Röviddel a zseniális Digital után itt az új Goldie maxi, ami már a közeli jövőben megjelenő nagylemez előhírnöke. A közreműködő "fuckin large" Noel Gallagher kezéban nyüszít a gitár - pont úgy, hogy azzal engem a világból ki lehetne kergetni. Ez az egész punk nosztalgia szerintem az "egy újszülöttnek minden vicc új" elv alapján működik. Aki meg a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején is odafigyelt már a nemzetközi zenei eseményekre, annak az égvilágon semmi újat nem tudnak mondani vele. Ha csak a narancssárga borítós maxi lenne az egyetlen kiadvány, lenne is bajom elég, mert hogyan csomagoljam be, hogy az új Goldie szám nem tetszik? Szerencsére létezik egy zöld-sárga fedőlapos változat is, ahol a Temper temper rövid verziója mellett Optical és Grooverider remixeket találunk. Ez utóbbi menti meg a lemezt, nagyszerű bassline-jával, egyenes ritmusával, minimálisra visszaszorított gitárbetéteivel. Ráadásul ezen a korongon van a szám videoklip változata is (az a fém baseball ütővel szobortörős alig agresszív etűd). Szóval a rockereknek és a posztpunkoknak a narancssárga borítós single a javaslatom, a kevésbé harcos jungle-t kedvelőknek és a PC tulajdonosoknak a zöldessárga árnyalatú maxival lesz könnyebb együtt élni.

Pánczél Gábor 98.02.