Ivy Lab – Missing Persons EP

0

A Critical Music nem szórakozik. 2014 eddigi három hónapja alatt három színvonalas kiadvány is megjelent a Kasra által vezetett kiadón. Jelen kritikánkban a februári release-t, az Ivy Lab első EP-jét boncolgatjuk.

ivy-lab-missing-personsA Sabre, Stray, és Halogenix alkotta trió már 2012 eleje óta aktív szereplője az angol drum & bass életnek, annak ellenére, hogy az Ivy Lab nevet hivatalosan csak 2013-tól használják. Első közös munkájuk a 2012-es Oblique volt, amely melankolikus-likvides hangulatával a Critical azévi egyik legkelendőbb rilíze lett. Ennek folytatása a már Ivy Lab néven 2013 januárjában megjelent Afterthought. A trióval gyakorta együttműködik Frank Carter soul énekes, akinek hangját eddig mindkét kiadványon hallhattuk.

A Missing Persons EP-re szokatlan sokszínűség jellemző. A címadó tétel igazi atmoszférikus mestermű, ami mintha az Oblique és az Afterthought összegyúrásával született volna, megfűszerezve újabb ötletekkel. A Frank vokáljai alatt lustán gomolygó ambient szőnyegek, és az ezt ellensúlyozó pörgős-pattogós dobszekció, meg persze a morgó basszus alkotják a legjellegzetesebb trekket az anyagon. Kifejezetten illeszkedhet bármilyen chill/likvid szettbe, akárcsak a második szám, a Live on Your Smile. Itt Ivyék női vokállal hódítanak, hasonlóan nyugis hangulatú rollerbe illesztve. Ez a trekk már tavaly megfordult többek között Kasra lemezjátszójában is.

A kiadvány harmadik zenéje egy fergeteges kollaboráció a ranglétrán rohamosan felfelé kapaszkodó Emperorral, aki most márciusban, ugyanitt, Mefjus-szal durrantott (Hello World EP). Ehhez hasonlóan a Pepper-ben is hozta a formáját: bizarr, rövid dallamtémára pakolt effektek, és tech-es, lendületes dobok jellemzik a számot.

Ami viszont talán mindenki számára kellemes meglepetés volt, az a negyedik helyet elfoglaló Sunday Crunk. Itt a megszokott Ivy-hangzás helyett egy felező dobokra épülő, glitch-es cuccot kapunk a fiúktól. Gyanítható, hogy a zenében a szokásosnál nagyobb szerepet kapott Stray, hiszen feltűnő a hasonlóság például a Matchsticks című számával, de ugyanúgy emlékeztet Om Unit, vagy Kid Drama zenékre is. Mindenesetre kifejezetten ütősre sikerült.

A digitális verzióban ezen a négy számon kívül megkapjuk még a Peppert, Deft újragondolásában, ami nekem kicsit túl absztrakt, bár a trükkösen szétesett halfstep hangzását nem tartom rossznak.

A Missing Persons EP kulcsszava a változatosság. Az Ivy Lab az első két trackkel hozza a szokásos zseniálisan likvid formáját, a másik kettővel pedig bebizonyítják, hogy a más jellegű, hangulatú zene sem áll tőlük távol. Mindenképp ajánlom.  Az EP egyébként a szokásos digitális és bakelites verzió mellett egy nagyon különleges 50 példányos limitált vinil kiadásban is elérhető volt, kézműves borítóval. A limitált kiadványok történetéről ide kattintva olvashattok.

Share.

About Author

Leave A Reply