Büszkén értesítjük Olvasóinkat, hogy kisebb-nagyobb sérülésekkel és némi múló hangkárosodással ugyan, de túléltük a második Jungle War-t is. Kissé fájlaljuk a tényt, de a partynak ideiglenesen otthont adó, erős művház jelleget mutató helyet, ott fent az úttörűvasút végállomásánál azóta katasztrófa sújtotta területnek nyilvánították, amit a fővárosi önkormányzat leginkább Palotai és Cadik uraknak köszönhet. No mercy - valószínűleg ez lehetett a fent nevezett személyeknek az estre szabott mottója, mert bár Boolek sem volt balek és Solid sem volt szolíd, mégis megint a két visszaeső háborús bűnös back to back hadművelete volt az, ami nem kegyelmezett sem istennek, sem embernek. Három óra körül még maga a száznegyvenhét bevetést megélt harctéri tudósítónk is elgondolkozott azon, nem kéne-e visszavonulni, de aztán fél négy körül mégis csatarendbe állította magát, (nem volt más választása) és ötig megállás nélkül küzdött a négy oldalról támadó decibelek ellen. Aztán pedig átadta zöld karszallagját a maradék fiatalkorú puma-harcosnak, (akik előtt ezúttal is le a sisakkal) és - tőle szokatlan módon - jóból is megárt a sok alapon fél hatkor takarodót fújt. De a háborúnak még nincs vége.