Lendületben a Nowsound!, a Jailhouse szervezőcsapatának Zinc és Ed Rush meghívásával sikerült a tavasz legnagyobb közönséget megmozgató drum and bass buliját megcsinálni.

A korai érkezés szükségesnek bizonyult, ezt elég sokan így gondolhatták, mert már fél 11-kor kisebb-nagyobb csoportok vándoroltak felfelé a Harsánylejtőn. Hiába, Ed Rush még mindig egy olyan márkanév, garancia, ami nem csak az aktuális hullámot lovagoló teletabikat vonzotta, de rég nem látott ismerősöket is. Ehhez képest sokunk számára érdekes meglepetést hozott az este...no de ne pattogjunk az időben, vissza a lineáris estimese stílhez.


Midlow kezdett, némiképp melankólikus zenékkel, Klute és Polar, hogy az irányadókat említsem. Mire a chillből és le-föl mászkálásból visszatértünk, az est házigazdája már átcsúszott táncoltatósabb témákba, a szett végét az Underfire-Zero G-Audio Blueprint testvérhármas legutóbbi darabjai jellemezték.


Airbagék az Accidental Heroes album egyik darabjával kezdtek (majd a Stars Our Destinationhöz később is visszatértek néhány szám erejéig), és előkaptak olyan finomságokat is, mint a 'Jetset' Invaderz remixe, közben pedig haladtak ők is a technoid vonal felé, a hazai színeket SKC 'Solaris'-ával, és Chris.su 'Astro-Sine'-jával (aka "my house...") képviselve - utóbbi ezúttal már fehér címkés korongról szólt, zárásként a True Playaz második embere előtt.


Zinc a megfáradt frázist kitekerve jött-játszott-győzött. Szettjének első fél órájában hamisítatlan londoni rave hangulatot varázsolt a Homeba: friss zenék, precíz mixekkel gyorsan váltva egymást, és örömmámorban együtt hullámzó-sikítozó tömeg. A beazonosítható True Playaz hangzás, noha árnyaltan fogalmazva a stílus derűsebb oldalát képviseli, Zinc penge mixtechnikája - mint a kezdésnél az 'It's Jazzy' és a 'Renegade Snares' foszlányai, később más klasszikusok felvillantás (The Code), vagy a hiphop acapellák és az angol mc krémmel megdíszített exkluzív dubplate-ek - feledteték ezt, főleg, hogy a keverékbe egészséges arányban vegyítette a "kinti" kedvenceket, 'Pacman' remixet, vagy a BC idei nyári slágerét, a 'Hornet'-et. Kihagyhatatlan volt az 'LK', amire a 'Shake Ur Body' vokálját dobta rá (hatásos, bár nem igazán illettek össze), majd az ének alatt cserélte a zenét saját 'Ska Your Body' ötvözetére, később hasonlótt játszott el egy 'Casino Royal' klón témával, amire a 'Hide U' került - ekkor azért már felvillant néhányunk szeme előtt a "túlzás" felirat. Kiemelendő volt viszont Jonny L 'Bring In The Trouble'-je és a záródarab, a 'Has It Come To This' címen futó tétel High Contrast remixe, ami gyakorlatilag egy speed garage szám swinges dnb alappal; az ifjú tehetség legedzettebb rajongóit is meg fogja osztani.


Ed Rush egy igen meglepő, és legalább annyira kitűnő trackkel kezdett, egy régi house téma a Yosh - Whats Upfront That Counts dobbasszus verziójával, ami a legfrissebb szerzeménynek bizonyult rögtön a szett elején, hiszen a pelyhedző hajú mester cd-ről játszotta. A fénylő korongra pedig nemes egyszerűséggel csak ennyi volt firkálva: Jamey - Housey (na leesett már ki csinálta?). Többen leeső állal konstatálták, hogy "jaaa, még most jön edrás is úúúúú". A folytatás (nem) meglepő módon némi bristol-sound volt, majd az első egy órában enyhe csalódottság érzete: elgyötört zenék ('Haunted Dreams' rewindolva és 'Peepshow'???) és Zinc által nem sokkal korábban már prezentált kevésbé-átütő-aktualitások kerültek a lemezjátszókra Optical társának szelekciójában.


Az egyszeri partizók Ed Rush ide vagy oda, öt óra magasságában azért kezdték már feladni. Hiába vártuk mi is kíváncsian az új Virus és egyéb gyöngyszemeket, győzött a fáradtság, a 'Dooms Night' Sta & Paul B remixére hazafelé vettük az irányt.

Tisztségünk a kötözködés, úgyhogy fáj kimondani (haha), de idén eddig kitűnően teljesítenek a szervezők. Ne kiabáljuk el, inkább bízzunk a hasonlóan erős folytatásban.