November 20-án, a Tilos Rádió jóvoltából Budapestre látogatott Ed Rush, londoni producer és DJ, a jungle egyik koronázatlan királya. Az egybegyűlteket három és fél órás tömény, már-már földöntúli szettel gyönyörködtette (és kergette őrületbe). Az évtized közepén Nico, Trace és ő "találták ki" a fémes és komor techstep-et: az irányzet gyöngyszemeit a No-U-Turn címke '97-es válogatásán, a Torque-on élvezhetjük. Számai azonban nem csak ott, hanem Grooverider Prototype-jánál és a Metalheadz-nél is jelentek meg. Majd összeállt Optical-lal, a másik ifjú titánnal, s megalapították a Virus-t: munkáik mindenkori ínyenc-csemegék. Első albumuk a Wormhole a Muzik '98 novemberi számában a "hónap lemeze" lett!

Mindenekelőtt gratulálok a Wormhole sikeréhez. Meg ahhoz is, hogy társad, a Goldie Saturnz Return-jén és Grooverider Mysteries of Funk-ján egyaránt főszerepet vállaló Optical az év producere. Mi a véleményed Grooverider albumáról?

Úgy gondolom, a Mysteries of Funk teljesen más, mint az eddigi drum'n'bass muzsikák. Groove lemezlovas-pályafutását funkkal és soullal kezdte, s ezek a gyökerek az album egészén jelen vannak. Élőzenei elem, hangszerek... Azok a számok, melyeket Matt (Optical) és én készítünk, sokkal elektronikusabbak. Az alkotás folyamata nem ugyanaz, Groove lényegesen több élő hangot használ. Talán olyan ambíciói vannak, hogy egyszer majd zenekart alapít... A mi számaink és a zenekarok viszont két távoli világ. Matt-nek biztos érdekes volt Grooverider albumán dolgozva egy teljesen más jellegű zenekészítésben részt vennie.

Mit gonolsz Grooveriderről, a művészről és az emberről? Sokaknak ő az "Isten"...

Hogy Isten-e? Nem tudom, de számos vonatkozásban valóban ő a szcéna központi alakja. Nagyjából tizenöt-húsz éve kezdett el zenével foglalkozni, ő és Fabio játszottak először jungle-t. Mindenki tiszteli öket. Pontosan látja, mi történik, ő "kormányozza a hajót"... Ha akarja, eldöntheti, milyen irányban feljődjön tovább a jungle. Jó hatással van ránk, egyfajta hatalommal is bír, és a hatalom ezúttal pozitívumot jelent. A Prototype címke főszerepet játszik az irányzat történetében.

Hogyan értékeled Optical "év producere" címét?

Az utóbbi időben Matt rengeteget munkálkodott a Goldie-lemez remixein. Valószínűleg az is belejátszott abba, hogy az év producere lett, aminek nagyon örülök. A Virusnak meg külön jól jött.

A Jockey Slut '98 február-márciusi számában nyilatkoztad, hogy a Virus-hangzás "koszos, érdes és fertőző". Korábban a Locust című számról mondtál hasonlókat. Ennyire vonzódsz a - nem feltétlenül negatív, például kulturális - vírusokhoz?

Nem vagyok biztos benne, bár az olyan zenékre, amiket csinálunk, tényleg illik a vírus szó. A drum'n'bass "poloska" szétterjedt az egész világban, egyre többen szeretik. Valóban úgy működik, mint egy számítógépes vagy biológiai vírus: mindenkit megfertőz.

A Muzik novemberi számából idézek: "Nem szeretjük a kellemes hangokat." Optical ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a számaitok olyanok, mint a klasszikus brit horror-mozik, a Hammer-filmek: a sötétségnél is kifacsartabbak. Mit jelent számodra a sötétség?

Például, ha a stúdióban vagyunk, s mondjuk három hang közül kell választanunk, melyből kettő szép és andalító, biztos, hogy a sokkal izgalmasabb és agresszívebb harmadik mellett döntünk. Mindketten azt szeretjük... Ebbe az is belejátszik, hogy Matt-nek techno-múltja van, plusz rengeteg hardhouse-t hallgatott régebben. Én inkább electro-n és hip hop-on nőttem fel: azonnal beleszerettem az új elektronikus hangzásokba. A sötétség több a horrornál: zenében kifejezett magatartásforma. Ha egy klubban táncolsz, s hirtelen rendkívül agresszív ritmusú, fémes basszusokkal felerősített szám jön, elképesztő energiákkal töltődsz fel. A stúdióban mi is ilyeneket próbálunk alkotni, máskülönben hamar elunjuk magunkat. Érdekesebb sötét és dühödt tónusokkal, mint szépen szóló hegedűkkel dolgozni...

A No-U-Turn periódusban már nem emlékszem pontosan, te mondtad-e, esetleg Nico vagy Trace, hogy a "sötétséget a rossz minőségű anyagok honosították meg". Mit értesz ezen?

A kilencvenes évek elején leromlott az ecstasy és az LSD, s hiába szóltak fantasztikus zenék, az embereknek nem maradt elég energiájuk végigbulizni az éjszakát. Persze léteznek jó szintetikus anyagok is, mint a ketamin vagy néhány E, de a partira járók manapság inkább füvet szívnak, esetleg megisznak egy üveg sört, s ennyi elég is, jobb is. Annyira tömény és stimuláló az a zene, hogy kémiai segédeszközök nem kellenek már hozzá. Füvet viszont mi is szívunk rendesen, anélkül be se megyünk a stúdióba. Rengeteget segít: ha be vagy állva, élesebben látsz, jobban meg tudod különböztetni a hangokat. Na nem mindenki gondolja így, például Goldie vagy Doc Scott egyáltalán nem szívnak.

Velük is dolgoztál már...

A jungle-világban, ha csináltál valamit Grooveriderrel, akkor jó esélyed van arra, hogy két-három hét múlva Goldie vagy egy másik Metalheadz-es szintén megkeressen. És ha egy fiatal producer nekik és velük dolgozik, az rengeteget használ az önbizalmának. Grooverider és Goldie sokat segítenek. Doc Scottot is nagyon szeretem. És amit a dobokkal művel, az fantasztikus! Igazi tánczenék ezek, s furamód. egyszerre sötétek és tiszták...

Sötétség... Kedvenc színed?

A sárga. És a kék.

Miért?

A sárga jelképezi az életet, a napot és a fényt. A kék pedig hideg és nyugis. A feketéért viszont nem rajongok, kivéve a fekete autókat.

Pedig a számaid elég feketék. Ezredvégi zenék, apokalipszis-zenék.

Igen, ezt mondták már. Hat hónappal, egy évvel ezelőtt így is volt. Epikus és erőteljes kompozíciókat készítettünk, hamisítatlan ezredforduló-hangulatokkal. Az album viszont más: jelen van a sötétség, de már nem annyira egyértelmű, nem annyira hivalkodó. Táncolhatóbb. Több a funk és a groove. Nem olyan sok mint Grooverider lemezén: nincsenek gitárok s a funky-elemek is csak korábbi (zajzene-gyártó) önmagunkhoz, a szinte "lélektelen" No-U-Turn darabokhoz , s nem másokhoz viszonyítva szaporodtak el. Tegnapelőtt este viszont megint egy, a Locust-hoz hasonló "apokaliptikus" számon dolgoztunk. Egészen pontosan, valahol a Locust és Shy FX Bambattája között, szóval egy kicsit törzsi is volt. Aztán az épületben kiment az elektromosság, az utolsó négy órában mi sajnos semmit nem mentettünk le...

Hogy osztjátok meg a munkát Opticallal? Az említett Jockey Slut cikkben olvastam, hogy te vagy "az ütemek királya", ő pedig az úgynevezett "mentális hangon" dolgozik. Valóban így van?

Nincsenek szabályok, állandóan véleményt cserélünk. Például kidolgozom a basszusvonalat, felvesszük, Matt meg egy csomó ötlettel áll elő. Leülünk, hallgatjuk, elszívunk egy joint-ot, s hozzáadunk valami pluszt. Általában ötven százalék az én részem, ötven százalék az övé. Előfordul az is, hogy azt mondom hogy erre és erre az énekre valami loopot kéne rakni. Első hallásra semmi értelme nincs, és Matt-nek különösebben nem tetszik az javaslat. Viszont megcsináljuk, mert bízunk egymásban. Aztán három hét múlva kiderül, hogy nagyon jó ötlet volt. Ugyanez fordítva is áll: mondjuk néhány általam nem kedvelt húros-hangmintát tanácsol, bedolgozzuk őket a számba, s egy hónap múlva rájövök, milyen tökéletesen működnek. Szóval jókat szórakozunk együtt. De a legfontosabb a kölcsönös hit, mert mindketten más zenei múlttal rendelkezünk, valamint a zenéről, s arról, hogy mi működik a táncparketten, eltér a véleményünk. Matt technikailag (hangok kezelése, samplingezés, stb.) rendkívül képzett, egy csomó különböző projektben szerepelt már. Nagyon, nagyon tehetséges! Sokat tud a szerkesztésről, a hangok egymásra rétegezéséről, a bennük rejlő lehetőségek kihasználásáról. Én dancefloor-központúbb vagyok: mindent megteszek azért, hogy az emberek jól meg legyenek mozgatva.

Címeket mondok: Zardoz, Alien Girl... Hiszel a földön kívüliek létezésében?

Igen. Azt hisszük, mi vagyunk a világegyetem egyetlen értelmes lényei, de nagyot tévedünk. Valószínűleg a legostobábbak vagyunk...

Elég sablonos kérdés, de azért felteszem. Kedvenc filmed?

Van néhány. Természetesen a Csillagok háborúja, azt előlről-hátulról betéve ismerem. Vagy a New York királya, Christopher Walkenmel: ő óriási, még a rossz moziból is jót csinál. Olyan mint Gary Oldman. Tarantino filjeit is szeretem: főleg a Reservoir Dogs-ot, de az Alkonyattól pirkadatigot is. Meg a mangákat, elsősorban a Ghost in the Shellt.

Szeretnél filmzenét készíteni?

Nagyon. Úgy vélem, a dtum'n'bass a legzseniálisabb filmzene. Lelki szemeimmel látom a képeket - főként sci-fi képeket. Esetleg táncjeleneteket. De Tarantinoval is szivesen dolgoznék együtt. Vagy valami cyber-buliban: a számaink pont odaillenek. Persze a mangákhoz is... A Metalheadz nemrég készített egy manga-videót, a Talking Headzt. Különban az Egyesült Királyságban leginkább az autó-, például a Peugeot, de egyéb reklámokban is gyakran szól a drum'n'bass.

Meg foci-összefoglalókban... Melyik csapatnak szurkolsz?

A Chelsea-nek. Közel van a pályájuk... És Zola zseniális! Az utóbbi években viszont annyira el voltam foglalva, hogy nem tudtam meccsre járni. Azelőtt a Tottenhamnek drukkoltam...

Megint címek: Droid, Proton, Sector 3, Technology, Funktion... Megszállotja vagy a csúcstechnológiának?

A technológia gyors fejlődése ragad meg. Ha zenét készítesz, a gépekkel mindíg előrébb és előrébb lépsz. Szeretem ezeket a szerkentyűket. Sokszor elcsodálkozunk, mi mindenre képesek. Örülök, hogy egyre több fiatal srácot érdekel a jungle, mert bizony a house és a techno nem fejlődnek tovább, különösen Detroitban nem. Mindíg ugyanaz. Jó, vannak kivételek... Mi viszont egyre messzebbre tartunk. Gyártsanak le még több új gépet a japánok, hogy aztán játszhassunk rajtuk...

Szívesen lennél cyborg?

Nem. Elhiszem, hogy hamarosan lesznek cyborgok, de inkább megmaradok embernek. Még akkor is, ha imádom a sci-fit, a szárnyaló fantáziát. Persze amikor tizenkét órát gépekkel töltesz a stúdióban, olan mintha egy másik térben mozognál. Ha elélek hetven-nyolcvan évet ezen a bolygón, az épp elég. Nem akarok örökké élni. Az öröklét unalmas lehet.

A "techstep" szót hallva az embereknek általában a te neved ugrik be. A szakírók gyakran használják a "techstep-filozófia" kifejezést. Tulajdonképpen mi az?

A techstep már a múlté. Az elnevezésről inkább Trace-t kell kérdezni... Ez is csak egy kategória, igaz, jól illik a zenére. Abban az időszakban, körülbelül másfél éve, majdnem minden számunk ugyanarra a ritmus-sémára, a kétlépéses ütemekre (two step beats) épült.

Lehet, hogy a techstep tényleg a múlté, de azért szeretném, ha mesélnél a No-U-Turn időkről!

Nagyon produktív periódus volt. A szcénában akkor váltunk ismertté. Szenvedtünk, hogy valami eredetit, teljesen újat és gyökeresen mást teremtsünk. Szerintem T-Power Mutanz Jazzének ('95-ös) remixe volt a mérföldkő.

Mondtad, hogy a techno már nem fejlődőképes. Viszont a jungle-világban ti álltok hozzá a legközelebb. Kiket kedvelsz a techno-producerek közül?

Joey Beltramot, Dave Angelt, Billy Nastyt... Azért elég sok technót hallgatunk, s a loopokat kifejezetten szeretem. Például a Virus 2-n van egy szám, a Satellite, ami majdnem techno.

Egy elmaradhatatlan kérdés: hogyan élted meg a nyolcvanas évek végi acid-house forradalmat, a '88-as Szerelem nyarát (Summer of Love)?

Akkoriban kerültem zene-közelbe. Aztán jöttek a vándor hangrendszerek, a Spiral Tribe, az illegális squatt-partik. Nagyon vad bulik, már semmi közük nem volt a Summer of Love-hoz. Sötét, szakadt, piszkos hangulatok... Minden a drogokról és az agresszív hangzásokról szólt. Ha jól belegondolok, a Summer of Love kimaradt az életemből.

Az évtized eleji squatt-partikból Optical is kivette a részét. De mi történik ma? Változatlanul annyira fontos ez a szcéna?

Igen, bár régen voltam illegális buliban. Viszont a legjobb minőségű anyagok ott kaphatók!

Ezzel egyetértek... De váltsunk témát! Kedvenc lemezeid?

Egy Miles Davis album, az In a Silent Way. Néhány korai Herbie Hancock, mint a Head Hunters. De a hip-hop is közel áll hozzám, például a The Tribe Called Quest, főként a második lemezük, a Law and Theory. Az elektronikus zenék közül Joey Beltramnak a NovaMute-nál kiadott dolgai.

Életed legjobb bulija?

Amikor először játszottam Tokióban, a Liquid Room nevű klubban. Az egész klub - különösen a hangtechnika - "szétrobbantotta az agyamat"! Volt egy másik is Bostonban. Meg egy harmadik, a londoni Endben. Azt hiszem ez a három. Tokió, Boston, London...

Ha szerveznél egy partit, kik lennének a DJ-k és a live act-ek?

Néhány hete szerveztünk egy Virus-bulit az Endben. Matrix, Fierce, Grooverider, Andy C, Optical és én játszottunk. Szóval ez lenne a csapat Trace-szel kiegészülve. A drum'n'bass live act már problémásabb... DJ Krust! Ő és Die zseniálisak. Die produceri munkája minden képzeletet felülmúl!

Újrakevertétek Roni Size Watching Windowsát. Milyen volt az együttműködés?

Az igazság az, hogy soha nem dolgoztunk közösen. Csak a DAT-felvételt küldtük el. Izgalmas lenne Ronival együtt ténykedni a stúdióban. Az ő és a mi zenéink teljesen mások, a végeredmény biztos érdekesen szólna. Nagyra becsülöm a Reprazentet. Sajnos nem láttam az utolsó londoni fellépésüket. A legnehezebb a sok stúdiómunkát élőben jól előadni! Nekik szinte mindíg sikerül...

Ha játszol valahol, általában mennyi lemez van a táskádban?

Kábé nyolcvan-kilencven vinil... A többi dubplate. Azaz nagyjából hatvan százalék vinil, negyven százalék dubplate. Na nem játszom mindet, de kell, hogy legyen nálam ennyi, mert ha azt látom, hogy a közönségnek túl komor a zene, akkor váltok. Egyszer Tokióban jártam úgy, hogy az összes lemezem Japán helyett Bejrútba érkezett. Mondták, ne aggódjak, három nap múlva ott lesznek... Azóta a dubplate-eket magamnál tartom a repülőben. Ha elvesznek, az egy tragédia. A vinileket könnyen be tudod szerezni, de a dubplate-eket aligha...

Sokan azt mondják, hogy a "dubplate-világ" elitista...

Nem szeretem és egyes DJ-pultokon le se lehet játszani őket. Viszont praktikusak: hiába szól jobban és tart örökké a vinil, a gyártása túl lassú. Ezzel szemben, ha kész vagy egy számmal, és másnap fel akarod tenni, az csak a dubplate-változattal lehetséges.

Játszol rádiókban is?

Nagyjából három évig játszottam a Down FM, illetve a Flats FM kalózadókon. Az utóbbi időben a Kiss FM-en, a Radio One-on, néhány észak-angliai helyi csatornán és internet-rádiókon szerepelünk. Na nem túl gyakran: átlagosan - mindent egybevetve - egy hónapban egyszer.

Természetesen meghatározó drum'n'bass alkotások a londoni "belső körön" kívül is napvilágot látnak. Például Squarepusher vagy a Spring Heel Jack duó számai. Mit gondolsz róluk?

Squarepushert kedvelem, általában első osztályú stúdiómunkát végez. Ő ugyanabba a kategóriába tartozik, mint Aphex Twin. A Spring Heel Jack viszont nem az én világom - régen hallgattam őket, de amiket hallottam tőlük, azokat nem szeretem...

Mit szólsz a német hardcore jungle szcénához, Panaceához és társaihoz? Ez azért is érdekel, mert valahol - nem emlékszem hol - azt olvastam, hogy ők és ti rivalizáltok egymással. Igaz ez, vagy csak afféle újságírói szenzációhajhászás?

Kamu! Valamelyik klubban történt egy jelentéktelen összetűzés Panacea és Nico között, az újságírók meg felfújták... Ami Panaceát illeti, ő kifejezetten tehetséges, bár a számai nem az én világom. Az ő példája is bizonyítja: az Egyesült Királyságból indult jungle ma már annyira műküdik, hogy máshol - például Hollandiában vagy Ausztriában - is sokan érzik úgy, nekik ilyen zenét kell készíteniük. Ez óriási!

Mi a helyzet az Egyesült Államokban? Olvastam, elég gyakran jársz oda, és azt is, hogy Trace többé-kevésbé Philadelphiában lakik.

Trace-nek van egy lakása ott, a barátnője meg philalelphiai. Az amerikai hangrendszerek a legjobbak... A jungle igazán néhány nagyvárosban - New Yorkban, Bostonban, Los Angelesben, San Franciscoban és Tampában - indult be. Viszont mind Chicago, mind Detroit csalódás!

Nem félsz attól, hogy a drum'n'bass zenei fősodorrá válik?

Nem a kísérletezés tényéért szeretek kísérletezni, hanem az új hangzásokért. A drum'n'bass-nek nincsenek korlátai, nincsenek határai, állandóan változik. Formulák sincsenek. Ha valami jazz-eset akarsz, megteheted. Ha a techno felé kívánsz közelíteni, az is módodban áll. Legfontosabb, hogy azonosítható, egyéni hangod legyen! Létezik Virus-hangzás, és például Photek, Dilinja, Krust, Grooverider vagy Bukem számait is könnyű felismerni. Még akkor is, ha Bukem mostanában elég unalmas. A régebbi munkái között viszont akadtak nagyszerűek! De itt vannak az új tehetségek is, mint a Usual Suspects... Szóval a drum'n'bass egyelőre csak egy baba, egy gyerek, és ha jól tápláljuk, fantasztikus jövője lesz. Ugyanúgy meghódítja majd az egész világot, mint egykor a rock.