Évek óta ígérgetik, végre megérkezett: Sense MC, a minimal veterán dumagépe szólóalbummal jelentkezik a Diffrent Music kiadónál.
Az MC-k a jelenkori drum and bass színtér legvitatottabb szereplőinek számítanak, sokan már a létezésüket is feleslegesnek tartják, mondván, tönkreteszik a zene élvezetét az állandó szövegelésükkel. Én az ilyen szélsőséges véleményekkel nem értek egyet, de azt elismerem, hogy az MC-k színpadi hangulatfokozó szerepének hasznossága ellenére van, hogy némelyik tényleg irritáló, főleg, ha online közvetítést, vagy podcastet hallgatsz.
Ez leginkább persze a host MC-kre vonatkozik, (akik az MC szó eredeti jelentéséhez tartják magukat, és nem nagyon rappelnek, csak hostolják a bulit/műsort), a rapperekkel azért más a helyzet. A komolyabb művészi vénával megáldott dumagépeket viszont a narcisztikusabb DJ-k nem szeretik, hiszen elvonják a figyelmet az ő produkciójukról. Emiatt sajnos a legtehetségesebb szöveggyárosok a basszus világában gyakran nem kapnak kellő elismerést.
Ebbe a csapdába esett a lassan negyvenhez közelítő underground költő, Sense MC is. Ő a minimal/deep vonalon alkot, neve a Codebreakerrel közösen alapított Fathom Audio formáció, vagy a Diffrent-bulik révén lehet ismerős. Az utóbbi időben egyébként a Metalheadz-nél is lehetőséget kapott, ami saját bevallása szerint “kapóra jött”, mert komolyan fontolgatta a visszavonulást.
Sense tipikusan az a rapper, aki nem működik együtt akárkivel, de ha megtalálja egy DJ-vel a közös hangot, együtt csodákra képesek. (Aki kíváncsi a részletekre, hallgasson bele egy Fathom Audio Chronicles epizódba.)
Említésre méltók a Lynx-szel közös munkái is, amik a rapper-producer szimbiózis ékes példái, akárcsak az LSB tavalyi albumán napvilágra került Pandora.
Sense már évek óta emlegeti, hogy készülőben van egy LP méretű szólóanyaga, de a hivatalos bejelentéssel megvárták az idei újévet, amikor a kiadófőnök Dextával egy órás élő Q&A session keretében jelentették be a stílszerűen Valentin-napra időzített kiadási dátumot és a címet a Facebookon.
Az Elephant in the Room LP nem csak azért különleges, mert egy olyan rapper van a középpontban, aki a tehetségéhez képest eddig nem igazán kapott elegendő figyelmet, hanem mert az album egyúttal a Diffrent Music elég hatásos erődemonstrációja is. A producerek jó része a kiadó lineupjának oszlopos tagja, és nekik köszönhetően az első diffrentes nagylemez lendületből felugrott nagyjából DRS szerzői albumainak szintjére.
Az anyagon kb. egyenlő arányban oszlanak el a figyelmet ténylegesen a szövegre irányító hiphop témák, és a veretősebb, basszusalapú részek. Az előbbi kategóriába sorolható a Zero T-vel közös Two Planets, a Tomorrow Fybe:One beatjével, a ritmusszekciót nem is tartalmazó Sinatra Philt-tel, és az It’s Just a Ride, ahol producerként Dexta és az Amoss duó alkotott.
A morcosabb zúzásról is gondoskodtak: a That’s Everything-ben a szöveg csak díszítés, a fókusz a kövér basszusokra kerül át, ezt a számot producerként Arkaik és Dave Owen jegyzi. A Dopamine hasonló, bár ez azért sokkal inkább hiphop is. És persze hagyományos drum and bass-t is hallhatunk Lynx-től (Disconnected), Philth-től (After Dark), és Comától (State of the Art), amire szintén illenek Sense rímei.
A kedvencem viszont, elsősorban a szöveg miatt, egyértelműen a nyitótétel, a Love Is. Itt sikerült a legjobban megtalálni az egyensúlyt a produceri és rapperi önkifejezés között, egyik sincs alárendelve a másiknak. A szöveg meg egyszerűen zseniális. Ez egyébként az album többi részére is igaz, az unalomig ismételgetett ’put your hands up’-klisék közelébe sem megyünk. Szerencsére.
Egy hibrid hiphop lemez tehát a végeredmény, ami végre a megérdemelt pozícióba emeli Sense-t, egy újabb bizonyítékot adva arra, hogy a hiphop és a bass music tökéletesen működik együtt, és hogy DRS szintjére nem csak DRS tud eljutni.
Az Elephant in the Room egyébként a szokásos bakelit és digitális verzió mellett limitált kiadású CD-n is elérhető. Ezen bónuszként helyet kapott egy érdekes kitekintés a grime felé (Die In A Hole), és a State of the Art VIP verziója. Úgyhogy akit érdekel, annak érdemes igyekezni a kiadó bandcamp oldalára, és megrendelni, mielőtt elkapkodják.
