Emperor – Dispositions LP (Critical)

0

Emperor a Critical címkéjébe öltöztette első szerzői albumát. A tizenhat zenét tartalmazó Dispositions informatív keresztmetszete a producer munkásságának és ízlésének: benne van a visszafogottság, a tetőrepesztő kalapálás, a vokál, és persze a sok ötlet, ami az egyik legfrissebb tech-producerré teszi a bristoli fiatalembert.

emp_629

Bár a Kasra vezette kiadót sokszor ostoroztam (és a neurósodási folyamatot most is ellenérzésekkel szemlélem), a maga módján ez egy elég jó albumnak tűnik. Nem unalmas, pedig tartottam tőle, hogy az lesz.

Nem akarom újra meg újra ugyanazt csinálni, csak hogy a közönség kedvére tegyek. Kellenek a nagy és súlyos tánctérrobbantók, hogy a nagyérdeműt magad mellett tartsd, de nem játszhatod másfél órán keresztül folyamatosan ugyanazokat az ötleteket.

Így gondolkodik Emperor, és azt hiszem, ezzel meg is van a válasz az LP sokszínűségére. Ahogy az album kapcsán több helyen is nyilatkozta, a mostani zenék nagyon egyformák, és bár tőle is sokan a korábban megszokott big room hangzásra számítottak, sikerült meglepnie a hallgatóságot. Nem igazán tetszik neki az irány, amerre a drum & bass keményebb változata halad, így az albummal arra törekedett, hogy minél szélesebbé tudja tárni a tech-sound kapuját. Elmondása alapján évek munkája van abban, hogy a Dispositionsbe ennyiféle hangulatot és hangzást sikerült beletenni.

A visszafogott, mégis földbe döngölő zenék sorát a Foxholes nyitja, amely nem hiába bukkant fel jó pár ismerősöm Facebook-falán az elmúlt hetekben. Aljas menetelés, nem vitás, és bár túl sok fantázia nincs benne, valahogy nem is hiányzik, lényeg, hogy vigyen. Aztán ott van a Thunder, amelyben a jó öreg MC Fats köszörüli a torkát. Remek trekk, talán az album legjobbja. Jól lent van a mély, és  lehet, hogy csak Emperor bristoli illetőségét ismerve  nekem egy kis Full Cycle-íz is érződik a hangulatából. Még finomabb falat a Solah vendégszereplésével készült Made of Light: melankolikus, mégis vidám hangulat kering, az apró dobokon hömpölygő mélyen jól fekszik a vokál, az erőteljes basszus-reece meg felteszi az i-re a pontot.

Vannak aztán olyan mocskos dolgok is az LP-n, mint a Haste. Nem hazudtolja meg a címét, lépked serényen ez a tech-clownstep. Az ikszelgetés garantált! A Haste pajtása a Shapeshift és a Sidestep: a mondanivaló ugyanaz, a hatás is: négy és fél-öt perc minőségi, főidős helybenfutás.

Az album közepén a komótosan zötykölődő darab, a négy éve elkezdett, de csak idén befejezett Infrasound segít megpihenni. Hogy valami meglepetés itt is legyen benne, arról a második drop gondoskodik.

Nem sorolom fel az összes zenét, az itt nem említett számok között is biztosan van nem egy, ami másnak nagyon bejön, nekem ezek emelkedtek ki.
Több zene sokszor hallgatós, de az egész anyag is bőven megér egy hosszú estét (vagy akár többet).
A Dispositions LP két fehér vinilen és digitális formában is elérhető május 16-ától.

Share.

About Author

Leave A Reply