Silence Groove – Whistler EP (Fokuz)

0

Lehetne azzal indítani ezt a kritikát, hogy a Fokuz mostanában beletaposott a gázba és felpörögtek az események a címke körül, de ez a folyamat nem most indult. Elképesztő, de a címkén az elmúlt öt évben minden héten (!) megjelent valami. Sok esetben ez a valami sajnos a felejthető kategóriába esett, viszont az utóbbi egy évben a jó és rossz megjelenések aránya egyértelmű javulást mutat. Sűrűbben tűnnek fel ismertebb producerek, például Ivy Lab, DBridge, Random Movement, Zero T, Seba vagy Concord Dawn, ami egyértelműen jót tesz a kiadónak. A középpontban továbbra is a friss, vagy közepesen ismert tehetségek állnak, akiknek zenéi újabban mintha picit szigorúbb minőségellenőrzésen esnének át. Az egyre magasabbra törő fiatalok közül az egyik legígéretesebb a 24 éves Silence Groove, akinek legújabb lélekbézre fókuszáló anyaga november elejétől kapható

A Lengyelországból származó, de jelenleg Pozsonyban élő Kuba Cichocki, avagy Silence Groove produceri karrierje trancezenékkel indult, majd ehhez társult 2011 tájékán a drum and bass, olyan művészek hatására, mint a Future Engineers, az Artificial Intelligence vagy Electrosoul System. A trance és az előbb említett zenészek alapján nem csoda, hogy emberünk az atmoszférikus törtek és a likvidfunk világában talált otthonra. A Whistler EP-n található négy trekk is ezt a két műfajt járja körbe, de sajnos nem okoz mindegyik szám maradandó élményt. Essünk túl gyorsan a kevésbé jó részen: a kissé műanyag hangzású Connection és a kedvesen csilingelő Only You remix az a két zene, ami többszöri hallgatás után sem tűnik túl fantáziadúsnak. Elkötelezett likvidfunk rajongók számára biztosan okoz néhány kellemes pillanatot e két szám is, de azon kívül, hogy követik a képzeletbeli likvidlexikonban leírt szabályokat, mást nem nagyon lehet róluk mondani.

A Whistler esetében érezni azt, hogy Silence Groove igyekezett egy történetmesélős, komplex dalt írni, ami sokkal jobban áll neki, mint a mások által már unásig ismételt likvidklisék pufogtatása. Többféle témából, például fütyörészésből, végtelenségig visszhangosított vokálfoszlányokból, house-os szintikből és érzelmes zongorafutamokból áll össze a szám, melyben az említett témák bő hat percben, elnyújtva követik egymást. Így a túlzsúfoltság esete nem áll fenn, helyette kellemesen utaztat a Whistler, valahol az atmoszférikus dnb és a likvidfunk között félúton. Az EP másik erőssége egy meglehetősen funky, sokkal puritánabb, de pont a jól kitalált egyszerűsége miatt magával ragadó zene, ami valószínűleg emiatt kapta az A Little Thing Called Tune címet. Ez a zene ékes példája annak, hogy nem kell Calibre-nek lenned ahhoz, hogy jól tudj bánni egy erősen minimalizált eszköztárral. Kuba kiválóan adagolja a ropogós breakeket, puha basszusokat, visszafogott dallamokat és női hümmögéseket… a végeredmény a legjobb Creative Source megjelenéseket idézi. Szép munka!

Annak ellenére, hogy kissé felemásra sikerült a Whistler EP, érdemes lesz a jövőben nagyobb figyelmet szentelni Silence Groove-nak, mert a srácban ott rejlik a tehetség ahhoz, hogy egy napon a legjobbak mellett említsék.

Share.

About Author

I came to hear the band today, I ain't thinkin' 'bout u

Leave A Reply