Felpörögtek az események márciusban a C.I.A. körül, nem is akárhogyan! Annak ellenére, hogy a lenti sorok a label két új kiadványáról fognak szólni, mindenképp meg kell említeni, hogy a címke idén ünnepli fennállásának huszadik (!) évfordulóját. Hatalmas mérföldkő ez, nem csak a kiadó számára, hanem általában a szcénában is, hiszen kevés drum&bass-hez köthető entitás (label, DJ, producer, rádióműsor, partysorozat, bármi) büszkélkedhet ekkora múlttal úgy, hogy végig aktív részese tudott maradni a történéseknek. A második ikszet természetesen születésnapi bulikkal ünneplik a C.I.A. főnökei, de a Total Science duó emellett egy rendkívül jó maxival is felbukkant a napokban a Metalheadz-en, aminek érdemes legalább annyi figyelmet szentelni, mint az alábbi Ed:It és Chroma EP-knek.
A Pennygiles-zal közös Set Theory és annak Ulterior Motive remixe valószínűleg kellően meggyőzte a TS-fiúkat, és ennek következménye az, hogy újból meginvitálták kiadójukhoz Ed:It-et. A Nottingham-ben élő producer némileg eltávolodott a korábbi, jól bevált recepttől: izmos roller helyett lélekkel teli gyönyörűségeket vet be a C.I.A. kistestvérénél, avagy a Deep Kut-nál megjelent maxin. Az If & Only és a Long Time is bizonyítja, hogy jól áll Ed:It-nek a muzikalitás, amibe nem mellesleg ügyesen csempészi a mély és morcos basszusmeneteket. Igazi multifunkciós számok ezek: otthoni hallgatásra kiválóak, de a tánctéren is megállják helyüket.
A könnyedebb Ed:It megjelenés után négy feszes roller veszi át a stafétát a C.I.A.-nál, melyet Newcastle egyre nevesebb producertriója, a Phobia, Sato és Tyrone által létrehozott Chroma szállít. Az Outline EP címadója koszos, jungle-be hajló dobjaival és hömpölygő basszusaival visszarepít a hősidőkbe, és tulajdonképp a Hodrull is ezt teszi, azzal a különbséggel, hogy az ő esetében a millennium környékén meghatározó techstep hangzás elevenedik meg. Konkrétan a Cause 4 Concern és Fierce slágere, a Carrier ugrik be. Az EP harmadik, lemezre is nyomott felvétele egy korábbi rosszfiús, gengszterkedős Chroma-roller, az Intermission Break átirata. A bristoli producer nem gondolta túl a remixelést, ami nem is baj, hiszen mindannyian azt szeretjük benne, hogy egyfajta modernkori Dillinja-ként megbízhatóan szállítja a kizárólag rá jellemző súlyos hangzást. Az eredetihez képest – ami inkább szól a szakiknak – itt már egy tánctérhevítő darabbal van dolgunk. Az Intermission kapcsán említett keménykedős, öregsulis vibrálás folytatódik a címével is fenyegető Cutthroat-ban, melyben a központi elem a szupermély bassline. Jól passzol az előző három zenéhez, és emiatt kár, hogy csak digitálisan érhető el. Aki agyatlan szögelés helyett jóféle, komorabb drum&bass-re vágyik, tegye magáévá ezt is a lemezen kapható számokkal együtt!
