Hát... hát. Nem igazán tudom, mit kezdjek a várva-várt párossal. Az előző Grooverideres bulira visszaemlékezve is elég ambivalens érzelmek kelnek bennem, reméltem, hogy ez itt és most a bizonyítás ideje lesz - de nem, szomorúan kell kijelentenem: kétszer járt hazánkban a műfaj keresztapja, és egyszer se tudott rám zenéjével hatást gyakorolni.

A bemelegítés feladata a Jungle War rezidens Booleké volt, aki vidámabb funkokkal adta meg a kezdőlökést; megszokhattuk már tőle, hogy szeret visszanyúlni a 2-3 évvel ezelőtti E-Z Rollers és hasonszőrű pozitív energiákat sugárzó darabokhoz, és ezért aligha haragudhatunk rá. Ráadásul megállapíthattuk, hogy - noha ez kicsit élcelődésnek hathat - mióta nem veszi el minden erejét a főszerkesztősködés, nem szégyellt időt szánni egy kis gyakorlásra, úgyhogy ezúttal sokkal pontosabb és lendületesebb mixet hozott, mint amit az utóbbi fellépésein hallhattunk tőle. Mostmár csak egy dologról kéne leszoknia: bármennyire jól jön ki, egy előadótól több számot zsinórban pakolni nem a kreativitás netovábbja. John B 'Up All Night'-ra 'Forever' példának okáért kifejezetten irritáló volt, és egyedül arra volt jó, hogy demonstrálja John B milyen olcsón koppintotta saját magát. No de félre a szigorral, PG izzadtságban úszó tömeget adott át a külföldről igazolt játékosoknak. (Több ventillátor kellett volna...)

Fabio fél egy körül kezdett a tőle származtatott liquid funk vonallal, szinesítésnek dzsungelesebb szerzeményekkel (amen blokk) tolta a hangulatot, a benn őrjöngő több ezer (szerinte - ahogy azt a Radio One-on mondta - hat, dehát... :) ember pedig igen hálás közönségnek bizonyult - a botrányos hang ellenére. A "New Yorki klubok hangosítása" ugyanis torzított, halk volt, zúgott és gondolom a pultban sem volt az igazi - ezzel talán megmagyarázhatjuk a neves djk bizonyítványát a csúszkáló mixekért, és a rengeteg rewindért. Csúcspontok a High Contrast és Calibre gyanús zenék közt az 'NHS' Total Science remixe (pont az a hangulat, amit szeretek a régi jungle zenékben, de teljesen friss hangzással), a Brazil EP következő részéről a 'Rio de Janeiro' néven emlegetett egyszerűségében zseniális vidámkodás, és a Future Cut project Uncut 'Midnight'-jának Intalex remixe, amire a művelt francia csak annyit mond: "tearin". Ami viszont nagyon hiányzott: Shy FX - 'Shake It', Agent Black - 'Feel Good', High Contrast - 'Music is Everything' és azt se értettem, hogy a 'Spaced Invaderz'-ből miért a J Majik verzió pörgött. De akárhogyis, végre jött valaki, aki megmutatta, hogy nem csak a sötét oldalban van erő.

Grooverider észrevétlenül csúszott társa helyére, és hamar nekiállt, hogy letörölje a mosolyt az arcomról. Jellegtelen kezdés, majd sorban leginkább Drumsound 'Bassline' Smith-ék zenéire emlékeztető poszt-jumpup alkotások, és hiába vártam a megváltást, helyette csupán bristol-gyanús témák (a rosszabb fajtából), Dj SS és Dillinja jöttek. Slágerblokknak 'Atlantis' Bad Co. remix, később végtelenre nyúló 'Planet Dust' duplázás-rewind-duplázás-sampling-rewind-duplázás-rewind mutatvány - rémisztő, majdnem sikerült megutáltatnia ezt az egyébként remek kis alkotást, ráadásul mintha a "deibc" (rémisztő, de láttam hazai szaksajtóban így leírva) bandától is csak azért játszott volna zenét, mert saját kiadójánál jelentek meg. Kérdezhetnénk, mi szükség volt erre - talán semmi, talán nagyon is kellett a hájpoláshoz, én a végén már kitépett fűcsomókat dörzsöltem a hajamba, hátha attól jobb lesz. Nem lett. Ha a stílus egyik vezéregyénisége szerint ez a dnb jövője, akkor én kicsit szomorú vagyok. Nem is azzal volt a baj, amit játszott, és ahogyan játszotta, hanem azzal, hogy megszakítás nélkül, unalomba fulladóan ugyanolyan hangzású zenék szóltak végig. Ha jót is akarok írni, egy dolog jut eszembe: örülök, hogy a drum and bass-nek egyre több és több oldala van, amelyik egymás mellett fejlődik és virágazik. De Rider világa nem az én világom...

Cadik ellenben vette a lapot, a "főnök" szettjét frankón továbbvezető jungle lemezeit kapkodta elő - kár, hogy ez engem csak mégjobban felhúzott. Olyannyira, hogy a Fugees 'Ready or Not'-jának jumpup remixénél ott is hagytuk, és mentve ami még menthető hazasompolyogtunk (Jungleboynak bejött).

Jó, hát nem éppen édes befejezés egy ilyen beszámolónak, valójában jót buliztunk, Fabio kellemes zenéket pakolt, de a Grooverider szettje alatt fellépő örömérzetet nem kimondottan a hangcuccnak, illetve a zenének, annál inkább az alkoholnak köszönhette aki köszönhette, ami mint tudjuk öl, butít, és táncra perdít. Bocs.