Goldie

Őszintén bevallom, amikor a Saturnz Return meghallgatását befejeztem (jó két napba tellett, mire egyáltalán rá mertem magam venni...) nem igazán tudtam eldönteni, hogy akkor most sírjak, vagy nevessek-e. Először azon kezdtem el gondolkozni, hogy szépen sorban kidobálom az eddigi "kötelező hallgatásra szánt" lemezeimet a szemétbe, vagy esetleg rászorulóknak adom. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki már túl van mindenen. Öngyilkos igaz nem lettem az új Goldie darabtól, élményekkel viszont annál inkább gazdagodtam. Jókkal és rosszakkal egyaránt. Ma már tudom: én inkább mind a kettőt választanám, vagyis sírnék is meg nevetnék is, persze csak akkor, ha lehet...

Zavar, ha az édesanyádról kérdezlek ?

Végre, hogy valaki ezt is megkérdezi! Az újságírók szerte a világon azt gondolják, hogy ha csináltam egy több mint egyórás valamit, ami esetleg az anyámról szól, akkor már természetes, hogy bármit meg lehet kérdezni!

De hát azt csináltál, vagy nem ?

Igen, igen és igen. De azért csináltam meg, mert volt mit elmondanom. Azonban ez a dolog lehet, hogy nem csupa rózsaszín élmény hatására keletkezett...és lehet, hogy valamikor már nagyon elege van az embernek attól, hogy erről beszéljen.

Ezért kérdeztem...

Én pedig értékelem ezt, és igent mondok.

???

Akkor nem kérdezel ?

Jó. Gondoltál valaha arra, hogy egyszer ezt fogod érte megtenni? Mármint, hogy írsz neki dalt? (Aki esetleg nem tudná: Goldie születésétől fogva egészen 16 éves koráig nevelőintézetben élt és szinte alig tudott valamit a szüleiről.)

Kezdetben nem. Aztán ahogy egyre jobban láttam, hogyan lök el magától, már megfogalmazódott bennem, hogy egyszer visszadaok neki mindent az utolsó cseppig. Soha nem gondolkoztam el azon, hogy vajon hogyan is fogom majd megcsinálni, elvágom-e a torkát, vagy sem, de tudtam, hogy ez nem marad annyiban. Ám, hogy a végén ez sül majd ki az egészből, arra tényleg nem gondoltam.

Hányszor láttad az életben ?

Jó kérdés. A hangtechnikusomat azt hiszem jóval többször.

Tehát bosszút akartál állni...

Ott álltam tizenévesen a világban és senkim nem volt. Persze ezt már sokan elmondták magukról, de én annyira egyedül voltam, volt olyan, hogy évekig senki sem mondta nekem, hogy Boldog Születésnapot, vagy valami. Akkor azért az ember agresszívvá válik. Elkezd másokat bántani azért, amiért ő sem tehet igazából. De ki kell magából mindent, különben megőrül. Én akkor nem értettem miért történtek meg a dolgok velem és ezért olyan embereket tettem felelőssé, akiknek annyi közük volt kb a dolgokhoz, mint neked most. De már nem érzek bűntudatot. Tudom, hogy azok az emberek már rég megbocsátottak nekem ezért. És nagyon jó, hogy ezt a zenét meg tudtam írni. Ezzel azthiszem sokkal többet tettem. És pozitívan.



Szóval mégsem álltál bosszút...

Ahogyan azt az emberek gondolják nem. Meg egyébként sem. Átértékeltem ezeket a dolgokat és úgy éreztem, ez a legjobb megoldás. Ha alkotsz, azzal többre mész, és egyébként soha nem neked kell ítélkezned. Nem a te feladatod.

Már a Timeless-el is igencsak feladtad a leckét, nem volt rajtad nyomás az új lemeznél ?

Én ezt a két dolgot teljesen szétválasztottam. Bár kívülről tudom minden rezdülését a Timeless-nek, azonban a Saturnz készítése előtt már legalább egy évvel nemigen foglalkoztam vele. Elengedtem magamból. Megtettem amit kellett és az útjára bocsátottam. Nem ásom a saját síromat. Soha nem nézek vissza. Akkor ott kell mindent megtenni és akkor nem félsz a jövőtől. Emlékeid lehetnek, de a múltban nem létezhetsz, akkor meghalsz. Amikor a Saturnz megfogalmazódott bennem, akkor csak egy valami lebegett a szemem előtt. Legyek kegyetlenül őszinte. Volt mit mondanom, csupán csak szabadjára kellett mindent engednem és semmit sem bezárva tartani.

Gátlások ?

Vannak. Neked talán nincsenek? Nincs lét gátlás nélkül. De ha ügyesen kezeled őket, akkor ezekből hirtelen erény válik és a javadat szolgálják. A pillanat a lényeg. Amikor már nem bírod tovább őket, de annyira hogy már szinte ordítasz is miattuk, akkor lehet kiengedni őket. Abban a pillanatban leszel őszinte.




Ez ezért nem ilyen egyszerű...

Persze. De erre van az életed. Egész életed során ezektől szabadulsz meg. Ezekből tanulsz és fejlődsz végül.

Sok kritika szerint ez a lemez talán túlzottan is személyes lett. Te ehhez mit szólsz ?

Szerinted az ?

Szerintem nem, de én nem vagyok kritikus.

Hát azon is vitatkoznék, hogy ők azok-e egyáltalán, bár a véleménynyilvámításhoz mindenkinek joga van. Én is tulajdonképpen azt tettem ezzel a lemezzel. Azt mondom, akinek ez túl sok, az tényleg ne hallgassa. Isten ments. Ha nem érti, akkor valószínűleg nem vagyuk közös hosszon. Van ilyen. (Nevet.)

Van valami személyes dolog még az életedben ?

Arra gondolsz, hogy a zenémmel elmondok mindent, és nem marad végül semmim ? Nem érdekel. Ha az őszinteség ára, akkor ezt az utat kell járnom. Szerintem aki megérti az én zenémet, az ezért érti, mert neki is vannak ilyen tapasztalatai, és azok előtt ez nem zavar. Aki meg nem érti, annak tényleg minegy, nem ? Nekik úgy sem árultam el semmit, ha így nézzük, mivel már eleve nem is értették...Ha pedig már semmit nem tudok majd elmondani, akkor odébbálok. Nem fog fájni, mert addigra már biztosan más motivációim lesznek és más fog izgatnai.

Van egyébként polgári foglalkozásod ?

Konkrétan nincsen. Kicsit értek az ötvös dolgokhoz, meg ilyenek.

Tehát igazi underground élet. Viszont azt hogyan éled meg, hogy a média máris ekkora sztárt csinált belőled? Goldie mint jungle-isten...

Ha van is ilyen, akkor azt a képet ők ragasztották rám, nem én akartam, hogy így legyen és soha nem is kértem senkitől. Ha csalódnak majd bennem, akkor a saját ideájukban fognak csalódni, mert azt építették fel. Ez elkerülhetetlen, mert ez egy nem létező dolog és egy nem létező dolog nem is tud funkcionálni. Tehát az idea majd lassan összeomlik. Csak a hamis ideákban tudsz csalódni. Az igaziakban nem, mert azokat nem építetted fel, hanem már eleve olyannak fogadtad el, amelyek. Tehát nem is ideák.



Mindenre ennyire tudatosan válaszolsz ?

Nem hiszem, hogy ez olyan nagyon tudatosan jönne. Szeretek véleményt nyilvánítani, ennyi az egész.

Akkor most térjünk valóban arra rá, hogy mért is akartad ilyenre ezt a lemezt.

Nem volt más választásom. Úgy alakultak a dolgaim, hogy nyugodtam megcsinálhattam volna a Timeless folytatását is. De ez már nem izgatott. Most egy igazán nekem való lemezt akartam. Erre volt szügségem. Dolgozni újra a KRS One-nal, akiket még a New York-i időkből ismerek és olyan számokat ír, amelyek valóban rólam szólank. Felfoghatjuk akár önvallomásnak is, de igazából nincsen kinek számot adnom, ha jobban belegondolok. Ha nagyon szemét lennék, most azt mondanám: a magam szórakoztatására írtam egy lemezt. De nem. Egyszerűen csak hozám nagyon közel lévő dolgokról szól.

Például ?

Például az érzések. Megérzések, próbálkozások, jók és rosszak. Ugyanolyan vagyok, mint akárki. Sokszor teljesen hétköznapi problémák nyomasztanak. Nem birom elviselni, amikor azt hiszik a zenészekről, hogy mennyire jó nekik. Tényleg jó nekik néha, de azért, mert pénzük van, attól még ők is szenvedhetnek. Van egy szám a második részben a "Believe". Azt nagyon szeretem.

Én is...

Igen? Tudod, ez egy nagyon mély szám. Hosszú órákon keresztül vettük fel. A végén azt vettük észre, hogy az egész stúdió Charlemagne-val énekel már, és mindenki teljesen rá van hangolódva a számra. Ez a dal elsősorban arról szól, hogy ha valaki talál egy olyan társat, akivel megérti magáz, arra nagyon vigyázzon, és tegyen meg mindent érte. A fontos kapcsolatok egy életre szólnak. Nem úgy váltogatjuk őket, mint a zokninkat. Legyen az bármilyen kapcsolat: barátság, szülő és gyermek, vagy esetleg szerelem. Ez konkrétan ugyan egy szerelmes dal, ám itt meg pláne fontos, hogy vigyázzunk valamire, ami értékes. Charlemagne pontosan a dal feelingjét. Szenved a társa hiányától a dalban. Azthiszem mindenkinek kellett volna látnia az arcát amikor énekelte, mert egyszerűen gyönyörű és megrázó volt. Örülök, hogy azon szerencsések egyike vagyok, aki akkor látta őt így. Adott valami nagyon őszintét magából abban a pillanatban. Ez többet ér bárminél.

Van valamilyen ellenpólusa is ennek a mély dolognak a Saturnz-on ?

A "Temper temper". Az iszonyú düh. Mert ha nem tudod kiadni a dühödet, akkor szeretni sem tudsz. A Temper temper arról szól, hogy mindent adj ki, semmit ne tarts magadban. Nem jó. Egy idő után felemészt.

Hallgatod egyébként még a lemezt ?

Néha még beleszoktam hallgatni, de már csak azért, hogy picit visszaemlékezzek néhány pillanatra. Azt hiszem, most először nem találok már annyi hibát. Nagyon precízen dolgoztunk. Azt hiszem, ez egy olyan lemez, amit nem lehet mindennap meghallgatni. Ha valaki igazából azonosulni tud vele, annak elég néhány alkalom. Súlyos egy időn túl.

Az...Fogadni merek, hogy már a harmadik lemezen is dolgozol...

Mondjuk úgy, hogy körvonalazódik. A Saturnz Return-el nagy érzelmi tisztuláson mentem keresztül. Most ennek le kell még csengenie bennem, ám folytonos mozgásban vagyok és szinte minden nap van egy pillanat, amikor már látom a következő lemezt. Ezekből lassan majd összeállnak a képek, aztán dalok és a végén majd elkezdek dolgozni. Addig azonban még nagyon sok dolgot kell megélnem. Nem ! Megélnünk.