Lynx kisebb szenzációként robbant be anno a drum&bass-be, főleg a Disco Dodo-nak köszönhetően. Az idő előrehaladtával viszont egyre csökkent a felhajtás körülötte, egészen addig a (mély)pontig, amikor tavalyi albuma a kötelező promóciós körök után villlámgyorsan feledésbe merült. Szomorú ez, hiszen a Devil’s In The Detail kiváló anyag, tele kísérletező, eredeti ötleteket felvonultató számokkal. Az LP óta komolyabban most hallat magáról először a szcéna egyik legügyesebb producere: szinte egy időben bukkant fel tőle három 12”-es korong, melyek a Soul:R, Warm Communications és Detail címkéken jelentek meg november végén és december elején. Szerencsére Lynx megtartotta kísérletező kedvét, ennek köszönhetően három egészen izgalmas lemezzel van dolgunk.

A sorból kissé kilóg a saját kiadóján (Detail) – digitálisan már szeptemberben – megjelent Locked On A Low, mivel a lemez egyik oldalán a 170-es tempó helyett egy érzelmes dubstep kapott helyet. A friss ausztrál tehetség, Naomi Pryor vokáljával díszített középtempós darabban az ének leginkább a ’80-as évek törékeny balladáit idézi meg, melyek alatt morcosan tekergő bassline hömpölyög felezett dobképlettel támogatva. A dal drum&bass verziója is hasonlóképp egyszerre lágy és dühös. Naomi vokáljától és a finom atmoszférikus szőnyegektől magasan szárnyal a zene, a torzított basszusok ugyanakkor könyörtelenül berántják a hallgatót egy sötét verembe.

A drum&bass experimentális oldalát boncolgató texasi Warm Communications 23. megjelenésén Lynx két állandó közreműködőjével mutatkozik. A Kemo-val közös Dive Deep In zseniális. Ebben az esetben is látszólag egymást kiütő elemekből épül fel a track, hiszen ki gondolná, hogy a keleties ízt adó szitár-foszlányok, Kemo mesterien szabdalt és effektezett hangja, valamint az aprólékos, tapsoktól visszhangzó minimalista dobszekció nem hogy képes egységet alkotni, de még jól is szól? Plusz poén, hogy ha fülünket egészen közel tesszük a hangszóróhoz, felfedezhetünk egy klasszikus csillingelő hangmintát ismétlődni, melyet valószínűleg a Super Mario játékból kölcsönzött Lynx. A másik oldalon hallható Shadowlands már a címével elárulja magát. Hellrazorral közösen ezúttal egy baljós, sejtelmes rollert sikerült összehoznia Lynx-nek, ami könnyen lehetne egy Alkonyzóna epizód aláfestő zenéje.

A Soul:R-os lemezre is jut némi scifi hatás, de a Balloons esetében a filmkorszak egy jóval korábbi érája elevenedik meg. Konkrétan azok az idők villannak be a szám hallatán, amikor még a fekete-fehér filmeken damillal belógatott csészealjak láttán az emberek tényleg elhitték, hogy földönkívüli invázió áldozatai lesznek hamarosan. A játékos és megmosolyogtató track eredetileg a producer hangminta pakkjának demo zenéje volt, de Marcus Intalex jól érezte, hogy ennél többet érdemel ez a munka. A Balloons párja egy komolyabb, melankolikus likvid felvétel. A Passing Time tulajdonképp úgy jó, hogy semmi különlegeset nem mutat fel: csak egy zongora riffekkel és szívbemarkoló női vokál foszlányokkal tűzdelt roller, aminek számos mostani liquid funkkal ellentétben tényleg van lelke.

Összesen tehát hat friss, egészen különböző Lynx tracket tehet magáévá az, aki szeretne a drum&bass-szen belül kicsit más irányokba kitekinteni. A számok egymás mellé állítva hangulatban eléggé eltérőek, a részletgazdagság és az eredetiség viszont egységesen jellemző mindegyikre. Remélhetőleg nem kell újabb egy évet várni komolyabb mennyiségű Lynx megjelenésekre!

Share.

About Author

Leave A Reply