|
A délnyugat-angliai Bristol mintegy százötven-kétszáz kilóméterre, tehát nem messze
fekszik Londontól. Nem messze, de zenei világa mégis teljesen más. "Bristoli hang"
(Bristol sound) - e kifejezés sokat mond a szakmabelieknek, és szerencsére immár
egyre többet a "csak" érdeklődőknek is. Massive Attack, Portishead, Tricky - füvös
és füstös kávéházi zenéjük jócskán befolyásolta a trip hop fejlődését. De a város a
drum 'n' bass történetére is sorsdöntően hatott - ugyanis idevaló a múlt évben oly
sok díjat besöprő Roni Size és az általa vezérelt szerző- producer- lemezlovas közösség,
a Full Cycle csapat Reprazent (Krust, Die és Suv).
![]()
A jungle történetében több album számít mérföldkőnek. Az első nagylemezt a 4 Hero
jegyezte az 1992-ben kiadott Parallel Universe-zel. Jelentős album volt
A Guy Called Gerald '95 eleji Black Secret Technology-ja. Aztán jött - még
ugyanazon év őszén - Goldie dupla (CD) Timeless-e. '97-et pedig két
album fémjelezte. Az egyik a No-U-Turn kiadó kőkemény techstep válogatása, a
Torque (Trace, Ed Rush, Nico és Fierce muzsikáival).
A másik - a Talkin' Loud gondozásában - a Reprazent (featuring Roni Size)
Mercury díjas New Forms-a! (A dupla CD természetesen az első, korlátozott példányszámú
kiadás, mivelhogy később szimpla változatok is megjelentek.) (Persze azért a
Metalheadz kompilációkról, a Platinum Breakz I-ről és II-ről sem illik
megfeledkezni ...)
![]() Brown Paper Bag: a jól ismert, majdnem tíz percnyi szám bevezetőjében akusztikus gitár húrjai pengenek, s erre épülnek rá a szokásos ütősök és a basszusok. A tipikus d 'n' b úgy két perc ötven másodpercnél indul be, a zene feszesedik, de ugyanakkor lírai is marad - valójában gyönyörű balladát hallunk. És a tíz perc annyira telített, hogy hosszúságát szinte nem is érzékeljük! A számból több remix is készült, így a jungle-szamuráj Photek se hagyhatta ki. Kissé melléfogott: túlzottan elnyújtotta - pedig az ő változata csak hét és fél perc - , s igaz, gyönyörűek a légies, atmoszférikus betétek, s a jazz és a minimál ötvözése is szép és arányos, de az egész még így sem elég karakteres. Annál karakteresebb a japán Nobukazu Takemuráé. Olyannyira az, hogy az eredetire rá se lehet ismerni. (A kezdet egy az egyben az amerikai repetitív szerzőt, Steve Reichet idézi. A monotóniát helyenként sípok, esetleg alig hallaható elektronikus jelzések törik, majd ezek a törések mind gyakoribbak lesznek. Aztán a jungle (poli)ritmusok következnek - és az eddig leírtak egy perc húsz másodpercbe sűrűsödnek! Szerfelett érdekes a repetitív zene és a jungle egyidejűsége, továbbá az, hogy ez az együttes jelenlét egyáltalán nem zavaró. Aztán elhal Steve Reich, s jönnek a zongorával dúsított dobok és basszusok. Majd nagyon bizarr, időnként fülsértően disszonáns hangzások törik meg a körvonalakban kirajzolódó, szaxofonos alaptémát. Félelmetesen pergő ütősök, a szaxofonba meg belefájdul a fül. Szétesik a szerkezet, s olyan érzésünk támad, hogy egy szinfonikus zenekar hangol. Később a szaxofon, a káosz-muzsika és a marimbára emlékeztető Steve Reich világ szimultán gyorsul be ...) New Forms: a Brown Paper Bag-et követő, szintén népszerű címadódal Onalee és Bahamadia szövegelős énekével. Let's Get It On: az egyik csúcspont. Az ambient-szerű nyitányt nagyon torz basszusok és gitárok váltják. Fémes, s kissé szokatlan, már-már hardcore-ba hajló jungle. Ez a darab - kivételesen - eléggé idegbajos létet jelenít meg. Digital: mintha szirénáznának, Onallee meg mondja a magáét, s lassan kikerekedik a káosz. Digitális zene, digitális világ - a szám pedig a digitális ellenkultúra egyik himnusza ... Több jungle-nál, drum 'n' bass-nél: szimfonikus elemek és techno, breakbeat, jazz és soul tüneményesen felsorakoztak egymás mellé. A végén elhal az ének, s a ritmusok is. Csak effektusok maradtak - és csend ... Matter of Fact, Mad Cat: álomszerű, sejtelmes zenék. Előbbi - némi túlzással - lágy improvizációs jazz. Utóbbit űrszinfónia kezdete teszi emlékezetessé - persze senki ne gondoljon Bukem atmoszférikus, "intelligens jungle"-jára. Három énekes szám jön: a soul-os Heroes, a kicsit unalmas Share The Fall és a Watching Windows. S az újrakeverésekről ezúttal is meg kell emlékezni. Például a Share The Fall Way Out West őrült tempójú technós, big beat-es változatáról. Vagy Grooverider szokásosan kemény és baljós Jeep Style Mixéről. A Watching Windows-hoz pedig nem kisebb tehetségek nyúltak hozzá, mint Ed Rush és Optical. A techstepbe ágyazott világvégén Onallee "elmélkedik". Tipikus Ed Rush - Optical, zaklató és agresszív, s mégis tökéletesen felismerhető az eredeti Roni Size. Mi több, az ének sem zavaró, pedig a neves duó "dalai" nem a vokális elem túlburjánzásáról ismertek. Az első korongot - az egy percnyi közjáték Beatbox után - két "instrumentális" gyöngyszem, a Morse Code és a Destination zárják. A második CD-n kevesebb az énekes-beszédes szám, mint az elsőn. Rövid, az indusztriális zenékhez hasonló Intro-val kezdődik, majd az akusztikus gitárt, fúvósokat, bőgőt egyaránt felvonultató Trust Me jön. Change My Life : egy telitalálat. Elnyújtott, törésekkel, kiállásokkal és szünetekkel zsúfolt bevezetésre kemény, dob és basszusfutamok válaszolnak. A lírai szaxofon-betétek pedig tökéletesen ellenpontozzák a keménységet... Közben Onallee dünnyögi, hogy "Change my life, my life..." A Share The Fall egy másik változata, aztán a Down jönnek: sejtelmes, merengő kezdet. Férfihang kántálja el a címet. Vízesés zaja. A szépen felépített ambient-szőnyeget egyelőre még a beinduló dobpergés se zavarja. Legalábbis egy darabig, ugyanis a légiesség fokozatosan eltűnik, a zene pedig egyre mértanibb. Roni Size-ék ebbe a számba a jungle több arcát sűrítették bele. A Jazz címe önmagáért beszél, a Hot Stuff a kísértet-filmek alkonyi képsoraiban is elmenne... A sort a Ballet Dance zárja: süvítő szél és csengettyűk, nagyzenekari hangzások és szaxofon, szóval szinfonikus jazzstep drum 'n' bass... A New Formsról szakma és nagyközönség egyaránt csak felsőfokban beszélt, s beszél még ma is.
A Full Cycle csapat egyébként még a V Recordings kiadónál is jeleskedik -
a három CD-ből álló V Classic-en - Goldie, Ray Keith, Dilinjah, Lemon D,
Bill Riley és Jumping Jack Frost társaságában több Die, Krust, vagy
Roni Size számot élvezhetünk. A harmadik korongot pedig maga a "cégfőnök",
azaz Bryan G mixelte. De remekművek Die nevéhez is fűződnek. Így a
- New Formsnál lényegesen elvontabb - Reincarnated, vagy a nosztalgikus
Achilles Heel.
Idén Roni Size Janet Jackson Go Deep-jére adott jazzes funky fazont. Júniusban jelent
meg a Dope Dragon (Die, Size, Krust, Suv) Wayz Dragonja. De - mivel mindketten
a Skorpió jegyében születtek - Die és Size Scorpio pszeudó alatt is serénykednek.
Ez már nem soul-os drum 'n' bass, hanem visszatérés a keményebb jungle-vonalhoz.
Modern jungle - mondják ők... És hamarosan egy Breakbeat Era című, remixeket
tartalmazó album is napvilágot lát majd!Elképesztő aktivitás...
|