|
Bukem volt nekem az első dzsungelisten. '96-ban már hozzá lehetett jutni komolyabb
jungle válogatásokhoz, albumokhoz, de igazából az Earth és a Logical Progression
megjelenésével kezdődött számomra az 'utazás'.
Nem tudtam betelni azokkal a zenékkel, imádtam a veszettül pörgő dobokra terített
gyönyörű harmóniákat, mindig futkosott a hátamon a hideg, amikor meghallottam a
torzítatlan szubbasszusokat. És őszintén sajnáltam az after partikon darabokra eső
ismerőseimet, akik azt hitték, hogy zenét hallgatnak...
Ez már régen volt, a d'n'b azóta legtöbbünk számára a végső bulizenét jelenti, amire még
négykézláb is képesek vagyunk táncolni, a hangzás pedig néha para szinten durva. Bukem
kiadójának jellegzetes zenéjét pedig a legtöbb szakértő elavultnak, lefutottnak mondja.
Én is jó ideje hanyagoltam ezt a zenét, és igazából nem is vártam semmi újat Bukeméktől,
ehhez képest igencsak meglepődtem, mert a válogatás tényleg tudott ujat mutatni, Makoto,
Big Bud, Seba és Rantoul zenéi ötcsillagosak. Bukem még mindig fantasztikusan mixel, Conrad
még mindig szépeket mond, és én még mindig tudnék örülni, ha jungle partik végén ilyen muzsikákkal
varrnák el felszakadt idegszálainkat.
|