A Citadellát idén több partiszervező is felfedezte magának, nem véletlenül: a szabadtéri bulik közül eddig egyértelműen a frankhegyi helyszín vitte a pálmát, már ami a kilátást illeti. És bár mindannyan szeretjük a rétre odabaszott hangrendszereket, a woodstock hangulatot, ha valami exkluzívabbra vágyunk, nem sajnáljuk a három rugós belépőt, és a körülményes odaút sem gátol meg bennünket abban, hogy aztán a város tetején várjuk a napfelkeltét, és imádkozzunk, hogy megkapjuk, ami a pénzünkért jár: jó hangrendszert, fergeteges műsort. A nyári mérleg ez évben a pozitív felé billent...

Első nap
aug. 23., péntek

Amióta csak élek, úgy tudom, hogy Németország zeneileg bünteti a világot: míg a nagyközönség Marushától a Westbamig, a mindenhová begyűrűző VIVA csatornákon keresztül szopja magába a gagyit, a három-négy éve középpontba került Mo' Horizons, a Jazzanova, és úgy általában a német-osztrák nu-jazz szcéna (és persze a német hip-hop is valahol:) egyszer-s mindenkorra feloldozza a németeket az elmúlt évtized kollektív zenei terrorjának bűne alól.

És bár a Mo' Horizons, illetve a brazil trió, Marky, Patife és Stamina zenéje meglehetős kontrasztban áll egymással, ez a közönséget láthatóan nem zavarta. A minimum két órás csúszással elkezdődő Mo' Horizons koncert iránti érdeklődést legjobban az jellemzi, hogy a csigalassú büfé előtt vánszorgó sor tizenöt méterről néhány eltévedt emberre redukálódott, és aki sörhöz jutotott, nyugodtan le is dőlhetett a kisebbik színpad melleti babzsákokra, hiszen a tömeg úgy ahogy van, áthúzott a koncertre, és ezt meg tudom érteni.

A Mo' Horizons banda gerincét élőben Leila Pantel, a brazil énekesnő (akinek zseniális hangja, és rossz humora van: "nem enyém a telefontársaság"), és a chilei származású, multifunkciós (gitár-basszgitár-nagybőgő-kolomp) Nelson Arriagada adja. Bal oldalt foglalt helyet Marc Figge dobos, aki a kongákat, valamint az egyik szintit is kezelte, mögöttük pedig két laptoppal felszerelkezve Ralf és Foh nyomta az alapokat, és a billentyűket. Meglepően jól szóltak: hangszereiket saját keverűpultjukból küldték, ezzel kikerülve egy külsős hangosító bénázását, és bár a buli elején történt néhány apróbb malőr (pl. egyszercsak elnémult a dobszerkó), az alapvetően korrekt hangcucc, és a hozzáértés meghozta gyümölcsét, és a hangot hál' istennek később sem sikerült eltoszni. Ami pedig a zenéket illeti, nem bízták a véletlenre a dolgot: a kb. másfél órás koncert alatt elhangzott a banda legtöbb slágere, beleértve a portugálul előadott 'Brasilt', és ráadásként a 'Hit The Road Jacket' is.

Jazz-gyökereiket le sem tagadhatták volna: látszott rajtuk, hogy kissé megilletődtek a tömegtől: Ralf, aki amúgy a samplereket kezelte, kötelességének érezte, hogy a harmadik-negyedik szám körül másfél perces opuszt intézzen az igen hálás közönséghez, megköszönve, hogy a világra jöttek, és meg tudom érteni: a Citadellában összegyűlt, cirka hatszáz ember nem csak kívülről fújta a főleg portugál nyelvű dalokat, de a leültetős, akusztikus darabokat is végigtáncolta, majd kétszer jól visszatapsolta a Mo' Horizonst. Mit ne mondjak, megérdemelték.

Itt kell egy kis kitérőt tennem, mert muszáj elmondani, mitől is volt különleges 23-a este: DJ Marky* , DJ Patife** és MC Stamina *** triója az egész világon unikumnak számít dnb körökben (ők viszont a magyar pornót tarták unikumnak, de ez egy másik sztori). Éppen ezért sokan már hónapok óta lázasan készültek az év partijára, ahol a brazil elektronikus zene nagyjai pörgetnek, úgy ötven méterrel a város felett, szabad ég alatt. Reméltük, nem szúrja el semmi, bejött.

Marky mixtechnikája úgy ahogy van tökéletes. A világ talán három legnagyobb dnb DJ-je közül (Andy C, Zinc és ő) stílusban ő inkább Zinchez áll közelebb: igen gyors mixeket hallunk tőle, gyanúsan jól találja el a számok kiállásait, meglepően ritkák a rewindok (és Stamina sem kényszerítette, szerencsére), és félelmeteseket szkreccsel (elég, ha annyit mondok, hogy dallamot húz egy Zinc track alá). Őt követi a sorban Patife, aki ugyancsak hibátlanul kever, nagyszerűen szelektál, valamint igen idétlenül mozog a pultban, és Stamina, aki rendesen feladja a leckét a világ MC-inek: frenetikus hangja van, énekel, nagyon jól ismeri a zenéket, és szinte be nem áll a szája, de ennek most valahogy csak örülni tudtam.Talán neki köszönhető, hogy a két DJ kicsit mintha hanyagolta volna a vokális számokat a Good Lookingos kezdés után elhangzottak új Photekek, néhány Zinc darab,kicsit el a dzsungel felé, de minden percben tartva vonalat, volt 'Sambassim' Die remix, nem beszélve a buli csúcspontjának számító 'LK' duplázás - éneklés - énekeltetés - dobolunk - a - lemezen - showról, amit aki ott volt, nemigen fog elfelejteni.

Mintegy két órás lazulás-seggrázás után Patife gyönyörű liquidekkel vezette le a partit, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Azt hiszem itt szakadhatott el valami Markyban, mert visszamászott a pultba, hogy felrakja Dillinja 'Twist 'em Outját', a szó szoros értelmében szétbassza az eddigi szettet, és negyed hatig vezényelje a hirtelen megőrült, fékevesztett tömeget főleg Bad Company, Ed Rush + Optical, és Dillinja darabokkal.

Amivel egyébként nem volt semmi baj, meglepő volt és mulatságos, még mindig zseniálisan kevert, Staminával beatbox-szreccs show-t nyomtak, csak aztán a buli vége felé felkerült valami technoid vonalban is igen butának számító orosz hardcore döngölés ('The Lick'), a 'Nine' (!) és minden idők legostobább Konflict száma, a 'Beckoning', ami talán kicsit már sok volt, de mindenesetre jót táncoltunk. Déja Vu effekt: Stamina az utolsó lemez előtt másfél percig hálálkodik a közönségnek, hogy a világra jöttek ("annak a lánynak meg vegyetek egy italt, mert érzi a ritmust!"), hogy aztán - nem valami stílusosan - egy új J-Majik + Sonic slágerrel ('New Generation') távozzanak a pultból.

Mit ne mondjak, ez a buli rendben volt. Csak a napfelkelte maradt el. Kár érte.

* Az eszményi producer, akit többször választottak meg brazília legjobb DJ-jének, mint Demszkyt főpolgármesternek, és mellesleg Staminával és XRS Landdel az LK, a Brazil fociválogatott himnuszának szerzője
**DJ Náksi alteregója (azzal a különbséggel, hogy Patife tehetséges), aki Markyval és XRS Landdel Brazíliából bombázza a világot az ízes drum and bassel (lásd: The Brazil EP -V Recordings, Les Gammas - Outra Vida remix, hogy csak kettőt mondjak)
*** RNB énekes, aki ránézésre-hangra akár a Boyz II Men tagja is lehetne, de szerencsére inkább drum and bass bulikon énekli le a hajat a fejünkről, plusz lásd 'LK'.

Második nap
aug. 24., szombat

Az első nap a hegy tetején nem múlt el nyomtalanul. Saját magam egész napos győzködése után végülis úgy döntöttem, hogy minden észérv ellenére a szombatot is a Citadellán töltöm, ha már egyszer kétnapos jegy lapul a zsebemben. Az első és a második korsó healthpack benyelése és néhány rég nem látott ismerőssel való találkozás után a helyszín feltérképezése mellett döntöttünk. A teraszon akkor Erik Sumo játszott, a nagyszínpadon pedig a Kamu húzta a dzsesszt talpalávaló gyanánt, több-kevesebb sikerrel.

Talán fél egy lehetett mikor megjelent a dj pult mögött Big Bud, aki mintegy tíz percnyi nu-jazz és salsa felvezetés után egészen finom latin, deep és picit veretősebb house szettel ajándékozott meg mindenkit, melyet néha egy két lassúbb jazzes darabbal szinesített. A közönség vevő is volt a dologra, persze nyoma se volt az előző nap "verjük ki egymás fogát a könyökünkkel hadonászás közben" hangulatának, de ezen az alacsonyabb létszám, a nyugisabb zene és a másnapos arcok láttán nem is csodálkoztam.

Kicsivel több mint másfél óra játék után az angol kedvenc átadta a pultot a sógorok kedvenc párosfogatának a Dzihan és Kamien duónak, akik folytatták a durvának semmiképpen sem nevezhető zenei vonalat. Rengeteg saját lemezt raktak, a régi és az új lemezről egyaránt, például a 'Sliding' címűt melyben Santana is közreműködik eléggé el nem itélhető módon.Nagyjából egy óra után elmentek a fiúk egy ilyen egészen fejbólogatós, táncolásra már nem annyira alkalmas vonalra, ekkor kihasználva az alkalmat pezsgő vételezése mellett döntöttünk.

Mire visszaértünk már ismét jó fele haladtak a dolgok, felkerült a lemezjátszóra régi nagy kedvencem, az 'After', amelyre nagyszerűt táncoltunk, majd a Groove Armada 'Superstylin'-jára szökkent a magasba a még mindig kitartó 100-200 ember. Néhány egészen frenetikus 4/4 után nagyszerű szkreccshangok forrását keresve ismét a pult felé tekintettem és ekkor szembesültem azzal, hogy már nem is az osztrák barátaink játszanak, hanem bizony Palotai, aki mellett Mango ráncigálja a lemezt.

Tették ezt úgy, hogy közben egy csellós (remélem az volt) fiatalember, bizonyos Márkos Albert segédkezett nekik és csikart ki mindenféle magas, máskor pedig basszus hangokat hangszeréből, ezzel is gazdagítva a nem éppen szegényes hangképet. Kitűnő szórakozás volt, repült is az idő és már negyed 6 lehetett mikor is rendőrök caplattak át a terepen, be a hotel bejáratán és sajnos fél 6-kor a buli befejeződött. A kidobók ezúttal udvariasan kiterelték a népet akik fáradtak voltak ugyan, de letörtek tuti nem, hiszen ennyire kellemes és változatos kétnapos bulin még biztos nem voltak itthon.