Vannak hamis próféták, akik azt hirdetik nagy gonoszan, hogy a drum'n'bass aranykora lejárt. Sőt vannak olyanok is, akik nem átallják kijelenteni, hogy "drum'n'bass is dead". Na, Grooverider papa nekik készítette ezt az albumot. Illetve dehogyis, hisz vélhetőleg őt teljesen hidegen hagyja az a verbális vagdalkozás. Az albumot tehát nekünk, drum'n'bass junkieknak készítette, mi meg majd jól az orra alá dörgöljük a sok meggondolatlan szájhősnek (csak, hogy finomak legyünk). Szóval a lemez: beszarás. Ez egy kicsit részletesebben kifejtve azt jelenti, hogy az ember feje percenként leesik, és az ember meg aközben, hogy kétségbeesetten igyekszik a fejét összeszedni, folyton beszarik. Először is azért, mert úgy szól, hogy a szomszéd pitbullja előre köszön, amióta először meghallgattam (igaz ez várható és elvárható is volt, hisz az album hangmérnöke/társszerzője Optical úr). Aztán azért, mert ahhoz képest, hogy "drum'n'bass is dead", az album számai egyáltalán nem emlékeztetnek korábbi d'n'b felvételekre (ezt a kijelentést kivételesen nem kívánom érvekkel alátámasztani, aki nem hiszi, igyon viaszt). Továbbá azért, mert a Mysteries of Funk nem is egy új lemez, hanem egy egész új birodalom. És Grooverider zenei birodalmának mélysége van, tere, egyénisége, hangulata, sodrása. Egyszerűen lenyűgöző. És olyan erőteljes, hogy semmilyen tiltott szer nem szügséges a birodalomba való belépéshez. Bár az ilyen megállapításokkal csínján kell bánni: tökéletes. S végül azért olyan beszarás ez az egész, mert a közel két óra zenét tartalmazó dupla változat egyetlen hibája, egy rossz helyre tett aposztróf a köszönetnyilvánítások között.

Pritz Péter 98.12.