Profil: Nicola Cruz – Ecuadori elektronika egy náci bunker gyomrában

0

Hamburg egy felettébb érdekes város. Egy olyan hely, amit semmiképp sem lehet unalmasnak nevezni. Felejthetetlen élmény volt néhány hete ott mászkálni, gyönyörködni az építészeti csodákban és kanálisokban, luxusboltokkal teli utcákon nézelődni, majd pedig átesni a város másik oldalára, ahol kocsmák egész sora és padlótól plafonig graffitivel borított épületek vártak. Mindezek után nem hittük, hogy Hamburg még ezt is képes felülmúlni, de megtörtént: nem csak a szokásos turista élményekkel lettünk gazdagabbak, hanem közelebb kerültünk Nicola Cruz különleges zenei világához is.

Amikor megvettük a jegyeket az ecuadori-francia DJ, Nicola Cruz estjére, nem tudtuk, hogy az Uebel & Gefärlich klub egy anno második világháborús menedékhelyként szolgáló épületben található. A németek már évtizedek óta híresek az éjszakai életről és a techno bulikról, klubbá alakítani egy hatalmas légvédelmi bunker emeletét pedig az egyik legjobb ötletük volt. A Szent Pál negyedben felépített Flakturm IV óvóhely 25000 embert fogadott be és védett meg a II. világháború idején, ma pedig legalább ugyanennyit képes különféle módokon szórakoztatni. A vastag falak között a zene hangzása szinte már tökéletes, Nicola Cruz változatos szettje pedig remekül kihasználta a hely adottságait.

Cruz zenéjének hazája Ecuador, az Andok-hegység és az Amazonas dzsungelének otthona, ő maga azonban Franciaországban született, ecuadori szülők gyermekeként, így érthető, hogy a múlt és a jelen, a kultúrák keveredése fontos szerepet játszik nála. Zenéje az ősi mitológiák és népi hagyományok ötvözete modern dallamokkal. Pályafutását ütőhangszeresként, pontosabban dobosként kezdte, mindössze 11 évesen, majd később egy Megadeth számokat játszó bandában próbálta kamatoztatni a megszerzett tudást. Nagy szerencsénkre érdeklődése korán az elektronika felé fordult és Cruz hamar nevet szerzett magának egyedi, ecuadori- latin ritmusok és modern elektronikus dallamok egyvelegéből alkotott hangzásával. Kezeiben az ősi dallamok mit sem veszítenek eredetiségükből a 21. századi környezetben. Nicola Cruz egy, a Red Bull Music Academy-nek adott interjúban így írja le saját stílusát:

A hangzásvilágod „Andes step” -ként jellemzed. Kifejtenéd ezt egy kicsit?

Viccből, a zenék állandó bekategorizálása kapcsán találtam ki ezt a nevet, ironikusan azonban ez két szó tényleg jellemzi a munkám egy részét.

Figyelembe véve a tradicionális hangzásod, talán elkerülhetetlen, hogy a zenédet nosztalgikusként jellemezzék. Tudatosan próbálod létrehozni a szomorúság és az öröm e keverékét?

Igen, érdekes módon ezt mindig szem előtt tartom. A zenei ízlésem ugyebár a saját hangulatommal függ össze, ez valahol az öröm és a szomorúság közt helyezkedik el félúton. Zenére fordítva ezt misztikus hangulatnak nevezném. Olyan ez a hangulat, mint egy ködös erdő képe, vagy napkeltekor, napnyugtakor az a néhány percig tartó különös fényhatás, amit “la hora bruja”-nak neveznek spanyolul. A Dél-Amerika hegységeiből származó zenékben egyre többet fedeztem fel ebből az érdekes, misztikus hangulatból, amit a térségre jellemző egyedi hangszereken, fából készült pánsípokon, charangokon, bombokon és az éneklésen keresztül keltenek életre.

Cruz 2012-ben Nicolas Jaar ma már sajnos nem működő kiadójánál, a Clown & Sunset-nél tűnt fel, első jelentős albuma, a Prender el Alma (Ignite the soul) azonban csak 2015-ben jelent meg, a hasonló stílusú előadókat istápoló ZZK Records gondozásában.

A kíváncsiság, tisztelet és aprólékos kutatás kombinációját alkalmazva Cruz a hallgatót spirituális útra viszi, arra az útra, amelyet maga is végigjárt, miközben első albumának világkörüli turnéján változatos kultúrákkal és sztorikkal ismerkedett meg, valamint színesebbnél színesebb egyéniségekkel dolgozott együtt. Ezen felfedezések képezik nemrég megjelent új lemeze, a Siku gerincét, amely a közösségen és a mozgáson alapuló, szinte kézzelfogható spiritualitást próbálja megragadni.

Míg a Prender el Alma szédítő, ám minimalista törekvés volt, a Siku fényes, gyorsan mozgó zenékkel tündököl, melyekben vegyülnek a különböző fajta dobok, a kolumbiai Palenque dallamai és a brazil szamba hangszerei. Mindezek erős kapcsot hozhatnak létre az elme, a lélek és a test között. Hogy ez kiben mennyire jön létre, azt mindenki maga döntheti el, az azonban biztos, hogy Nicola Cruz nem egy átlagos zenei világban mozgó DJ. Mi egy másodpercre sem untuk el magunkat a kétórás szettje alatt, olyannyira nem, hogy szinte már fájdalmas volt kilépni a bunker-klub ajtaján és visszatérni a valóságba.

Share.

About Author

Leave A Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..