VA – Drum & Bass on Demand 2 (DMNDLP02)

0

Azt semmiképp sem állíthatjuk, hogy az őszi/télkezdeti albumdömping szűkölködött a jó zenékben, így azt sem lehet mondani, hogy a 9-én a svájci Demand Recordsnál megjelent válogatásalbumnak ne akadna ellenfele a lemezboltokban. Nézzük, vajon megállja-e a helyét az év végi felhozatalban!

629x354A track-ek listáját végigpásztázva hamar észrevehető, hogy Svájcban újra a jól bevált receptet vették elő. Nem is csoda, hiszen adottak a mélyebb/okosabb vonalon jól menő, többnyire “feltörekvő” nevek, mint Bredren, Detail, Linden, MTWN, vagy éppen Cursa. Sokuknak természetesen nem is ez az első megjelenése a kiadónál – és nyilván nem is véletlenül.

Az már első hallgatásra is feltűnik, hogy milyen jól megkomponált, mégis milyen változatos anyag is ez. A V/A albumoknál véleményem szerint sohasem teljesen egyértelmű a kohézió a zenék között. Bár a Drum & Bass on Demand anyaga rendkívül sokféle stílust sorakoztat fel, mégis érezhető a közös hang, valamilyen megfoghatatlan, mély érzés, ami minden darabban ott van – függetlenül attól, hogy az egy lassabb, megfontoltabb zene, vagy egy kattogós roller.

Amit még akaratlanul is észrevesz a hallgató, hogy a trekkek sorrendjét nagyon jól rakták össze. Nem minden album büszkélkedhet azzal, hogy ilyen remek íve van a zenék egymásutánjának, egy válogatáslemeznél pedig ez külön dicséretet érdemel.

Az első három trekk remekül vezeti fel a hangulatot és ágyaz meg a többi zenének: Cursa CRNR című zenéje talán az egyik legszebb az albumról, de nem sokkal marad el a Troy Gunner alkotta Capacity sem. Az érzelmesebb darabok után egyre keményebb talajra érkezünk: a Cursa, Subliminal és Alxr kollab Camino Mindmapper és Fre4knc remixe, War, Overlook és Mateba Scared-je és a magyar Gamma 2347-je nemcsak az album legvagányabb, keménykedős zenéje, hanem az év legjobb rollerei között is ott szerepelnek. Nem lehet elmenni Linden és Detail közös szerzeménye, a Fringe mellett sem: visszatérő vendége volt megannyi podcast-nek, nem véletlenül. És hogy a táncolósabb, jazz-es vonal hívei se maradjanak ülve: az album záróakkordja egy nagyon kedves likvid zene két nem túl ismert névtől, MC Fava vokáljával fűszerezve.

Nehéz lenne kiemelnem egy (vagy akár több) olyan zenét, ami kicsit gyengébbre sikerült, valószínűleg azért, mert véleményem szerint mindegyik nagyon jó. Bár nem mindenki kedveli ezt a fajta bézt, az elmondható, hogy remekül szól minden zene, az összesnek megvan a helye egy-egy podcast-ben, buliban, vagy utcán, sportolás közben, vagy éppen otthon hallgatott lejátszási listában.

Share.

About Author

Leave A Reply