Bassface Sascha rakta le a német jungle alapjait, s annak ma már ő a nemzetközileg elismert nagymestere. Boszorkányos ügyességű lemezlovas, sokarcú szerző, producer: utóbbiról a nemrég megjelent Different Faces albumon győződhetünk meg. Különböző arcok - hírdeti a cím, s az alkotás valóban az irányzat teljes panorámáját adja. Egyébként Magyarországon többször megfordult már, remixelt az Animának, és a Tilos Rádióban is szerepelt. Legutoljára május elsején, a Hotel Royalban szórakoztatta a hívőket.

Mikor kezdted?

Tizenhárom éves koromban. Egy amerikai barátom mixelt, egy fekete srác. Családjával együtt a katonai körzetben élt, merthogy mannheimi vagyok, és Mannheimben sok amerikai katona állomásozott. Rapet és Grandmaster Flash-féle zenéket mixelt. Akkora hatással volt rám, hogy elhatároztam: beszerzek két dekket és egy keverőt. Ez sikerült, nagyon olcsó dekkek voltak, Dual-ok - az egyiken tudtam a pitcheket szabályozni, a másikon még azt sem... Elkezdtem mixelni és scratchelni. Tizenhárom éves voltam - most huszonhét vagyok. Gyorsan fejlődtem. A korai elektronikus zenéket, az EBM-et, rapet és house-t kedveltem leginkább. Szombatonként egy Mannheim közeli kisváros klubjába jártam. Aztán a szilveszteri bulin a lemezlovasok úgy berúgtak, hogy képtelenek voltak játszani. Ismertek már, szóval beugrottam. A promóternek tetszett a produkcióm, és megkérdezte, nem akarok-e szerdán felrakni. Elektrót, hip hop-ot, EBM-et és akkori indie-dalokat mixeltem. Annyira bejött a szerda, hogy felajánlottak egy munkát. Pénteken és szombaton dolgoztam. Később egy mannheimi barátom keresett meg, és a helyi Milk Clubba hívott. Tulajdonképpen ott kezdődött az egész német drum 'n' bass, jungle, breakbeat, hívd annak, aminek akarod.

Mikor? Kik hatottak rád?

Még 1989-ben. Ugyanabban az évben, de valamivel korábban, Londonban jártam, és voltam a Rage-ben. A klub nem csillogott-villogott, viszont Fabio és Grooverider olyan zenéket nyomtak, melyekhez hasonlót sem hallottam azelőtt! Akkoriban nyílt meg a Blackmarket lemezbolt is, Nicky (az azóta jungle DJ-ként is ismert tulajdonos) már ott dolgozott, és adott egy csomó új vinilt. Németországba visszatérve, a Milk Clubban a Fabio és Grooverider által elindított stílust kezdtem el játszani. Szerencsére az emberek nyitottak voltak, így bejötte+ a dolgok.

Mit gondolsz a mai német jungle-ról? Például Panaceáról és a Position Chrome csapatról?

Az ő dolgaik nem az én világom. Viszont nagyra becsülöm a hasonló zenéket készítő Gyration-ös Tyrellt és a Precision Breakbeat Research-höz tartozó Kabukit. Beindult a német szcéna. Minden lehetőség adott, hogy az összeurópai piacot is meghódítsuk. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy az angolok nem túl innovatívak mostanában.



Mégis kiket kedvelsz a britek közül?

Elsősorban a bristoliakat, jelenleg ők készítik a legkísérletibb zenéket. Nagyon jóban vagyok Brian G-vel, rengeteg dubplate-et kapok tőle... Persze Londonban is születnek érdekes dolgok, de az ottani dzsunglisták zártabbak - mintha egy külön kis szigetet alkotnának. Saját szabályokkal; nehéz őket megközelíteni, szinte lehetetlen közéjük kerülni, és nem is túl nyitottak.

Mi teszi jellegzetessé a német jungle-t?

Hogy őszinte legyek, nem tudom. Döntsd el magad... A német és a brit jungle nagyon hasonlítanak egymáshoz. A Royalban játszott szettnek legalább a fele német volt. Nem hiszem, hogy bárki is érzékelt volna valamilyen különbséget. Talán az, hogy más alapokról indultunk? Náluk erősebb a hip hop és a reggae hagyomány, ránk viszont jobban hatott a techno...

Mennyire népszerű a jungle Németországban?

Országrészenként változik. Mannheim és Heidelberg környékén a legnépszerűbb, de Brémában és Hannoverben is erős a szcéna. Stuttgart is nyomul, viszont fura, de Frankfurt nem nagyon. Pedig volt ott egy jó klub, plusz Kabuki meg Megashira is frankfurtiak... Azaz Németország már nem csak a technóból áll. Jó, a Kraftwerk német, de az igazi technót a detroitiak találták ki. Szívesen dolgoznék együtt valamelyikükkel, például az Underground Resistance-szel.

Az ő zenéik nem túl könnyem emészthetők, elég sokat kísérleteznek. Szereted a kísérleti zenéket, mondjuk az Aphex Twint?

Igen, bár ő tényleg nagyon kísérleti: az új hangokkal és az új technológiákkal bűvészkedik. Számos drum 'n' bass művészre hatott, de a számai nem a táncparkettre valók. Viszont ha nem tánczenét, akkor nyugisabb dolgokat hallgatok.

Mondják azt is, hogy a jungle kifutotta magát, hogy - főként a techstep után - nem képes az önmegújításra. Mit hoz a jövő?

Ezek főként technikai problémák. A technológiáknak megvannak a maguk határai. Az alkotók néha nem képesek követni a ritmust, ezért lehetséges, hogy egyes irányzatok zsákutcába fussanak. Ugyanakkor a technológiai fejlődésnek még jobban be kell gyorsulnia. Ez a mai világ, nekünk meg valamilyen módon alkalmazkodnunk kell hozzá. A jungle-zenék - főként Ed Rush, vagy Grooverider számai - jelenleg viszont túl minimalisták, túl tisztának tűnnek, ezért temetik sokan, de ezért hallhatsz egyre több éneket is... Lesznek még különös fúziók!

A jungle-t a nu skool váltja - vélekedik számos szakember. Te hogyan látod ezt?

Nem vagyok nu skool rajongó. Az irányzat a house-világból jött. És nem is annyira új, a technológia jobb, mint azelőtt.



Jungle, dubplate-kultúra... Nem túl elitista ez az egész dubplate-dolog?

A jelenségnek két oldala van, mint általában mindennek. Jó, hogy a DJ-k és a producerek cserélhetik egymás között a számokat. Lejátszod, leteszteled őket. Néha viszont tízszer is meg kell vágnom ugyanazt a számot, hogy egy jó mix legyen belőle... Rossz, hogy ezek a zenék időnként olyan sokáig csak dubplate-en léteznek, hogy utána már senkit nem érdekelnek. Előfordul, hogy elkészültük után fél, esetleg egy évvel jelennek meg vinylen, CD-n. Addigra már mindenki játszotta, és ez rossz a fiatal srácoknak, akik meg akarják vásárolni... Viszont ha nem lennének kapcsolataim, és nem kapnék dubplate-eket, nem tudom, mit csinálnék. Lehet, hogy abbahagynám a DJ-skedést. Csinálok egy rádióshowt is, és ahhoz a legújabb zenékre van szügségem, különben nem lenne semmi értelme az egésznek.

Úgy tudom, egy időben nem kaptál dubplate-eket, aztán megint kapsz. Mi történt?

Csak Opticaltól nem kaptam, de most már minden rendben. Néha előfordul, hogy két individiuumnak egyszerre, nem ugyanazon a helyen, tehát egymástól függetlenül azonos ötletei támadnak. Ez történt, nem több, mást nem tudok mondani. Egyébként bármit megkapok, amit akarok.

Beszélj egy kicsit a Different Faces-ről!

Az album felének én voltam a producere is... Van rajta jópár, a megjelenés pillanatában már egyéves szám, a többiek újabbak - és tényleg nagyon szeretem őket. Úgy gondoltam, hogy új aspektusokat kell megmutatnom. Timewriter is hatott rám, tetszett az albuma, aztán együtt voltunk Kanadában. Ott jött az ötlet, hogy a Different Faces-t közösen kellene befejezni. A produkciós folyamat négy hónapig tartott, tökéletesen megértettük egymást. Közben találkoztunk gitárosokkal és más élő hangszeren játszó zenészekkel, egyet-egyet meghívtunk a stúdiómba, körvonalaztuk, mit játszanak, minden rendben ment. Produkcióikat DAT-ra rögzítettük, aztán egy csomó dolgot kimintáztunk. Nem tüntettük fel őket a borítón, jogok meg ilyenek miatt, általában egy karton sört adtunk nekik, ez bőven elég volt. Egyébként se ismerné fel senki a dolgaikat, annyira átalakítottuk mindet, még a hangulatukat is: filterekkel, mixekkel, torzításokkal, vágásokkal. Valójában így működnek a dolgok: innen-onnan begyűjtött elemeket raksz össze. Például Kanadában, egy taxiban ülve hallottunk egy fura hangot, fel is vettük, átdolgoztuk, majd az egyik számba illesztettük. Az ilyesmiket szeretem, és nem mások CD-iről lenyúlni.

Hogyan építed fel a szettjeidet?

Szeretek táncolni, és nem tudok mozdulatlanul állni a dekkek mögött. Az nem én lennék... A zenék a közönségnek szólnak, a DJ-nek a közönséghez kell igazítania a szettjeit. Ez egyfajta kommunikáció a lemezlovas és a táncolók közöt. A mixeket nem készítem elő otthon, ott nincs visszajelzés, nekem viszont kell a visszajelzés, szóval a mixeknek a helyszínen kell megszületniük... Frankfurtban csinálok egy kétórás rádióshowt, a Hessischer Rundfunk (a Hesseni Rádió) harmadik programjában az XXL című adást - ott például egyáltalán nem mixelek. Lejátszom a lemezeket, elmondom az előadók nevét, a számok címét, meg néhány pletykát... Jó, oda is betelefonálnak, beírnak, de az mégsem ugyanaz, mint amikor látod a szemeket, az arcokat, a táncoló tömeget.

Az időbeosztásod?

Péntek este megy a rádióshow, természetesen elő kell készítenem, pláne ha olyan vendégeim vannak, mint Roni Size, Die, vagy Hype. Hétfőn és kedden arra készülök, plusz a studióban dolgozom, meg a címkém ügyeit intézem. Régebben szerdán is volt egy rádióműsorom, de időhiány miatt már nem csinálom - szerdánként a dubplate-eket vágom. Pénteken és szombaton klubokban, partikon lépek fel. Szóval nincs túl sok szabad időm...

Mivel töltöd el azt a keveset?

Alszom, olvasok, internetezek, barátokkal találkozom...

A divat?

A divat mindig valami speciálisat jelentett számomra. A legfontosabb azonban, hogy kényelmes és sportos ruhákat hordjak.

Terveid?

Van egypár. Például egy új projekt a berlini DJ Sebel-lel, a The Glasskaren. Ez azt jelenti, hogy teljesen egyértelmű, egyenes - és a produkció is valahogy így hangzik... Nem tudom, mi lesz az öt éve működő labelemmel, a Smokin' Drummal. Közeledik az új évezred, jó lenne a korábbiaktól valami teljesen eltérőt alkotni.



Szerintem a jungle eleve az új évezred zenéje...

Igen, a jungle mindig a jövőről szólt. Mindig - minimun egy évvel - az adott kor előtt jár.

És a cybervilág?

Az is a jelen: Internet, számítógépek... Meg olyan álmok, amik egyszer talán valóra válnak: merevlemezre letöltött szellemek, halhatatlanság...

Kedveled a játékokat is...

Régebben teljesen meg voltam őrülve értük. És ma is szeretem őket.

Szeretnél filmzenét készíteni?

1997-ben az egyik német tv-nek, a Sat1-nek már készítettem is. A nézőknek bejött... Persze jó lenne egy sci-fihez is szerezni zenét. Úgy gondolom, a science-fictionhöz bármi másnál jobban megy a drum 'n' bass.

Egy esetleges live act?

Még soha nem gondoltam rá. Elsősorban DJ-nek és producernek tartom magam. Tökéletesen elégedett vagyok azzal, hogy lejátszom a dubplate-eket.

Kedvenc klubjaid?

Az Icon Berlinben. És a Milk Club. Utóbbi sajnos már nem működik...

Mit gondolsz a Loveparade-ről?

Kicsit más, mint volt nyolc-kilenc évvel ezelőtt. Nagyon nagy üzlet lett belőle. Az elsőn még én is felléptem, kétszázan-háromszázan vettek részt rajta... Az utolsó három évben tv-n néztem - nem nekem való a másfélmilliós tömeg.

Többször jártál Magyarországon, ismersz itteni DJ-ket, producereket. Mi a véleményed a magyar szcénáról?

A közönség egyre fogékonyabb a drum 'n' bass-re. Legutoljára '98 februárban voltam itt, és azóta rengeteget fejlődtek. Valóban nyitottak - nyitottabbak, mint bárhol másutt... A szcénát illetően az a legfontosabb, hogy a DJ-k ne zárják skatulyákba magukat, ne mondják az, hogy én csak a jungle-t szeretem, és nem szeretem például a technót. Van Berlinben egy csapat, csak techstepet nyomnak, nem néznek se előre, se hátra, se jobbra, se balra. Az efféle hozzáállás nem visz előre... A jó zene az jó zene, mindegy, hogy milyen irányzathoz tartozik. Szeretem az Animát, az ő dolgaik úgy szólnak, mintha "hagyományos magyar drum 'n' bass" számok lennének: érzed, melyik kultúrából jöttek, hogyan hatott rájuk ez a kultúra, mit tanultak a múltból. Ismerek jópár DJ-t is, ők nagyon gyorsan haladnak előre, elsősorban Palotai és Cadik.