Az utóbbi két évben megtörni látszik Anglia látszólagos egyeduralma, az évtizedes zenei vírusnak sorra behódolt országok nemzetközi szinten is beérnek, az anyaország pedig egykedvűen nyugtázhatja: a d&b világszinten is létezik az új évezredben. Németország, Precision, Kabuki és a többiek.

A zenei irányvonalak országok, kontinensek közötti átörökítésének terhes feladata legtöbbször egyetlen emberre hárul. A jungle plántálásában is megfigyelhető ez. Esetünkben Bassface Sascha-val kell kezdenünk történetünket, hiszen jórészt a Mannheim-i fiatalember áldásos tevékenységének köszönheti germánföld Fabio és Grooverider kotyvalékának fölét, a drum & bass-t.

A basszus arcát Sascha először tizenhárom évesen láthatta. Igaz akkor még csak a Grandmaster Flash-féle ős hip-hoppal ismerkedett, később elektronikus zenéket, EBM-et, electro-t és house-t mixelt a Mannheim melletti Heidelberg-i klubban, mígnem '89-ben Londonban járva hallotta Fabio és Groove játékát a Rage-ben. "Számomra az egész akkor kezdődött, mikor a londoni Blackmarket-ben megvettem első breakbeat lemezem. Mikor hazatértem Németországba, elkezdtem játszani a Milk-ben (a legendás Mannheim-i klub) és a közönség jól fogadta. Ezek után minél több angol dj-t próbáltam elcsábítani, az elsők között volt '91-ben Bryan Gee."

Nevéhez köthető az első germán dnb címke, a Smokin' Drum Recordings megalapítása '94-ben, fellépett korai Mayday-en és Love Parade-en, állandó - heti 3 órás - rádióműsora volt az egész európában fogható München-i Evo Sonic elektronikus zenei dj rádión (rip!), és a frankfurti Hessen 3-ason. Készített remixet az Anima Sound System örökbecsű '68-ából (Ode to Anima), '99-es, Timewriter-rel hegesztett nagylemeze a Different Faces pedig sokoldalú produceri készségéről is tanúbizonyságot nyújtott. De ami a legfontosabb, hogy munkája táptalajként szolgált a német szcéna fejlődésének, és ő volt az első, akit az angolok is befogadtak. Utóbbi pedig nem gyakori, manapság leginkább a norvég Teebee és Polar, a brazil Marky és Patife és az amerikai Juju örvendhet ennek.

A térség másik, nagy befolyással bíró városa Frankfurt volt, itt székel ugyanis a kísérleti elektronika pufók ördögfiókájának (copyright kf) labele, a Position Chrome. A kísérleti hardcore mester Alec Empire tanítványa, Panacea tagadhatatlanul részt vett a német jungle felvirágoztatásában, holott zenéi elementáris romboló hatással bírnak, az alapok megteremtésében fontos szerepe volt. Minderről húsz EP és három LP tanúskodik, köztük a legutóbbi German Engineering nevű a label legöbbet eladott hanghordozója. Poszt-apokaliptika, techno-futurizmus, kaotika-drum & bass erős idegzetűeknek.

A '90-es évek közepét átvészelve '98-ban is jelenlévő producerek, dj-k nagyrésze lemorzsolódott. A techno őshazájában (bár sokan Detroitra esküsznek) nehezen érvényesülhettek a törtek. Azonban akik kitartottak, újult erővel kezdtek munkához, és a szcéna rövid időn belül ismét összeállt, s míg a '96 és '98 közötti időszakban szinte megszállták az angol dj-k a klubbokat, a hazai szcéna önállóan volt képes talpra állni, megteremtve saját szubkultúráját, jellegzetes hangzását. Minthogy Angliában a reggae és funk gyökerei domináltak, a német drum & bass-re természetszerűleg a techno gyakorolta a fő hatást, így jellemzően minimalista, agresszív stílusával nehezen válhatott nemzetközileg is elismertté, holott pont ez az egyediség emelte mai pozíciójába - köszönhetően a Kabuki és Mainframe alapította Hanau-i Precision Breakbeat Research kiadónak.

Jan Henning alias Kabuki hat évesen kezdett gitározni, de csak 14 éves korában vette komolyabban. A frankfurti Dr. Hoch konzervatóriumban tanult klasszikus gitárt, két évvel később pedig már ő is tanított. A gitározást abbahagyván a bécsi AIM-on (American Institute Of Music) dzsesszt és zeneszerzést hallgatot, saját elmondása szerint rengeteg hasznos dolgot tanult itt, melyet később, mint producer kamatoztatni tudott (hallásgyakorlat, szolfézs, indiai ritmusok, és hasonló órákon). Később a dzsessz és a hip hop lemezekről történő samplerezés bűvöletében turkált a lemezboltok polcain, ekkor ('90-es évek közepe) ismerkedett meg az angliából elsőként importált fehércímkés lemezekre préselt drum & bass-zel.

A Frankfurt mellett élő Mainframe is gyerekfejjel, tizenegy évesen kezdett zenélni, igaz, ő a dolgok technikai oldaláről közelítve kísérletezett mindenféle hangszerrel, főleg billentyűsökkel. Zenei tanulmányait felfüggesztve vett egy Alpha Roland szintit, majd Atari 400-asát programozgatta, később lecserélte azt ST-re, melyen már volt midi csatlakozási lehetőség Roland JD800 szintijének. Elsőször a londoni Pirate Radio-n hallot jungle-t, s mivel ezidőben nem sokan ismerték ezt a zenét, így a Kabukival való találkozás kézenfekvő volt. "1993-ban ismerkedtünk össze egy lemezboltban. Ebben az időben mindketten tanultunk, én számítástechnikát, Kabuki pedig zenét. Közösen kezdtünk el fura elektronikus zenéket csinálni, amit a Tessier Ashpool Clan nevű bandával elő is adtunk. Aztán összehoztunk a kütyükből egy saját stúdiót, ahol breakbeat-et, majd jungle-t kezdtünk készíteni. Kabuki emellett dj-zésbe kezdett, én pedig egyre inkább elmélyültem produceri képességeim fejlesztésében."

Az első közös project a Powaflex nevet kapta. A számokból dubplate-eket vágattak, saját kis közönségüknek bemutatva az első próbálkozásokat, melyből kettő a Smokin' Drum-on (Execute / Brutus), egy másik (Snake Charmer) pedig a Wicked Wax nevű válogatáson landolt. Váltás, egy másik project: Megashira. Az inkább zenei, elő hangszereket (gitár, trombita) használó munkákra rögtön lecsapott az Infracom label (lásd később a Phoneheads-nél), s négy kislemezt követően megjelentette a páros debütáló albumát is '96-ban Zero Hour címmel.

A mintegy egyéves munka mellett összerakott 'táncosabb' drum & bass felvételekből újabb project született: Makai. A dubokat klubokban játszották, a reakciók pedig elég pozitívak voltak ahhoz, hogy önálló label megalapítsásán gondolkozzanak. Mivel kitartottak saját hangzásuk mellett és nem akartak függeni az angol szcénától, az egyetlen megoldás ez volt, hiszen ekkor nemigen volt német label, mely fel merte volna vállalni őket. 1997-ben így jött létre a Precision Breakbeat Research.

A Kabuki-Mainframe páros mellé kezdetben két - ugyancsak frankfurti - mc, a Hanau-i hip hop szcéna meghatározó alakja, Glacius és a Broken Beatz booking menedzsere Ronin csatlakozott. Mindketten amellett, hogy a Precision Taskforce (a label frankfurti tagjai, kivéve Mainframe-et, aki a Precision sutúdió mindenható ura) fellépéseinek állandó résztvevői, számos felvételen is közreműködtek. Hozzájuk csatlakozott Miguel Ayala, aki azóta az ex-Groove Attack-es Dagmar-ral megalapította saját címkéjét Socio néven, továbbá a legfrisebb szerzemény Chopper. Utóbbi warm-up dj volt, majd a Gyration-ös (a frankfurti, hangzásában Panacea-közeli kiadó) Mad Vibes-szal kezdett producerkedni, később Miguel vette szárnyai alá. A frankfurtiak mellé további két Tokyo-i, Tsuneari Fujii - a robotprogramozó felvételeit Kabuki fedezte fel a neten, ennek eredményeképp jött ki két kislemeze - és Pentagon csatlakozott - a Talkin' Loud-os UFO-val kooperáló nu-jazz és drum & bass duó PSX játékok zenei felelőse (pl Grand Turismo), ugyanakkor multimédia-specialisták.

A kiadó - az első Makai, majd az azt követő Ono Sendai pszeudó alatt megjelent lemezeit követően - rögtön nemzetközi vizekre evezett. A németországban fellépő Nico-val elkészítették az Omen c. tracket (a legendás frankfurti klubra asszociál), mely '97 végén jött ki a No U-Turn Black címkéjénél. További kislemezek, debütál a kölni Monophace, majd Tsuneari Fujii, Kabuki újabb két projectet indít be, Einzelgaenger a Groove Attack-es Lars Vegas-szal, majd MK2 a hip hop producer Roey Marquis II-val (utóbbi project a Sony-hoz is leigazolt). Az áttörés pedig ezután jön, Makai debütáló nagylemeze, a Millennium megjelenik az Intercord-nál, rajta a kezdő Beneath The Mask-kal és a befejező Northstar Matrix átíratával. A Beneath The Mask hatalmas sikereket ér el világszerte (persze drum & bass viszonylatban), mai napig, három évvel a megjelenését követően is havonta mintegy száz példányt rendelnek a kiadótól. A felvételből, mely a manga kultfilm Ghost In The Shell-ből használt vokálmintára épít, klip is készült. Kabuki egyébként - mondanom sem kell - oda van a távol-keleti kulúráért, az ázsiai filmekért, nomeg a verekedős videojátékokért. Tavaly Japánban dolgozott fél évet, a Sony Playstation-nek írt zenét, itt ismerkedett össze a Pentagon-nal.

De ne szaladjuk ennyire előre. A Millennium után High Performance Showdown néven elkövetett label-válogatáson ismét találhatunk angol közreműködőt, méghozzá a Makai-jal kooperáló Future Forces Inc-et (Darren és Jason a Bad Company-ból). Mostmár egyértelműen kijelenthető, a kiadó nemzetközi szinten teljesít, köszönhetően a Hanau-i producer-guru Mainframe hangmérnöki munkájának.

"Úgy érzem, én máshogy hallgatom a zenét, mint általában az emberek. Leginkább a hangzásra, annak energikusságára figyelek. Mint producer, nagyon analítikusnak kell lenned, és állandóan frekvenciákban és zajszintekben kell gondolkodnod, nem úgy, mint az előadónak, aki számára a zenei rész a fontos. Amikor dolgozok, a tényleges programozás és a szekvenciák mellett mindig a hangzásra, a legmegfelelőbb frekvenciákra, a sztereóképek beállítsására, meg egy halom más, hasonló dologra figyelek. Ha saját hangzásodat kell jellemezned, az nagyon nehéz dolog. A '80-as évek elektronikus wave zenéje, és a sötét gótikus hangzás inspirált, így a zeném kicsit sötét, néha kevésbé, sokszor durva, de mindig működő klubzene."

Egy sor kislemez, és egy kisebb német drum & bass pangás után tavaly szeptemberben indult be újra a gépezet, rögtön két nagylemezzel. Mindössze tíz hét alatt elkészül a második Makai album, melynek munkálatait még Tokyo-ban kezdték el. A Stealth névre keresztelt LP nyolc felvétele hamisítatlan német drum & bass - japán kung-fu mesterek előadásában. A CD-n (P18CD) található egy multimédiás rész is a Five Elements Ninja klipjével, melyet a neves japán designer, Soejima Keitah készített. A felvétel érdekessége, hogy a Tenchu nevű PSX játék egyik jellegzetes vokál-foszlányát használja fel. A másik hosszan játszó korong Monophace nevéhez fűződik. Sok párhuzam nem fűzhető e két lemez között, hiszen a Cinemascope nem csupán drum & bass lemez. Annál inkább egy komponzíció, egy otthoni hallgatásra használatos album azoknak, akik a drum & bass-t 16:9-ben akarják élvezni. Az Airtight c. felvételből készült klipen jót lehet meditálni...

2001 január, újabb nagy dobás: megjelenik az angol-német-amerikai Skunkrock kiadó 7-es korongja, rajta Kabuki és a londoni születésű, de Stuttgart-ban élő Daniel Savine közös munkája, az Intastate és annak Klute remixe. (A lemez az IPC-n 5/5-öt kapott, továbbá remekmű és zseniális jelzőket, de a német klub chart-on is 33. helyen végzett.) Kettejük ismeretsége még '98-ra nyúlik vissza, Kabuki ekkor kapott meghívást Daniel akkori klubjába. Az egyik Skunkrock lemezre keresett éppen valamit egy B oldalra. Nem sok idejük volt, mégis összehoztak két és fél óra allatt egy számot (Backup), majd a Reinforced-nél napvilágot látott Invader / Clink Street-et. Daniel, aki a híresztelések szerint személyes okoknál fogva abbahagyja a zenélést, készített még egy közös felvételt Mainframe-mel (In Control), az amerikai Alley Cat-tel (Captive), továbbá Native Minds néven Rio-val (Free). (Utóbbi kettő szintén Reinforced megjelenés.)

Ami pedig a Precision-t illeti, jóideje csendben van, ami nem csoda, hiszen majd egy éven át készült az új Megashira nagylemez, az At Last. A label soron következő 21. lemezére, a hamarosan a V Recordings-nál is szereplő Pentagon No Chaser/ Taser számait préselik, de további Kabuki, Miguel Ayala és Mainframe 12"-esek várnak megjelenésre. Nomeg Tsuneari Fujii debutáló nagylemeze, melynek munkálatait ezév elején fejezték be a hamarosan Frankfurtba költöző Precision stúdióban. Legutóbb júliusban jelent meg egy Megashira lemez, melyen a Spindrift és a When Worlds Collide c. szám Phoneheads értelmezése kapott helyet.


A német drum & bass szcéna másik meghatározó párosa a Düsseldorf-i Phoneheads. Michael Scheibenreiter és Phillip Maiburg '97-ben kezdtek közös produkciókba, néhány kislemezt és a Circuit B klipjét követően a '98 júliusában az Infracom-nán megjelenő Syrinx hozta meg az első sikert. A Stefan Vollmert készítette videót N2 rotációban (napi két alkalommal) játszották a Viva 2-n, és az MTV dancefloor listáján is második helyen végzett. Rá egy évre elkészült a bemutatkozó nagylemez Peak Position címmel, közben újabb N2-es video: Montana. Hasonlóan súlyos, mint a Circuit B, ezúttal valamiféle keleti meditációt láthatunk, mely során egy férfi küzd lelki békéjéért (?) - a zenével teljes összhangban. A 2000 októberében megjelenő Second Sight első kislemezéből, a Faithhealer-ből ismét klip: paintball csata egy erdőben, rejtélyes vörös fényekkel. A Phoneheads hasonlóan egyedi hangzással bír, mint a Precision, bár egészen más megközelítésben. Kevésbé hatásvadász elemek, atmoszférikus, hömpölygő stringek, melankólia és drum & bass. Phillip egyébként megalapította önálló, Combination nevű címkéjét, de az tavaly januárban elindult Viva 2-es 2 Step műsor szerkesztői feladatait is ő látja el. A dj-szetteket és a hozzá tartozó képi megvalósításokat heti rendszerességgel bemutató műsorban d&b tekintetben hallhattunk (és láthattunk) Phoneheads, Bad Company, LTJ Bukem, Kabuki, Basswerk és Hard:edged epizódokat.

Basswerk. A kölni label közel áll Düsseldorfhoz, és nem csak földrajzilag. A The Green Man, Cheetah, Kingz vezette kiadó munkái szállós, meditatív, ugyanakkor feszes, a németekre egyébként is jellemző agyontorzított basszusokkal operálnak, minderről 12 kislemez és egy label-válogatás, a Basswerk Sessions ad tanúbizonyságot. A zöld ember egyébként Klute Chicks c. felvételén is közreműködött. Köln másik díszes társasága a Shake Up. Az egykoron Evo Sonic műsorból kiadóvá lett kollektíva feje MB, valamint az X-plorer és Dee'Pulse páros, de itt találhatjuk MC Santana-t is. Tíz kislemez, egy klip (Neutrik Blink Date), és egy válogatás Shake Down címmel.

Az X-plorer-Dee'Pulse páros (lásd még 4 Red Eyes) a berlini Hard:Edged-nél is komoly érdekeltséggel bír, és úgy tűnik a Renegade Hardware-nél is lehetőséget kap a bemutatkozásra. Az experimentálisabb, mondhatni tudományosabb darabok jellemzik kiadványaikat, nyers techno és csupasz funk, szanaszéttört ütemek, az agynak és a lábaknak egyaránt motívációt nyújtva. A teljesítmény nyolc kislemez és a Berlin Revelation Mode kompiláció. Berlin egyébként rendelkezik még egy Case Invaders nevű labellel, továbbá az ország legjobb lemezboltjaival (Hardwax, New Noise, Downbeat), hogy a klubokat ne is említsem (Icon, WMF).

Végül pedig néhány szó a Tübingen-i Santorin Records-ról. Az egykori TDR-es (Tokyo Dawn Records, nemzetközi netes label) Simon V kiadója eddig nyolc kislemezt jelentetett meg, köztük a Rainclouds c. tudományos értekezést Polar remixelte. A kiadó legújabb ígéretes szerzeménye a hamburgi Cycom. Majd el felejtettem, az idei Fields of Joy-t emlékezetessé tevő Ulm-i NME Click fogja a kanadai Metro Breaks sorozat legfrisebb darabját válogatni illetve mixelni, de a szintén kanadai netes magazin, a Rewind válogatásán is lesz néhány germán felvétel a Precision, Hard:Edged és Santorin kiadóktól, stb stb.


Az angliai trendektől független, egyedi hangzását megteremtő német szcéna az utóbbi években hatalmasat fejlődött, egyre több német producer kap lehetőséget külföldi neves kiadóknál, s talán kezd teret hódítani a germán stílus is. Szubjektív vélemény, de számomra Németországból érkeznek a legizgalmasabb, legkomplexebb drum & bass darabok. Igaz, talán nem annyira a táncos lábaknak nyújtanak élvezetet. Mindenesetre egy biztos pont van benne, az pedig a...

Precízió.