Jungle & drum'n'bass site elvileg, gyakorlatilag azonban belefér minden, ami kicsit is tört ütem. Az eredeti beköszönő oldal zöld-fekete hátterét látva óhatatlanul eszembe jut, vajon a Mátrix előtt vagy után készült? „Előtte, már jós is a srác!" -vigyorog Ib, az „impulzusalkotók" egyike; a jós titulus pedig Icr-t illeti, aki tavaly májusra készítette el az oldal Mátrix-gyanús verzióját. (tudhat valamit…) S hogy a dolog még érdekesebb legyen, jó, ha tudjuk, míg Icr Orosházáról, addig Ib Tatáról, Core - a harmadik tag - viszont Dunabogdányból csatlakozik a netre. Ők működtetik az impulsecreatort és kapcsolatuk olyannyira virtuális, hogy bár lassan egy éve együtt dolgoznak, hárman személyesen eddig még nem találkoztak! A velük készülő interjú adott okot és alkalmat arra, hogy Budapestre utazzanak és IRC után élőben is megismerjék egymást.

Valójában Ib-t már ismertem egy levelezési listáról, aztán mikor az elektronikus zenét kedvelők köréből kezdtek kiválni a d'n'b hívők, akkor már bulikon találkoztunk is. - meséli Core. Annak idején olvastuk Icr hirdetését, hogy társakat keres az általa kialakított oldal továbbfejlesztéséhez, frissítéséhez és nekünk tetszett a dolog. Annál is inkább, mert hiába gondoltuk korábban, hogy valamit kellene csinálni, nem szántuk rá magunkat, de így, hogy megvolt a kezdő lépés, hogy eleve adott valami, amihez hozzá lehet fogni, kedvet kaptunk ahhoz, hogy beszálljunk. De Icr-rel eddig tényleg csak IRC-n „találkoztunk"…

Ez talán annak is köszönhető, hogy Icr nem épp a szomszédban lakik, a viharsarok azért akárhogy is nézzük, messze van. Na és ő egyébként sem az a bulizós alkat, aki egy tutinak ígérkező drum & bass parti miatt fogná a hátizsákját és elzötyögne a fővárosba. Inkább otthon marad és zenét ír. Közvetve egyébként ebből ered a site névadása:

Két éve foglakozok otthon amatőr szinten zenekészítéssel és máig az impulse tracker nevű programot használom. Innen az impulsecreator, „impulzusalkotó", valamilyen módon kifejezi az erőt, a lendületet, mindazt a dinamikát, ami a d'n'b-hez kapcsolódik. Az oldalt azért hoztam létre, mert ez a zenei kultúra teljesen Budapest és Dunántúl centrikus, a vidék elszigetelt, az Internet pedig megfelelő eszköz arra, hogy ha valakit mégis érdekel, akkor az ország bármely csücskében megtalálja az ehhez kapcsolódó információkat. Sajnos vidéken az emberek még nem nagyon ismerik ezt a stílust. Nem az a baj, hogy nem szeretnék a drum & basst, hanem hogy nincs is igazán lehetőségük megismerni. És talán nem is nyitottak eléggé az emberek mifelénk az újra. Kicsit az emberi mentalitásnak is köszönhető, hogy kevés az igazi underground klub és parti. Maximum Békéscsabán és Szarvason akad elvétve valami jó buli, például eljön az Anima vagy Cadik.

A helyi szcénák iszonyatosan picik - veszi át a szót Ib -, van például egy Szombathely, az abszolút kivétel, mert ott a már említett Anima, onnan indult Cadik is, na meg Miraque és Spherule, akik Bassface Sashanak remixeltek, szóval ez egy szerencsés pont a nyugati határon, de aztán annyi. A nagyvárosokból Debrecenben, Egerben, Pécsett van egy-egy megmozdulás. Kevesen vagyunk, még Budapesten is. Ha csak kéthavonta mész el bulizni, a harmadik parti után már ismerni fogod az arcokat. Az egésznek talán annyi előnye van, hogy valójában most kezd erősödni a szcéna, így aki mint dj vagy zeneíró most lép, az időben van, főleg, ha tud egy pici egészen egyedit felmutatni. Például ott van a Jailhouse-ban Quest, aki tizenöt éves, de nem számít a kora, az egyik legtehetségesebb dj. Persze ehhez is pénz kell, és jó lemezek. Ebben a stílusban a lemezellátás olyan, hogy vidéken nincs, Budapesten meg alig. Nulla, halál, kész, gyilok. Jó, mondjuk vannak lemezboltok, amiket komálok, komolyan, de ez most nem a reklám helye...

A „komaság" viszont nem általánosítható. Azaz, szinte már magától értetődő módon ebben a szcénában is vannak ellentétek, melyek Core szerint leginkább a féltékenységre vezethetőek vissza:

Elég nagy a széthúzás, sokan nem szeretik egymást. Arról van szó, hogy ez egy kis közösség, ahol az kéne, hogy mindenki egy célért végezze a dolgait, ehelyett még az a kevés ember is képes utálni egymást azért, mert az egyiknek több lehetősége adódott.

Kellenek részletek? - kérdezi Ib közbevágva, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy neki a legnagyobb a mondókája… :) Véletlenül leírsz valamit, amit nem kéne és nekünk annyi. Nekem eddig nem volt olyan tapasztalatom, hogy xy kész, k.o., ezzel többet soha semmit. Szerintem az a kevés ember a lemezjátszók mögött technikailag mind rendben van, nem szoktunk rossz szetteket hallani. Inkább emberi dolgokról van szó. Hallom az egyiktől, hogy a másikra mit mond. Vannak, akik kicsit csúnyán néznek Palotai-Cadikra, mert ők már ott vannak, ahol vannak és miért nem engednek oda másokat is egy kicsit… Aztán van a Jailhouse-team, akik megint egy kicsit elkülönülnek, mert ők az egyetlen biztos pont a heti bulira. Van még egy Tilos, egy Bladerunnaz, egy Formation Crew. Az utóbbiak a Jailhouse-hoz tartoznak, de egy kicsit a Bladerunnazhoz is, mert például Ozon és Quest egyformán ott vannak a bulikon és ők a Formation Crew magja.

Lélegzetvételnyi szünet, amit Core szemfülesen azonnal kihasznál, megragadva a folytatás lehetőségét; megjegyzem, Icr mindeközben rezzenetlen nyugalommal hallgat, bólogatva jelzi olykor a rákérdező tekinteteknek, hogy igen, ő is egyetért.

Aztán vannak, akik például túl szigorúan veszik a dolgokat, és a kelleténél jobban a lelkükre veszik a kritikát. Megjelenik mondjuk az oldalunkon egy parti-beszámoló, amiről tudni kell, hogy bárki írhatja, feltesszük a véleményét, ami ugye szubjektív. Megtörtént, hogy valaki egyszer az egyik vezető d'n'b team bulijáról leírta, a hangrendszer botrányos volt, mert elment a magas két órán keresztül. Ezek után megkaptuk, hogy a kritikánkkal tönkretesszük, amit mások próbálnak felépíteni. És ez csak egy példa…

Akárhogy is van, az impulsecreator csapata próbálja kiépíteni a lehető legjobb kapcsolatokat a szcénán belül. Igaz, egyelőre még gyakran ütköznek egyfajta ellenállásba: „jól van srácok, támogatunk benneteket, de kicsit jobban benne kéne lennetek a dolgokban…", ez azonban cseppet sem vesz vissza lelkesedésükből. Core javában dolgozik az új designon, és addig is, míg nem lesz több tapasztalatuk és összeköttetésük, információkkal segítik a szcéna rajongóit. Icr szerint egyébként az is nagy eredmény, amit az elmúlt hónapokban elértek, hiszen ők „nonprofit szervezet", hobbi szinten teszik a dolgukat, ehhez képest szép, hogy egyre többen kíváncsiak rájuk. Ezt én sem vitatom, sőt, kajánul megjegyzem, ha így folytatják, akármi is lehet belőlük; erre Ib rögtön reagálva még kajánabbul felel, hogy „igen, akár még szemüvegesek is lehetünk"… :) Aztán látva, hogy bejött a poén, több se kell a srácnak, tovább szórakoztat minket -persze szigorúan a témába vágó sztorikkal:

Érdekes és a drum and bass-hez tartozik, hogy mikor koleszos lettem, fél év után ezt mondta a szobatársam: „Figyelj, mielőtt idejöttél, azt hittem nem létezik olyan zene, amit nem lehet szeretni. Azt gondoltam, itt egy kis rock, mi ezzel a baj, elhallgatom a kis rockot. Ez most egy kis discozene, mi ezzel a baj, elhallgatom a kis discozenét. Komolyan azt hittem, nincs a világon olyan, amit nem tudok szeretni! -míg ide nem jöttél és meg nem hallottam, miket hallgatsz…" Mit hallgattam? A szokásos Ed Rush, Optical, Technical Itch meg hasonló alap d'n'b-ket és ez kicsit megviselte a srácokat. Nem szokták meg, áttértem a fülhallgatóra. Heti egyszer bemutatom az aktuális kedvencemet, öt percig mosolyognak rám, aztán köszi. Persze, én is tudok úgy szelektálni, hogy akár egy órát is én szóljak, ne ők, aki nyitottabb, néha még be is bólint rá. Szerintem az egyiket, ha fülön ragadnám, hogy akkor most te márpedig jössz velem Tilosra vagy Jailhouse-ba, még rá is mozdulna. De van egy olyan réteg, akit egyszerűen nem lehet meggyőzni arról, hogy ez a zene jó, hallgatható, táncolható. Az a baj, hogy van egy olyan embertípus, aki az elektronikus zenéket nem fogadja el zenének. Nem érti meg, hogy ez nem zaj. A szobatársam például konyhazenének hívja, merthogy szerinte pár edénnyel ő is tudna ilyet csinálni… Odajön és azt mondja, ez zene? Benyomok a számítógépen egy gombot és csinálok ilyet! Szóval van ez az embertípus és hiába mondod, hogy gyere ide, itt a gépem, könyörgöm mutasd azt a gombot, én lábat csókolok és osztozunk a pénzen, amit szerzünk az ötpercenként gyártott slágerekből azzal az egy gombbal -nem mutatja meg. Hirtelen csendben van, ez tart is fél napig, aztán újra kezdi. (menthetetlen…) Az a legfurcsább ezekben az emberekben, hogy van egy olyan alfajuk is, aki viszont ha meghall egy Alice DJ-t vagy valami hasonlóan szirupos iszonyatot, akkor kijelenti, hogy na látod, ebben van dallam, ritmus, ez a korrekt zene…! Mire mondom neki, hogy ne haragudj, mi az hogy dallam, mi az hogy ritmus? Neked a d'n'b-ben nincs ritmus??! De könyörgöm…, na jó, mindegy. Ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni, de hagyjuk, ez az interjú nem erről szól, csak egy kis kitérő volt…

Nem baj, soha nem ragaszkodtam a mereven szabályozott interjúkhoz, kellenek a kitérők. Pláne, ha igazság van bennük és ez most nem is csak a d'n'b-re vonatkozott, hanem maga az elektronikus zene meg nem értésére. Körbenézve az eltöprengő arcokon Ib csak nem bír magával, kiadja, ami még a lelkét nyomja:

Vegyünk egy átlag, „névtelen" d'n'b bulit. Ötven embert is csak úgy lehet ott tartani, hogy tini big-beat-et nyomsz nekik. Lemegy egy Fatboy Slim, „o-á-o-á-ugrálás; lenyomsz egy ismeretlen break beat, big beat alkotást, na arra még „huu-huu"; de ha a következő szám nem megint egy ismert Freestylers - Fatboy Slim - Wise Guys - Propellerheads, akkor leülnek. És ha a break-beat-tel ügyesen trükközve sikerül ott tartani az embereket, akkor nagy szerencsével lesznek még bulizók, akik megvárják, mikor a végén berakjuk a drum and bass zúzdát. Szóval abszurd. Volt olyan bulink az öcsémmel -nem mondom, hogy dj-k vagyunk, mert nem, inkább csak lemezekkel csinálunk bulit, megosztjuk másokkal a gyűjteményt-, ahol iszonyat vegyes volt a közönség, mindenki mást akart. Nem is tudom, hogy gondolták a szervezők, egyszerűen meghívták a haverokat, aztán az egyiknek Jazz+Az kellett, a másiknak az aktuális popslágerek, a harmadiknak house, a negyedik esetleg szerette a big beat-et, az ötödik talán a drum and bass-ről is hallott. Teljesen gáz volt, hiába próbáltuk adni a mi zenénket. A legszebb az volt az egészben, mikor odajött egy srác, hogy Dáridót(!!!) lehetne-e játszani! Nem hiszed el, hogy ilyen szinten áll a zenei ízlés, hogy egy húszéves srác Lajcsit akar… Szóval ezek jellemzik a vidéki helyzetet. De azért nem lehet kizárni, hogy szervezünk még egyszer majd partikat, mert igazából őrült hobbisták vagyunk, nem érdekel, megtérül-e a befektetett energia. Mazochisták vagyunk, hányszor megbuktunk már, mégis újra és újra bulikat akarunk, mert az egész egyszerűen mentálisan szexuál, szóval b****a az agyamat, hogy miért nem jött össze, akkor is akarok jó bulit csinálni!

Hajrá, úgy legyen. Drukkolok, komolyan. Az „impulzusalkotók" megérdemlik a figyelmet, jók így együtt. A hallgatag Icr, a nagydumás Ib és köztük Core -jól kiegészítik egymást. Legyen az d'n'b, jungle, break beat, nu skool, hip hop, bármi, ők nyitottak az újra. Zenéket töltenek fel és le, helyet adva így az ígéretes alkotásoknak, még ismeretlen fiatal tehetségeknek; vendégkönyvükben bárki hangot adhat véleményének, a #dnb IRC-csatin keresztül vitába is szállhatunk a srácokkal. „Nonprofit szervezetet alkotó őrült hobbisták", de azért komolyan veszik. Nem tartom kizártnak, hogy idővel többre vágynak majd, hogy a szcénán belül meglátják a bennük és a site-ban rejlő lehetőséget. Persze, ezt azért még a jövő homálya fedi.