L 33 – Karate LP (Eatbrain)

0

Köztudott, hogy elfogult vagyok L 33 munkáit illetően. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az Eatbraint (és azt a brandet, amit megteremtett) az egyik legjobb keményvonalas platformnak tartom, akkor elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy odáig vagyok a Karate LP-ért. Nincs finomkodás, nincsenek művészi allűrök, csak kőkemény szeletelés, ahogy a csövön kifér.

l33

Visszatekintve jó pár év távlatából, egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy már a neurofunkon belül is megjeletek új árnyalatok. Ez nem feltétlenül csak a producerek egyéni hangzásainak különbségeit, hanem egyes más alstílusokban kipróbált megoldások megjelenését is jelenti. Gondolok itt elsősorban a techyre, hiszen úgy gondolom, ez hat leginkább a neuróra. Értem ezen azt, hogy nemcsak a széttekert bassline-folyamok, a fenyegető atmoszféra és a rohanó dobképketek fémjelzik az igazán ütős neurókat, hanem egyre inkább elterjedtek a kimért, szikár dobok és a kevesebb több elvén megírt alapok, amelyeket a neuróra jellemző megoldásokkal kombinálnak egyes újvonalas producerek. Mivel jó néhány zenész már évek óta dolgozik a tech-határok kiszélesítésén, így a bolgár L 33 bemutatkozó LP-je kapcsán talán a neurotech elnevezés lehetne a leginkább helytálló.

Ettől függetlenül a Karate LP igazán kemény vizekre kalauzol, és a balkáni fenegyerek elsősorban a zúzásra fókuszál. Az IPC-n korábban bemutatott sampler kiválóan szemléltette, mire kell számítanunk: brutális tánctérrobbantás és némi szikáran kivitelezett, ámde kellőképpen tuskó agymenés.
A képlet minden esetben egyszerű és nagyszerű: írj egy brutálisan menetelő alapot, majd illessz rá egy reszelős bassline-kompozíciót, csavard meg pár váltással, végül mindezt tekerd ki úgy, hogy garantáltan lerobbantsa a fejeket. A végeredmény minden esetben garantált arcletépés: Grime All The Time (ami egyben az LP ars poeticája is lehetne), Drop It Down Low, Karate, Disco Funk, Electroshock, Collide, Creatures, Stand Down, Earthbounce, Bloodbrain, Once Again. Ha lágyabb hangzásra vágysz, vegyél visszább a reszelésből, és adj hozzá egy kevés stadiont (Razor Blade), vagy válts elektrohangzásra (Strange Things, Zealot).

Hogy mindez egyhangú? Na és? Az Eatbrain-élmény továbbra is adott, és nekem mint L 33 stílusa nagy kedvelőjének mindig ugyanolyan élvezet megnyomni a Play gombot, és meghallgatni a Karate LP bármelyik trekkjét. Az ismételten kiváló artworkkel ellátott negyedik zombis hosszanjátszó mától elérhető a Beatporton, a többi digitális felületre június 13-án érkezik, míg a bakelitrajongóknak bizonytalan ideig még várniuk kell rá.

Share.

About Author

Leave A Reply