A Vex'D duó (Jamie és Roly) meglehetősen sok megjelenést nem tudhat magáénak eddig (Subtext 001-002, egy szám a Destructive 001-en Search&Destroy-jal közösködve, továbbá az albumot megelőző maxi a Planet Mu-n), de érdemes volt várni az albumra, amelyet nem aprózott el - egyből az egyik legnevesebb kiadó, a Planet Mu adtak ki. Megérdemelten, hiszen az album egy ilyen, a tánczenék experimentális oldalát reprezentáló labelhez méltóan különleges.

Az album borítója kissé formabontó - fekete-fehér homályos ábrázolása két csontváznak amint egy sárkányszerű lény vázán ülnek és valami ismeretlen fehér fény ellen küzdenek egy karddal - mindez már sejteti, hogy nem békeharcos zenét rejtenek a barázdák.

A nyitó Pop Pop VIP mixe nem sokat ad hozzá az eredetihez, amely Vex'D Subtext label-ének első tizenkettesén látott napvilágot. Érthetetlenül gagyinak ható prüntyögéssel nyit, de a szaggatott ritmusa, erőteljes basszusa és a jól eltalált hardcore riff kétségkívül táncos darabbá teszi. Mindemellett azt mondom: az eredeti jobb volt.

A horrorfilmeket idéző introt követően botladozó ritmusszekció vezeti fel az ultrasötét Venust. Komor földöntúli világ - mintha tényleg a jéghideg Vénuszon járnánk.

A B1-es Thunder intro-ját hallgatva nekem először Aphex Twin Selected Ambient Works kettesének hangulata idéződik fel, de ami utána következik az már csöppet sem sorolható oda. Torzított halfstep ütemére teljesen találó cím az égzengés. Atonális és primitív: Grime - mondhatnánk rá skatulyázva.

Az Angels-szel a sejtelmes intro-t követően ismét visszatérünk a táncparkettre. Jellegzetes garage ritmuszekció. Az első kiállást követően robban a bomba. Az album egyik legjobb darabjával van dolgunk kétségkívül. Folyton tekeredő basszusát fel-fel váltja egy széttorzított basszusmenet, torz sikolyok, túlvilági atmoszférák keverednek benne.

Egy szomorú esős nap emlékét idézi fel a Fire. Enyhe electro beütés és ragga-vokálminta melegsége vegyül VeX'D-ék kimért, ipari világába. A torzítások természetesen innen sem hiányoznak. Futurisztikus intro vezeti be a Corridort. Szintetizál női hang beszél hozzánk, majd egy kőkemény, torz electro súlyt le, szaggatott ritmus, torz bassline, a lendület kissé visszafogott.

A D oldal külső peremére tették a Subtext kettes atomvillanásának, a Lion-nak a VIP verzióját. Az eredetit itt a szerző elég rendesen átírta. Szétgranulált vokálminta nyitja, majd rövid felvezetést követően megkapjuk az arcunkba rendesen: táncparkettgyilkos technoid bassline-jával talán a breakstep egyik legdurvább zúzdáját ereszti ránk a szerzőpáros. Rewind-olni kötelező - de nekem az eredeti sokkal jobban tetszett.

A rákövetkező Crusher Dub talán az album leginkább dub-közeli része. Megvan itt minden: belassított halfstep ütem, roots gitár-riff, dread-basszus, szép reggae-vokál de Vex-ék végig jelen vannak torzított hangjaikkal és hangsúlyos experimentalitásukkal.

Az albumot a Slime zárja, amely az album talán leglaposabb zenéje. Pumpogó basszusát teljesen leredukált ritmika övezi, indusztriális atmoszférák festik a hátteret. Indusztriális minimalista electro. Talán így jellemezném.

A CD változathoz személyesen nem volt szerencsém, azonban a Planet Mu weboldalán fellelhetőek a clipek. Két lemezesre sikeredett, melyből ez elsőn az LP verzió mellett a beszédes című Cold, a indusztriális Destruction és a tömeggyilkos Gunman lelhető fel. A Cold-ot az electro határát feszegető intro, szintetizátor pad-ok hideg atmoszférája és az Angels-nél hallotthoz hasonlóan botladozó ritmika teszi kifejezővé. A Gunman-re talán azt a szót használnám hogy a breakstep történetének legdurvább súlytása - visításba hajló torzított basszusa és dobhártyagyilkos feszes üteme a drumandbass körökben is tarolna. A másodikra maradtak az eddigi megjelenések: a robotikus Canyon és az eredeti Pop pop (Subtext 001), a subbasszus gyilkos Ghost & és a nehezen keverhető ritmikával indító eredeti Lion (Subtext 002), az indusztriális halfstep bomba Smart Bomb (a Gunman másik oldala a ZIQ114-en) és a Search & Destroy-jal közös terror End of line (Destructive LP001).

Az egész albumra azt mondhatjuk, hogy dubstep, breakstep, grime és electro erős indusztriális felhangokkal. A szerzőpáros egy interjúban azt nyilatkozta, hogy örömmel látják annak a reményüknek a beteljesülését, hogy olyan zenehallgatók is meghallgatják, akik nem keresték eddig a grime/dubstep kiadványokat, de mégis az albumukat meghallva, az album szcénabeli hátterére is kíváncsiak lesznek és esetleg újabb rétegekben elterjed a hangzás. Globális cél - majd meglátjuk. Mindenesetre nálam 4/5 - de csak a Slime és a Pop pop VIP miatt.