VA – Matriarch EP (Cyberfunk)

0

Valószínűleg a drum and bass-szcéna nagyja már az év végi szüneten, a karácsonyi családi mókán és a szilveszteri ünneplésen töri a fejét. Xtrah biztos, ami biztos, úgy döntött, hogy még év végére meglep minket idén indult kiadója második megjelenésével, még mielőtt elfelejtenénk, milyen is az igazi kiberfank. Örülünk? Örülünk hát!

matriarch_2

Amikor kézhez kap az ember egy EP-t, stílusos, mattfekete borítóval, rajta olyan nevekkel, mint Xtrah vagy Mefjus, semmi oka szomorkodni. Még akkor sem, ha ők ketten csak a zenék felét jegyzik; sőt, kellemes meglepetést nyújthatnak Incognito és Phentix trekkjei is. Elvégre Xtrah vélhetően elég magasra rakja a lécet a saját kiadójánál. Azt gondolom, mindkét „újoncnak” komoly lehetőség egy ilyen kiadványra kerülni, annak ellenére, hogy már ők is letettek valamit az asztalra: az osztrák Phentix például korábban a Citrusnál és a Disturbed-nél jelenhetett meg, az új-zélandi Incognito pedig a még idén megjelent Shadow Funk EP-t jegyzi a Dutty Audión. (Végül is, ha az árnyékfank ment, valószínűleg a kiberfank is menni fog… Bocsánat.)

A csapat tehát adott, jöhetnek a zenék: A címadó Matriarch első ütemei az Xtrah-ra jellemző „filmes” hangulatot adják, majd rögtön megjelennek az első szintihangok, effektek, amikből rögtön tudni, hogy valami keményebb cucc fog következni. Vissza kettő, padlógáz, a drop ad egy kövér gázfröccsöt a kalapálós-lépegetős, dinamikus „okos-neuró” zenének. Tetszik a dobok egyszerűsége, nem bonyolult képletek, de remek hangzás, ahogy kell. Őszintén szólva én az Xtrah-féle stílust jobban érzem ebben a zenében – bár megjelennek a ropogós neuró-reecek (nem is akármilyenek), a horrorokat idéző effektek, a pörgős lüktetés, valahogy mégis azt a simára csiszolt bézt kapjuk, ami inkább Xtrah-t jellemzi.

A duó másik trekkje, a Fever mintha éppen az ellenkezője lenne: kissé szintetikusabbnak ható dobok, sidechain-elt, sikítós pad a háttérben, egy kis morgás még a drop elé, csak hogy üssön, aztán indulhat a móka. Széttördelt, torz basszusok, kíméletlen reszelés, egyedi dinamika – úgy érzem, itt Mefjus ült többet a produceri székben. Ez pont az a zene, ami ha felkerül egy buliban, a hangtechnikus kolléga biztosan átgondolja a karrierútját. Nem az az érzelmi hullámvasút, nem is a tipikus szerelmi ballada, inkább az a sikítós-ugrálós veretés, ahogy szokás nevezni. Személy szerint nem vagyok a legnagyobb rajongója az ilyen zenéknek, de ez nagyon egyben van. Remekül el van találva minden hang, a hangulat. Három Noisia tagból három ezt ajánlja.

Az első két trekk többszöri, egyre magasabb hangerőn történő meghallgatása után érdemes elővenni a másik korongot is. Itt Incognito Foundations zenéje az első, egy hagyományosnak nevezhető roller. Brutálisan jól szól ez is, a többi hasonló zenéhez képest sok újdonságot nem mutat fel, ugyanakkor jó helye van egy ilyen EP-n. Én úgy érzem, sok lenne négy nagyon pörgős zene egymás után hallgatva, így pont jól illik ide ez a húzós, pattogós darab, frankón épül-szépül, a filterezett közép-basszus pont ott dobja fel időnként, ahol kell, a csörgőkígyóra emlékeztető perkát pedig egyszerűen imádom! Az Xtrah által hangsúlyozott Cyberpunk (Cyberfunk?) érzést szerintem ez a zene hozza a leginkább.

A Hoax zárja a sort, Phentix műhelyéből. Szintén egy roller, szintén nagyon jól szól és… Szintén egy kicsit megszokott, egy kicsit felidéz minden hasonló zenét (bár, valljuk be, elég erős a mezőny). Épp annyival kevesebb a Foundationsnél, hogy ezt már merem középszerűnek titulálni. Bár nem rossz trekk, de a többi ötletessége itt nem hallatszik, a szinti-stabek sem dobják fel igazán, a dinamikája és úgy az egész hangulata egészen kiszámítható és felejthető. Azt gondolom, a négy közül ez a zene, ami a leghamarabb „elkopik” az ember emlékezetében, de éppen jó helyre került ahhoz, hogy sose vesszen el.

Összességében azt mondanám, hogy a Cyberfunk második dobása igen jól sikeredett, és fogjuk még hallani ezeket a darabokat. Nagyon rendben van az egész kiadvány, a borítótól pedig egyszerűen kiráz a hideg: amíg ilyen megjelenéseket kapunk hónapról hónapra, nem kell aggódnunk a műfajért.

Share.

About Author

Leave A Reply