Goldie-t csak az hallgasson, akinek évek óta semmi gondja/baja, és egy reggel arra ébred: "hú de paráznék már egy kicsit!" Félelmetes ez az aranyfogú szörnysztár. Zenéjével egész máshol jár, mint tisztelt kollégái, és folyamatosan büntet. Csak kár, hogy nem azokat, akik megérdemelnék, hisz azok nem hallgatják őt. Minket büntet hát, vétlen és ártatlan zenehallgatókat. Itt van mindjárt például az első szám. Zenének még jóindulattal sem nevezhető, ütemes zörej, visító gépmadarakkal és egy hanggal, ami az előző dupla (Saturnz Return) első CD-jéről azt énekli: "Mother", de azt nem lehet körülírni, milyen módon. Talán csak azzal tudnám érzékeltetni, mégis milyen módon, hogy az a flash jut róla eszembe, amikor egyszer éjjel a metró megállt vagy öt percre az alagútban, és a teljes hatás kedvéért még lekapcsolták az összes villanyt. Ráadásul épp úgy ki volt száradva a szám, mintha lenyeltem volna egy csomag vattát, úgyhogy nagyom vidám volt.Egyébként ilyen a harmadik szám is, meg az összes többi. Egy csepp öröm, egy villanásnyi napfény nem sok, annyi sincs bennük. Csak sötétség, feszültség, paranoia. Egyedül a második, jazzes szerzemény hoz egy pici nyugalmat, ám ezért nem érdemes előtte és utána leköszörültetnünk a lelkünket.
Szóval, csak az hallgassa, akinek évek óta kutya baja, de ez is csak szülői felügyelettel.

Pritz Péter 99.01.