Az eddig leginkább a borpancsolás háromszögének egyik csúcsaként számontartott Kecel még egy dologról nevezetes a partizók körében, ez pedig a Klub Korona, amely ha visszatekintünk az itt járt vendégek hosszú sorára, bátran felveszi a versenyt a budapesti klubok house/techno/trance kínálatával. A mostani négy színpados, 24 órás megmozdulásuk, amely nem csak a klubban, hanem az azt övező parkban is zajlott szinte a teljes elektronikus zenei skálát felölelte.
Kicsit érdekesnek találtam, hogy a város (falu?) közvetlen közelében, lakóházaktól egy méterre dübörög egy ekkora buli, ezek szerint jól tűrik a helybéliek. A városba érve az első lehetséges elágazásnal udvarias útbaigazítás segítette a terepen ismeretlenül mozgókat. Követendő példa.
A buli helyszínéül egyfelől a Klub Korona szolgált, másrészt az ezt körülvevő parkos rész szolgált, ahol a techno és a gigantikus trance sátor, valamint a szabadtéri dnb/break színpad kapott helyet. A parkban medence, szökökút, fák, bokrok, madarak, grizzlimedvék, idilli környezet egy maratoni bulihoz.
A jelenlévő 8000 emberből 5000 a trance sátorban veretett, ide nagyjából lehetetlen volt bejutni, szó szerint visszapattantunk a bejáratból mikor megkíséreltük. Igaz a legnagyobb sztár, John Digweed itt játszott (Sasha végül nem jött el), ha jól tudom saját hangrendszert is hoztak a trance mágusnak, úgy is szólt minden mint az álom.
Ugyanez nem volt elmondható az Amazon névre keresztelt drum and bass/breakbeat részlegről, ahol a breakbeatet a magyar Dj-ken kívül más nem képviselte, mert Beber és Tamra sem érkezett meg. Volt viszont E-Z Rollers és Fierce Mc Basim társaságában, akik közül egyértelműen az utóbbi páros vitte a prímet.
Az E-Z Rollers-t úgy látszik elég egyszer látni, mivel szinte teljesen ugyanazt a programot játszották, mint két éve a PeCsában, néhány új szám kivételével ('LK', 'All For Love') alig mutattak újat. Igaz a lapos produkcióhoz a mérhetetlenül rossz hangosítás is hozzátette a magáét, amit nem csak a közönség érzékelt, hanem a színpadon állók is, Jakes Mc és a többiek grimaszaiból ítélve. Voltak kísérletek a hangtechnikusok felé a jobb hangminőség kicsikarására, ezek azonban sorra becsődöltek. A hangot valamiért fénnyel próbálták ellensúlyozni, lámpákból kaptunk rendesen a szemünkbe. Azért Lady Roller még mindig aranyos; a fellépés után Jakes és JMJ ott fűtötték a közönség soraiban a csajokat, táncoltak, buliztak szóval közvetlen arcok. Kár, hogy tönkretették az előadásukat a hanggal.
Váltás a színpadon, Fierce érkezik cseppet benyomva, rögtön kis gubanc, eltűnt az Mc. Jakes megereszt még néhány "Baasiiim where are you, Basiiim", aztán előkerül a befont hajú drum and bass énekes, kezdődhetett a móka. Fierce komoly meglepetést okozott egyből az első zenéjével, mert Peshay volt, mi van itt hát nem fog lezúzni? És tényleg nem, mert nagyjából két-három számonként felkerült a lemezjátszókra valami könnyedebb darab, igazi laza nyári szettet hallhattunk. Azért másodiknak megkóstolhattunk egy új Ed Rush + Optical-t, ez volt a 'Puerto Rico', ezt követte néhány mocskos tramen alapú vadulás, hogy átmásszunk a Lee által is favorizált brazil számba, Drumagick igazi szamba 'Easyboom'-jába, amit a Talkin Loud főnök Gilles Peterson már le is nyúlt magának vagy a gringó Danny C 'The Mexican'-jébe. Fierce a látható alkoholos befolyásoltság ellenére is remekül mixelt, lemezei pedig színvonalat hoztak. Érdekes volt még az a néhány C4C & Fierce közös zene, amelyek emlékeim szerint hozzájuk képest elég lazák voltak. Szettjét pedig Fierce egy igazi csemegével zárta, amelyet még itthon elég kevesen hallhattak: a garage-ban utazó Ed Case és az ex-Skunk Anansie énekesnő, Skin közös 'Good Times' című számának Grooverider remixe, amit én is csak a Rider rádióműsoraiban hallottam eddig. Ez a kellemesen lüktető zene búcsúztatta Fierce-t és már jöttek is a Bladerunnaz Dj-k, hogy a reggelhez már ők szolgáltassák a zenét.
Ekkor már felkelt a nap jobban szemügyre lehetett venni az embereket és a környéket is. Volt aki a klub melletti szökőkútban keresett felfrissülést, volt aki a büfében a rántotthúsok között. A trance sátorból is kezdtek kiözönleni a medve felépítésű fiatalemberek és a bikinifelsős, tágra nyílt szemű asszonyok, de alapvetően teljesen barátságos hangulat uralkodott, így mindenki békésen élvezte a szombat reggelt. A buli ekkor még bőven nem ért véget, hiszen még délután kettőig sokan voltak hátra, bár ekkor már jobbára magyarok zenéltek, a szabadtéren Gasper, később Aafro és Negro.
Utolsó pillantásainkat Budai felé vetettük a techno arénában, majd mivel szombat este is várt ránk egy küldetés, Budapest felé vettük az irányt. Sokmindent nem láttunk, állítólag jó volt Dave Angel, Junkie Xl és Marcel is, Digweedről pedig Kömlődi mondta, hogy nagy király volt. A fesztivál ötlete ígéretes és szerintem egész jól is sült el, egy problémám volt mindössze: kicsit mostohának éreztem az Amazon színpadot, de talán legközelebb majd a törtekre is odafigyelnek, az itteni fellépők is megérdemelték volna a normális körülményeket. A közönségről nem is beszélve. Elsőnek azért nem volt rossz.
A nyári vidéki fesztiváldömpingből kiemelkedett a Kecelen megrendezett Eastern Exposure fesztivál azzal, hogy itt négy helyszínt kizárólag az elektronikus tánczenéknek szenteltek. Mivel a hétvége egy road movie-vá fajult, a 24 órás mulatság egy apró szeletéből tudunk csak ízelítőt adni.