Hol van már az első buli trágya hangcucca, vagy a második NS-en lézengő 20 ember? Újabban a Daróczi utcai szakadt gyártelepet az egyik legprofibb budapesti klub, a Home váltotta fel, ahol igazán kultúrált körülmények között szórakozhat a bassjunkie.
23 óra tájt léptünk (léptettek) be a bejáraton, hamar bejutottunk. Már akkor feltűnt az a párszáz Nowsound lufi, amiről később még ejtünk pár szót, de addig is: a tánctéren még csak lézengtek az emberek, ezáltal a hangrendszer sem a legtökéletesebben szólt, de ahogy gyülekeztek az egyre jobb hangokat adtak ki a hangfalak. Bizton állíthatom, hogy nem sokszor találkozik az ember ilyen minőségű berendezésekkel, viszont a buli elején nem értettük, hogy miért van olyan sötét. Talán spórolni akarnak az árammal?
A hely kialakítására a profinál tényleg nem jut jobb szó eszembe: pirosra világított űrfolyosó, bőrfoteles chill-terem, "my computer" vizuál - aki nem volt ott, de látta a Dobermannt, az tudja miről beszélek.
A warm-up az osztrák Pandora feladata volt, éjjel 1-ig pakolt. Pontosan kevert, és ami ennél is pozitívabb, hogy nem szégyellt feltenni egy-két éves lemezeket sem (E+O Capsule-ra State of Play Searching, Nanobugs és társai) Pontban éjfélkor felkerült a Spaced Invader, hallottunk egy-két True Playaz darabot is az új LP-ről (köszönet a Pitcherért!), Casino Royale, innentől inkább ismertebb darabokkal szórakoztatta a közönséget.
Az osztrák kisasszonyt az angol feherbőrű, vöröses szőke Wildchild követte, aki raszta Mc Chickaboo kíséretében érkezett. Miután felvették a startpozíciót a vad angyal egy, a hardcore korszakba visszarepítő számmal indított, rá az elmaradhatatlan Planet Dust. Ezután kicsit elkalandozott jump up tájakra, ahonnan némi 2step kitérő (Atlantis )EIB( remix) és az elmaradhatatlan Spaced Invader után ismét visszatértünk a dzsunglibungliba.
Chickaboo néha kicsit sokat beszélt érces férfihangján, de igaziból jó teljesítményt nyújtott, nem akarta túlüvölteni a zenét és nem követelt folyamatosan rewindot. Zárásként ismét jumpup a Bodyrockkal, majd Champion Sounds Total Science remix, hogy aztán következhessen Ms. Flight.
Ekkorra a közönség (szégyen-nem szégyen, az IPC gárda is) annak rendje, s módja szerint rákattant a Lufira. Ha a buli szabadtéren lett volna megrendezve, néhányunkat tuti a közeli fákról szedik le a tűzoltók- ne gondoljunk semmi rosszra, kémiából tanultuk, hogy a hélium nemesgáz, így még csak meg se szédülsz tőle, a Nagy Durranás c. filmből viszont azt, hogy milyen hatással van a hangodra egy nagyobb slukk He... Szóval a cincogó, vihogó partiarcok egy-egy csokor Nowsound lufival karöltve másztak vissza a kisteremből, a Metalheadz legkisebb ugrifülesének szettjére...
A kedves, dreadlockos lányka kezdésként a Spaced Invader egy újabb remixét választotta, a High Contrast kezei alól származót, bele-belevágva Dillinja All Aboardját. Ezután némi amen terror, további Dillinja őrület... Kellemes lötyögős tempót diktált, rollerek egymás után (Marcus Intalex - Revolution, Dillinja - Told You How To Rock), semmi reszelés, semmi 200 bpm. Nekem úgy tűnt a közönség veszi a lapot, mert meglehetősen forró hangulat uralkodott a nagyteremben, a kislányok megmásztak minden magaslatot, ahol táncolni lehet (valószínűleg nem véletlenül egy méter széles a bárpult...
Flight a végére eleresztette liquid funk készletét is, amiből talán Agent Black Feel Good volt az aduász. Zseniális ahogyan likvidből átvált a zene deep houseba, majd vissza. Flight mixeivel és nagyszerű zenéivel azt hiszem nem csak az én tetszésemet nyerte el, hanem a nagy többségét is. A kisasszony ezennel felkerült az IPC, és a közönség "visszavárjuk" listájára.
Kicsit fájó szívvel bár, de fél hatkor kénytelenek voltunk visszatérni a való világba, nyálkás, semmilyen időben, és még a lufik is leeresztettek...
Behold the mighty power of the LOOFEE! Egy éves a Nowsound! A havonta jelentkező partisorozat kezdeti gyerekbetegségeit kinőve az ország egyik legnagyobb drum and bass megmozdulásává érett.