Sacrifice című zenét, a lemez másik oldalán a To Heal-lel.
A kiadó újra és újra igazolta nyitottságát, hiszen éppúgy elfért egymás mellett Breakage reggae-mintás, gyökerek felé hajló zenéje és Young Ax hamisítatlan muzikalitása, mint Silent Witness utaztatása. Kasra egyébként így látja a siker titkát: “A producerek, akikkel együtt dolgozom, mind fantasztikus zenéket tesznek le az asztalra. Jó zene nélkül egy kiadó mit sem ér.”
2007-ben érkezett az első – egyelőre még csak válogatás – album, All Sounds Electric címmel, melyen Kasra az újdonságok mellett több, a kiadó életében mérföldkőnek számító darabnak is helyet adott. A dupla korongot nem sokkal később követte még egy, 2-es sorszámmal (2009-ben pedig a Critical Sound foglalta össze a label körüli zenészek munkásságának aktualitásait).
A következő években szaporodtak azok a single megjelenések és EP-k, melyeknek köszönhetően a Critical egyre feljebb lépkedett az elismertség létráján. Ki ne emlékezne például a ma is népszerű Alibire a Spectrasoul-tól, vagy ki ne érezne bizsergést Silent Witness Poster Girl-je hallatán?
2010-ig váratott magára az első Critical címkés szólólemeze. Sabre Wondering Journal című LP-je messze kilépett a drum & bass keretei közül, hiszen az ismerős ritmusokat sokszor ambientbe vagy glitch-be hajló elemek váltották. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy Sabre albuma volt az, amely a felnőttkorba léptette a kiadót.
Az elmúlt két év – egészen Enei szólólemezének múlt heti megjelenése óta – ismét a single és EP megjelenések kora volt. Hallhattunk vokális zenét a Total Science-től és Riyától, meghatározó tánctérrobbantást Enei-tól, Noeltől és Eastcolors-tól, és törzsi dub hangzást Dub Phizix és Fox stúdiójából.
Az Critical legújabb dobása az orosz tehetség, Enei Machines című szólóalbuma, mely a kiadó hagyományaihoz hűen sokszínű, méltán öregbíti a címke nevét. A terebélyes diszkográfia joggal veti fel a kérdést: melyik megjelenésre a legbüszkébb a kiadó feje? “Mindegyikre” – válaszolja Kasra. “Ha mégis választani kellene, akkor kiemelném Sabre albumát, az Alibi eredetijét és Break-féle remixét, a Spectrasoul Organiser-jét, Calibre 2003-as debütálását a címkén, Rockwell Aria EP-jét, Enei új albumát és Foreign Concept Mob Justice című zenéjét. Rengeteg zenénk van és mindet imádom!”
Két éve működik a Critical testvérkiadója, a Modulations, melyet Kasra az új és régebbi zenészek műveinek hozott létre. A testvérkiadó minden megjelenése 10 inch-es lemezen kerül a polcokra. A Modulations címkéjével megjelenő zenék között sokkal több kísérletező hangzású darabot találunk. Kasra szerint “a Modulations finom termék jó ízlésűeknek”. Lenzman More Than I Can Take-je tökéletesen alátámasztja kijelentését, miképpen a D*Minds újkori zenéinek pártfogolása is. Több feltörekvő név (pl. Hybris, Judda, Krakota vagy Mortem) szintén a Modulations segítségével kerülhetett rivaldafénybe.
A közeljövőt illetően Kasra így beszél: “Remélem, a kiadó működtetése mellett több időm lesz zenélni, szeretném, ha megjelennének produceri munkáim, és dolgozhatok majd drum & bass-en kívüli stílusokban is”. A következő tíz évre vonatkozó terveit firtató kérdésre csak ennyit mond: “Ez nagyon nehéz! Mi lenne, ha megkérdeznéd öt év múlva?”
Kasra munkásságának eredményeit a Fabric is értékelte, hiszen idén márciusban ő készítette a hatvankettedik Fabriclive mixet.
A kiadó hosszú távra tervez, de ahogyan eddig, úgy most sem kategorizál. A kiadófőnök ars poeticája a jó zene szeretete és publikálása, ez pedig nem stílusfüggő.
