Dexta – Tempest Dub / Mukky Riddim (none60)

0

Dexta neve elsősorban a mélyebb, búgósabb béz kedvelőinek csenghet ismerősen. Valójában annak a kis csoportnak a tagja, akik az első szárnypróbálgatásaikat végzik a komolyabb kiadók címkéi alatt. Talán nem is véletlen, hogy a hasonló cipőben járó Mauoq-kal, Hyroglificsszel vagy a Kolectivvel is dolgozott már közösen. A londoni producer grime-os beütésű single-je a none60 Records neve alatt jelent meg, és remek csemege lehet ebben a hűvös időben.

nsy013_629_keszTúlzás lenne azt állítani, hogy jelen kritika tárgya rendkívül innovatív lenne, pedig elsősorban a különlegesebb hangzások kedvelői fognak örülni neki. Kicsit úgy érzem, hogy Dexta megpróbált az Om Unit, Fracture és Sam Binga által kitaposott ösvényre lépni, de még vissza-visszavillantak a búvár bézlájnok és a kopogós dobok. Persze ez rendben is van így, feleslegesen nem kell feltalálni a spanyolviaszt vagy erőltetni valami olyan soundot, amire igazán senki sincs készen.

Az “A oldalon” megtalálható Tempest Dub az atmoszférikus intrója után egyből belecsap a lecsóba: megfoghatatlan, mozgó, mégis egyszerű basszus, lépegetős, dubot idéző dobképlet és egy kis swing a cineken – ezt a kombót kevesen rontották el eddig. Valójában nem egy rettentően kísérletezős, műfajtörő trekk (például az Exit diszkográfiában könnyen találnánk hasonlót), de azért mégis kirí valamiért a felhozatalból. Személy szerint a perkák pattogós, beszélgetős, izgága váltakozása tetszett legjobban ebben a zenében. Érdekes, hogy a hangulat egy füstös dub producer stúdióját idézi, a ritmus viszont időről időre a hip-hopot juttatja eszembe.

Persze parkettarobbantásból nincs hiány. A Mukky Riddim tökéletes példája a féltempós őrületnek: a torzított, analóg basszus stab-ek tökéletesen illeszkednek a hömpölygő alapra, az okos cinelés és a dinamika hamar bólogatásra készteti az embert. A torzított vokálfoszlányokat én egy kicsit soknak éreztem, de nem változtat a véleményemen: ez egy igen patent, feszes, okos zene. Az előzőnél ez egy picit széttördeltebb, szépen kérdeznek-felelgetnek egymásnak a basszusok, mindig máshol a hangsúly, a ritmika pedig végig tud meglepetéseket okozni.

Nehéz elhelyezni a single-ön található két trekket a drum and bass palettáján, és talán ez éppen így tökéletes. Tényleg valahol félúton vagyunk a dzsungel, footwork vagy hip-hop elemekkel operáló kísérletezősebb darabok és a zakatoló rollerek között. Talán ez rendben is van így, lehetett már hallani ezt a zenét elszállós Om Unit szettben és Metalheadz podcastban egyaránt. Én pedig remélem, hogy hallunk még hasonlót Dextától!

Share.

About Author

Leave A Reply