Random Movement – Európában játszani kétségkívül jobb

0

Bizonyára sokan értesültetek már arról, hogy szeptember 13-án végre fellép hazánkban a drum & bass lélekkel teli oldalának egyik legfontosabb képviselője, Random Movement. A liquid funkot rendkívüli érzékkel művelő amerikai producer/DJ szettje számos hazai rajongó bakancslistáján kihúzatlan tételként villog, de már csak pár napig. A jeles alkalom jó indok volt néhány újabb kérdés feltételére, amelyekre Mike ismét a legnagyobb őszinteséggel és velős gondolatokkal reagált.

randommovement

2010-es interjúnkban alaposan körbejártuk a múltadat és akkori jelenedet, ezért most első körben arra kérnélek, hogy értékeld kicsit az azóta eltelt négy évedet, kezdve például azzal, hogy milyen reakciókat és változásokat hozott debütáló albumod, a Lucky Guess.

Majdnem két év kellett ahhoz, hogy napvilágot lásson az album, de nagyon örültem a fogadtatásnak. Az emberek tényleg szerették, amit összehoztam erre a megjelenésre, Marky segítsége és promóciója a kiadóján keresztül pedig erősen motivált abban, hogy a legjobbat nyújtsam. Őszintén szólva semmi változást nem hozott az életemben a Lucky Guess. Általában visszahúzódom és csak teszem, amit teszek, nem figyelve arra, hogy az emberek mint gondolnak rólam. A művészet elsőbbséget élvez bármivel szemben.

Az album utáni megjelenéseid közül melyik jelent számodra a legtöbbet és miért? Van esetleg olyan zene, amit azóta bánsz, hogy kiadtad a kezeidből?

Az album óta a legjelentőségteljesebb megjelenésem a legfrissebb kiadványom, melyben részt vett jó barátom, Jaybee, valamint feleségem, Adrienne Richards. A nejem megírta akusztikus gitárra az Ahead Of It All című dalt, amiből aztán Johnnal közösen egy drum & bass tracket varázsoltunk. A zenében nem igazán használtam semmilyen hangmintát, ehelyett a megírt gitár és fuvola felvételekkel játszottam. Megbánni egyik megjelenésemet sem bántam meg.

Mostanában némileg több „agresszió” érzékelhető a zenéidben, amire jó példa a Twilight At The Height. Ellenben az igazán visszafogott oldalad – amit például a The Things You Do-ban hallhatunk – ritkán kerül felszínre. Te érzékelsz ilyen változást a hangzásodban, vagy mindez a véletlen műve?

Nem hinném, hogy van ilyen változás a hangzásomban. Mindig is írtam olyan zenéket, amelyek egy kicsit keményebbek, de egyszerűen nem voltak annyira jók, mint a nyugodtabb dolgaim. A zenéim többsége inkább nyugodtabbnak nevezhető, de az agresszívebb darabjaim mostanában több figyelmet és támogatást kapnak, szimplán azért, mert a fiatalok manapság keményebb hangzásokat szeretnek, illetve a produceri képességeim is jobbak lettek e téren. Ha valaki csak azt tapasztalja, hogy egyre keményebb vagyok, akkor nem ás velem kapcsolatban elég mélyre. (nevet)

Úgy gondolom, hogy karriered egyik fontos, de legalábbis szokatlan momentuma a napokban megjelent Kill Paris remixed, ami nem mellesleg Skrillex kiadóján jött ki. Mostanában az a trendi, ha az „indie” zenék drum & bass remixével a RAM vagy Hospital csapat valamelyik tagját bízzák meg, aki aztán összehoz egy stadionokba illő, könnyen felejthető remixet. Itt viszont valami más történik… Hogyan jött ez a lehetőség? Meglepett a felkérés?

Tom Riley keresett meg az OWSLA-tól a remix-felkéréssel. Amint meghallottam a Kill Paris-zenét, teljesen odavoltam érte. A vokál és a dallamok annyira finomak és lágyak, minden olyan jól van összerakva az eredeti verzióban, szóval nehéz lett volna nemet mondanom erre a projektre. Először persze meglepett, hogy irántam érdeklődnek, főleg mert az OWSLA csapattól valami dühös és kemény dologra számítottam, de ismét meg kellett tanulnom, hogy nem szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni. A dal gyönyörű, és tudom, hogy azért kértek fel, mert a hangzásom passzol az eredetihez.

Ha már Skrillexről esett szó, mesélj arról, hogy egy magadfajta elektronikus zene-rajongó, aki már régóta ebben a közegben mozog, hogyan éli meg a néhány éve zajló nagy amerikai EDM-robbanást? Milyen változásokat hozott ez a mozgalom a közvetlen zenei környezetedben, illetve általában az USA-ban?

Az EDM-robbanás egy rossz vicc az Egyesült Államokban, egy szégyenfolt abban a zenében, amit egykor szerettem. Totálisan undorodom az egésztől, a kamu DJ-zéstől és ghost producerektől. Az egész egy hatalmas hazugság, amit olyan fiatal gyerekek táplálnak, akik nem tudnak semmit a DJ-zés művészetéről vagy nagyszerű zenék írásáról, és nem is érdekli őket. Örülök, hogy nem vagyok és nem is leszek soha részese ennek az egész szarnak. Ez egy hóbort, ami remélhetőleg lassan ki fog múlni. Mennyi kamu DJ-zős videó kell még ahhoz, hogy belássuk, ez tízszer károsabb, mint a playbackelés? Az egész dolgot a kapzsiság és a maximumra felfújt egoizmus hajtja. Nevetségesnek tartom azokat az arcokat, akik zúznak a pultban, miközben a CD-lejátszójukban egy egyórás mix pörög. Nem szégyellik magukat? Tényleg olyan értelmetlen az életük ezeknek, hogy 50.000 ember előtt kamuzni jól esik nekik?

Ez az egész nem az én szcénám, nem az én rajongóim ezek az emberek, és egyértelműen nem az én zeném. Amikor ezek a hamis arcok rengeteg pénzzel körbevéve a halálos ágyukban fekszenek majd, rá fognak jönni, hogy a mértéktelenül kapzsi életük értelmetlen volt, és semmi mást nem értek el azon kívül, hogy befizették a számlákat. Elfelejtik őket, mert alapból semmi különlegeset nem tettek le az asztalra. Az EDM-világ valódi zenészei már tudják, hogy miről beszélek. Baszódjatok meg, kamu EDM-esek, utállak titeket. Eltekintve azoktól, akik ténylegesen DJ-znek és írják a saját szerzeményeiket, ti féleszűek tönkretettétek saját magatokat. Alig várom, hogy elsüllyedjen a hajótok.

Igaz, hogy szeptember 13-án saját szemünkkel és fülünkkel is megtapasztaljuk majd Budapesten, de mesélj kicsit arról, hogy hogyan néz ki egy Random Movement DJ-szett, illetve hogyan készülsz rá. Szerinted mik egy kiváló DJ-szett ismérvei? És ha már itt tartunk, kik a kedvenc DJ-id drum & bass-en belül és kívül?

Valójában próbálok egyáltalán nem készülni a szettjeimre. Talán tudom előre, hogy melyik zenével kezdek, talán azt is tudom, hogy mit fogok rákeverni, és talán van kb. száz zene, amit játszanék az adott buliban, de ezen felül igyekszem nem tervezni semmit sem. Nem túl nagy móka egy precízen megkomponált szettet játszani, ráadásul a DJ-zés fontos része az, hogy figyeled a közönség reakcióját és annak alapján alakítod a mixedet. Egy kiváló DJ-szettben történik valódi DJ-zés. Ha van néhány trükköd, vesd be őket. Ha kockáztatnál, vállald be. Légy magabiztos a képességeidben és mutasd meg az embereknek, hogy tudod, mi csinálsz.

Ha a kedvenc DJ-imről esik szó, Marky mindig a listám tetején lesz, de Jaybee szorosan követi őt. Jaybee drum & bass zenéken alkalmazza a beat juggle-t, egy túl sok Red Bull-t fogyasztó gyerek tempójában szkreccsel és mesterien meg tudja mozgatni a közönséget. Mindenkinek meg kellene hívnia ezt a srácot a bulijába. Csak idő kérdése, és maga mögé fog utasítani sokakat a nagy nevek közül. Drum&bass-en kívül… Nos, az az igazság, hogy mostanában más elektronikus zenét nem hallgatok, de a hip-hop DJ-k a mai napig lenyűgöznek. Hatalmas motiváló erő számomra az a tehetség és scratch-képesség, ami őket jellemzi. Túl sok nevet kellene említenem a hip-hop szcénából, és itt most a valódi hip-hop szcénára gondolok, nem a popos kommersz szarra, amivel nap mint nap bombáznak minket.

A mostani már nem az első európai turnéd lesz. Milyenek az itteni buliélményeid? Érzel bármilyen különbséget az európai és amerikai klubkultúra közt? Van esetleg olyan hely, ahol nagyon szeretnél zenélni, de eddig nem volt lehetőséged rá?

Mindent egybevéve az eddigi tapasztalataim nagyszerűek! Európában játszani kétségkívül jobb, mint az USA-ban. Az emberek itt kicsit felszabadultabbnak tűnnek, és jobban összhangban vannak azzal, amit én képviselek, ez pedig sokkal emlékezetesebbé és élvezetesebbé teszi a szettjeimet. Muszáj külön kiemelnem Angliát, a drum & bass szülőhazáját. A bulikat ott az teszi igazán különlegessé, hogy simán lejátszhatok egy 15 évvel ezelőtti zenét, az emberek azt is ugyanúgy ismerni és szeretni fogják, mint egy aktuális rádiós számot. A közönség reakcióját gyakran megkönnyezem, mikor látom, hogy ők is ugyanúgy szeretik azokat a zenéket, amelyek engem régen berántottak a drum & bass-be. Ilyenkor újra fiatalnak érzem magam és visszarepülök azokba az időkbe, amikor ezeket a zenéket először hallottam. Egyáltalán nem ritka látvány, hogy fellépés közben elmorzsolok néhány könnycseppet. Hihetetlen számomra, hogy ezt csinálom, végtelenül hálásnak érzem magam és megtisztelő a közönség pozitív reakciója. Úgy érzem, nem érdemlem meg mindezt… Egyszerűen elképesztő látni azt, hogy Európában milyen hatása van az emberekre a zenémnek. Mindezek részben az USA-ban is érzékelhetők, de semmi nem tud felkészíteni arra a túláradó szeretetre, amit a zenémért cserébe itt kapok. Az Egyesült Államokban lassan újra elkezdett épülni, fejlődni a drum & bass, egyre több embert látok a bulikban, ahol játszom, és remélem, folytatódni fog ez a trend. Szeretnék egy turnét Ázsiában vagy Ausztráliában… Remélhetőleg hamarosan lesz lehetőség rá!

Végezetül spoilerezz nekünk kicsit, mondj pár zenét, amelyek mostanában gyakran előfordulnak a DJ-szettjeidben!

Kabuki x Onallee – Time to Change
Simplification & Translate – Tonight
K Jah & Vytol – Cola Cubes
Flaco – Got To Have (Heist remix)

Szeptember 13-án, szombaton Random Movement a Corvintetőn!

randommovement-flyer

Share.

About Author

Leave A Reply