Survival interjú: „Csak a vibe számít”

0

A 2017-es Bass Camp Orfű fesztivál nagyot merített a Dispatch zenei felhozatalából: Kyrist, Ant TC1 és Zero T mellett Survival, vagyis Steve Kielty is beállt a lemezjátszók mögé az ominózus orfűi péntek estén.

Amíg a többiek az estére készültek, mi elraboltuk Steve-t pár kérdés erejéig.

Tavaly is jártál már nálunk Magyarországon, éppen itt, a Bass Camp fesztiválon. Milyen élményekkel távoztál?

Azt hiszem, ezek a srácok remek koncepcióval álltak elő tavaly, amire igazán érdemes építkezni. Nagyon örülök, hogy újra itt lehetek! Kellemes meglepetés volt, hogy újra meghívtak – remekül éreztem magam tavaly is. Tudod, rengeteg buli van egy-egy évben, de ez igazán kitűnt a többi közül: nem is pont azért, mert rengetegen voltak, vagy óriási volt a buli, hanem mert nagyszerű emberekkel találkozol, akármerre is nézel… Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy újra jövünk az egész Dispatch családdal, biztos voltam benne, hogy megint remek móka lesz.

Más itt a közönség, mint Angliában, vagy Londonban?

Az igazság az, hogy Európában, főleg a keletebbi részein eléggé más fellegek járnak, mint nálunk. Ahogy észrevettem itt az emberek inkább a neuro-, meg a keményebb zenék felé hajlanak… és mivel én nem pontosan ilyeneket játszom, elég nehéz válogatni alkalmanként – de ez épp az aktuális közönségtől függ. Tavaly itt szerencsére nem volt probléma, mert kiváló közönségem volt. (nevet) Egyébként játszottam már néhány alkalommal Magyarországon és mindig sikerült megtalálni a közös hangot a közönséggel.

És a mai estére készültél valami különlegessel?

Igen-igen… ugye a Survival mellett a SCAR szekerét is tolom, úgyhogy hoztam egy rakat új SCAR zenét, ami mostanában készült. Persze van nálam egy jó pár Survival zene is, amik az album után jelennek meg, úgyhogy van nálam egy adag Survival dub is. Persze a többi Dispatches srácnál és lánynál is. (nevet) Itt van Kyrist is, úgyhogy ne hagyjuk ki a lányokat sem, sajnos nagyon ritka, hogy külön említhetem őket!

Mennyire vagy elfoglalt mostanában? Ott van a SCAR, mostanában jelent meg az albumod, a Take It Back… biztosan nem unatkozol.

Haha, igen. Tavaly igazából két album is készült: a SCAR és a Survival albumok, szóval idén egy kicsit visszább vettem a tempóból. Most két SCAR EP jön még a Metalheadznél idén, vagy talán jövő év elején, egy SCAR a Dispatch Dubplate-n a közeljövőben, illetve egy Survival ugyanitt, augusztusban. Ja és még egy EP Dispatchen, talán év vége felé. Ami azt illeti, elég sok teendőm van, szóval az időm nagyobb részét a zeneírás mellett az ötleteim összegyűjtése teszi ki. (nevet)

Na meg gondolom, elég sok időt vesz el, ha bakelitre is rákerül egy zene…

Elég nehéz mostanában bakeliten is megjelentetni, úgyhogy szerencsés vagyok, hogy még abban az időben kezdtek el megjelenni a zenéim, amikor az volt az alap. Utána már egyre gyengébben teljesített lemezpiac. Az igazság az, hogy bármennyire is szeretem a vinilt, mára már nem ez a legjobb út a zenéid kiadására. A Dispatch-nél eléggé alaposan megválogatjuk, hogy pontosan mely zenék kerülnek lemezre – a Dispatch Dubplate sorozat nyilvánvalóan mindig lemezt jelent, de az EP-im például csak digitálisan fognak kijönni, akár megveszik így, akár nem. (nevet) Ha minden zenémet bakeliten szeretném megjelentetni, alig lenne egy pár. Nincs más munkám, én a zenéből élek, úgyhogy egy-két zene évente egyszerűen nem elég. Na persze nem a megjelenésekből élek, inkább a DJ-zésből, de ugye kellenek a zenék. Sajnos manapság inkább hátrány, mint előny bakeliten megjelentetni.

Akkor a főzés még mindig csak egy hobbi nálad?

Hát, igen, de azért az életem egyre nagyobb részét tölti ki. Miután a TV-ben főztem Angliában, sokan hívnak, hogy főzzek nekik! Szerencsére, most, hogy az albummal már nem kell foglalkoznom, találok is rá időt, úgyhogy jobban feltérképezhetem ezt a tevékenységet is. Rengeteget járok főzni ide-oda az Egyesült Királyságban, egy rakat embernek főzök, van egy csomó lehetőség, talán még egy kis tévé, főző show-k, vagy ilyesmi…

Igen, itthon is láttuk a videóid a műsorról a Facebookon, Instagramon

Igen-igen, aki bekövet Instagramon, az elég sok ételt fog látni. (nevet) Egyébként nem is én jelentkeztem, a húgom kitöltött egy nyomtatványt a nevemmel, aztán egyszer csak bejutottam a műsorba… le voltam nyűgözve. Tudod, nem igazán vagyok benne az ilyen TV-s témában, de azért életre szóló élményekkel gyarapodtam a néhány hónapnyi főzés közben. Ahogy mondtam, valószínűleg a következő hónapjaim is ezzel fognak telni: jövő szerdán például a Drum&BassArena égisze alatt fogunk főzni egy 3 fogásos vacsorát, aztán pedig DJ-zünk.

Közös tőről fakad nálad a zenélés meg a főzés?

Azt hiszem ez elég egyszerű. Az ételek, a zene, a festészet, meg a többi… mind-mind csak egyszerűen művészet. Ha elmész egy fine-dining étterembe, az ételek ott egészen elképesztőek, művésziek és persze az aktuális tudomány is mögöttük van. Egyébként, amikor járom a városokat, szívesen elmegyek néhány kellemes étterembe, ezt szeretem csinálni, amikor nyaralok. Tudod, a zenéből élek, így amikor kirándulok nem szeretek a zenével foglalkozni, inkább helyi ételeket, különlegességeket kóstolgatok.

Akárhogy is, mindegy, hogy az egy gyönyörű tál étel, ami úgy néz ki, mint egy festmény, vagy drum and bass, ugyanaz a tevékenységet űzöd: játszol a hozzávalókkal, próbálsz kikeverni valami olyan ízt/egyveleget, ami tökéletes harmóniában van és kellemes. Szóval nagyon hasonló a kettő, csak különböző formátumok.

Mi a véleményed a drum and bass jelenlegi palettájáról? Tudnál mondani pár nevet, akiket követsz, vagy ígéretesnek tartasz?

Huh, nem könnyű kérdés. Sajnos nincs időm mindent végighallgatni, de azért a pendrive-omon van egy jó adag zene, amikből válogatok. Nagyon szeretem Bungle legutóbbi néhány zenéjét, csodálatosak! Nagyon bírom Kyrist cuccait is, na és azt hiszem az is nagyon fontos, amit ő képvisel a szcénában: óriási hiány van női tehetségekből, biztos vagyok benne, hogy valami gátolja őket a zeneírásban, de legalábbis a drum and bassben így van. Szerintem fontos, hogy legyenek „nagyköveteink”, király drum and bass-szel! Persze, nem olyanok, akik csak a szexualitásukat adják el, hanem csak simán, „ez vagyok, ezt csinálom és kész”! Persze nagyon bírom a többi Dispatches srác zenéit is, DLR-t például, de Friske-nek is volt egy nagyon fasza EP-je mostanában. Aztán ott a Data3, vagy Satl… őket is nagyon csípem!

Említettél néhány későbbi megjelenést, vannak még további terveid a jövőre nézve?

Igen, ugye tervben van két SCAR EP és egy második album a Metalheadznél, ideális esetben. Survival néven van még hátra egy pár zene amik még 2017-ben megjelennek – ezeket az album hátszelén írtam –, aztán lehet nekiállok még egy Dispatch albumnak 2019-re, ki tudja?  Remélhetőleg a SCAR még jövőre napvilágot lát.

Gondolom azért akad néhány kiadatlan zene a PC-den…

Voltak! De csak voltak! (nevet) Szerencsére minden megjelent végül. Néhány éve Ant, meg a Dispatch-es srácok akartak készíteni egy brandelt Dispatch USB Stick-et, aztán kérdezték, hogy „Steve, nincs pár zenéd”? Mondtam a srácoknak, hogy van rengeteg kiadatlan zeném, vigyék az összeset, rakják rá az egészet, ahogy van és egy kicsit exkluzívabb is lesz az egész. Úgyhogy felkerült rá egy halom kiadatlan zene, amik nem fértek fel korábban az LP-imre, vagy nem illettek semelyik kiadványra korábban.

Mostanában elég magas a kiadási arány a zenéimnél, javarészt, amit írok, az meg is jelenik. Persze mindig akad egy pár, ami meg fog jelenni, csak még nem találtak igazi otthonra. (nevet)

Van egy trekk az albumodon, ami az egyik első megjelent zenéd címét viseli, az Original Silencer. Van ennek valami különleges jelentése?

Valamikor, olyan 3 évvel ezelőtt beszéltem Ant-tel, hogy a huszadik zenében töltött évemre, jó volna kiadni egy albumot. El is kezdtem dolgozni rajta, aztán eszembe jutott, hogy bemintázom az Original Silencert lemezről, dolgozok kicsit rajta, aztán majd rákerül az albumra. Az LP nagyobb része kész lett 2015 környékén, de aztán a Metalheadz szerződtette a SCAR-t, kijött egy csomó SCAR zene, a SCAR album, szóval úgy voltam vele, hogy várjon egy kicsit az egész. Aztán persze írtam még egy csomó zenét, teljesen megváltozott az egész lemez felépítése, de az alapötlet azért valahol megmaradt: megünnepelni, hogy a huszadik éve vagyok az „iparban”. Végülis 22 éves ünneplés lett a vége, így alakult.

Furcsa érzés hallani egy zenét ilyen régről… azt hiszem elég jól sikerült remix lett, ahogy láttam szereti a közönség is. Lesokkolt, hogy egy csomó régi jungle-t hallgató arc odavan az eredetiért és azt mondták, hogy mennyire ikonikus zene volt akkoriban én meg: „Igen? Na ne már!”. Akkoriban nem nagyon voltam képben, 17 vagy 18 lehettem, nem is tudtam, hogy ennyien bírják.

Persze remastereltük az egészet, a mai hangerő-standardra hoztuk, meg egy picit beleszerkesztettem, hogy könnyebben lehessen játszani… mókás volt dolgozni vele.

A hangerővel kapcsolatban: mi a véleményed a hangerő-háborúról?

Szerintem van egy szint, amit el kell érned, a többire a „gain” potméter való a keverőn. Persze, egy csomóan elszálltak. Most az úton idefelé hallgattam egy jó pár friss promot, Serumot, S.P.Y-t, Bungle-t… ők nem tolják túl a zenéiket, és azt hiszem ez eléggé műfaj specifikus jelenség. Ha a „neuro” érzésre hajtasz, akkor a hangerő minden; én inkább a hangzást, a dallamokat szeretem a középpontba helyezni. Azért nem rakok fel egy zenét, mert hangos. Ha jó a zene, akkor játszom, k*rvára nem érdekel, hogy hangos-e. Ha nagyon hangos, majd lehalkítom.

Van bármi tanácsod a feltörekvő producerek, hangmérnökök számára?

Vannak fontosabb szempontok a hangerőnél! Csak a vibe számít! Valami, ami elveszett a zenénkben már egy jó ideje. Azt hiszem, páran elvesztették az útjukat egy kissé és inkább a hangerőre meg a kifinomult technikákra koncentrálnak a hangulat helyett. Hallgass meg néhány zenét tíz, vagy akár csak öt évvel ez előttről! Mind a hangulatról szól, senkit nem érdekel milyen hangosak. Engem sem. Senkit! Ha a zenéd hangosabb az enyémnél, lejjebb tekerem, vagy az enyémet feljebb, mindegy, csak a tánctéren élvezzék az emberek. Egyébként, ha jó hangmérnök vagy, nem feltétlenül leszel jó producer és fordítva: attól, hogy nem vagy kiváló hangmérnök, még írhatsz király zenéket.

Van valami üzeneted a magyar rajongóknak?

Nagy pacsi a magyaroknak, köszi a remek magyar kolbászt az ímént, és azt a tüzes vizet, mi is a neve? Azt hiszem abból egy kicsit sok is lett…

Share.

About Author

vinyl junkie

Leave A Reply