Ingyenes parkoló- hirdeti büszkén egy tábla a susnyásba tartó, félig már zátonyra futott autóknak a megváltást. Igen, mi is így gondoltuk: fél óra vaksötétben keringés és egy halálközeli élmény után kis karavánunk leparkol, majd néhány sör után bele a közepébe.

Az első Filc buli olyannyira jól sikerült, hogy az egy éves emlékek, a fergeteges line up (Rockers Hi-Fi!), a rengeteg meghirdetett program, az új helyszín egy tuti két napos, sütkérezéssel, bungeezással egybekötött felhőtlen bulit ígért- lássuk mi lett belőle:

Első nap: bejutni könnyű, alapos terepszemle: a bánya felöli bejáratnál rögtön "belebotlottunk" a fő helyszínbe, ahol Sil tette, amit tenni kell: neurofunk a bemelegedő végtagoknak. A hangcucc teljesen rendben, egy-egy elszórt "Juhú" kiáltás...goto büfé. Sör rendel, igaz kaja nincs, de legalább közel van a meki (20 kilométer, plusz a ténfergés). Jó másfél óra múlva rábírtuk magunkat a közeli goa helyszín megtekintésére: itt minden zölden fluoreszkált, ezzel ezt le is tudtuk - úgy néz ki, a többi partiarc is. A tó átellenes oldalán felhúzott színpad felé képzelt riportot gyártottunk a kutyás fogdmegek kis csoportjával ("nem féltek, hogy ha így egy csoportban álltok, a másik oldalon belógnak?"-"ugyan, ezzel itt száz méterről is viszonylag pontosan célzok"). Szóval a kisebb túra első alkalommal még szórakoztató volt, másodszorra viszont nem vállaltuk be ezt a húszperces sétát. Komp meg nem volt.

Tehát vissza: éjfél körül már tisztességes embertömeg gyűlt össze a BalSafair páros mixére (Surreal Killa, Voice, Spider, Shape The Future remix, Posession - Kemal remix), és tüntetőleg ott is maradt mindenki - a másik két helyszínt konkrétan üresen hagyva. Sajnálatos tény, hiszen a meghirdetett Rockers Hi-Fi sound systemének hét órás késéssel induló előadását, illetve az Anima koncertjét állítólag 10-20 ember nézte végig. Állítólag, hiszen a már említett távot mi sem vállaltuk be- főleg úgy, hogy egyetlen árva papír, vagy programfüzet nem árulkodott arról, mikor kezdődnek ezek a programok, ami azért egy ilyen fesztiválon elvárható lett volna. Ugyan így jártunk másnap a 100Hz-el, valamint a jelek szerint elmaradt Hip-Hop jammel.

Mindezeket most felejtsük el gyorsan, hiszen jött a Bad Company. Igen, Maldini és D-Bridge szettje, kiegészülve a 100Hz-es MC három-négy hozzászólásával sokaknak maradandó élményt nyújtott: pontos mixek, korrekt zenék, előbbi a BC-től űdítően hat, a másodikat elvárjuk.

Mit szeretünk még? Ha teli van a fiúk lemeztáskája friss )EIB( dubokkal, természetesen ez a számítás is bejött, így volt minden ami fülnek ingere. Ladies of Spain, Doors hangmintával, eurotrance - Submarines címmel, Flashback VIP (mmm Miami, I love Miami, Miami is so much fun), Mutated 2001, becsúszott még egy Fade To Black a Rocksztártól (Dillinja) meg a mostanában minden szettből kimaradhatatlan Nine, Spaced Invader, Planet Dust kombo. Mindeközben D-Bridge egy Duracell wookie mozgáskultúrájának leglényegesebb mozdulatsorait mutatta be, Maldini az Maldini (az ember aki megírta a Nine-t), a mögöttük lelkesen táncoló hölgy pedig a booking manager volt.

Reggel, Statik, Kemal - Bleed, Ram Trilogy - System Error. Napfelkelte. Bármi.

Még reggelebb, Airbag, szolíd reszelés, kellemes zenék, majd durrbele PITCH BLACK. A Paranoid Userről (Kemal) hallunk még ezen alteregó alatt úgy érzem. A többit már csak hallomásból tudjuk, mert elhúztunk erőt gyűjteni a második napra, így Aafro, Diziek és Skeam most kimaradt.

Második nap:
Direkt kora este érkeztünk, hogy megcsodálhassuk a három méter magasra felhúzott, aztán úgy hagyott bungee-ugrókosarat, illetve hallgassunk egy kis garázst cd-ről, szóval megnézzünk valamit mindabból, ami a délutánra beígért rengeteg programból megvalósult. Sebaj, már volt gulasch meg szendvics, így kissé enyhült a láger-feeling.
Fél kilenc körül felmászott a pultba az NME Click háromfős brigádja, hogy a (jó értelemben vett) őrületbe kergessenek mindenkit. A három multitalentum (djztek, szkreccseltek, mcztek, kiállásoknál pedig tánckoreográfiát adtak elő) sötét, mozgalmas dnb-t rakott, sok ament, németeket (gondolom én), majd egy illegális Prodigy remixszel (No Good!) és egy Panacea számmal készítettek fel minket valami olyasmire, amit ember még nem látott magyar dnb partin: "Are you ready for some HAPPY HARDCORE???" üvöltötte a (láthatóan pocsolyarészeg) MC, majd kiállás, sebesség 150BPMre, és hajrá! Jót röhögtünk. (Jót?!)

A kissé amatőr szervezés rovására írható, hogy a Nightshift (Anorganik és Pete) liveactjénél a beígért élő dob elmaradt, mert a dobszerelésnek nem volt hely az emelvényen. [...] Egyébként egy nagyon hangulatos produkcióval álltak elő, szellemiségében a régi, klasszikus No U-Turn érát idéző hangzásvilággal, amenekkel, komor basszusokkal. Viszont egy szabadtéri partin, a három idióta germán után kicsit leültette a hangulatot a Nightshift, ebből a szempontból lehet, hogy nem volt a legszerencsésebb az időpont megválasztása. Extra jelenet: Nightshift levonul, Midlow hátulról felbukkan: "MAGYAR PRODUKCIÓ!".

A Random Soundz sem tudott teljes létszámmal felállni a színpadon, és bár valószínű nem emiatt, de tőlük is hallottunk már jobbat. Kicsit szétesettnek tűnt az egész, sok amen, amik nem ütöttek igazán. Itt is akadt extra jelenet: Danny Barnes (Music 4 Ever boss), aki felfokozott elmeállapotban felhömpölygött a színpadra, mégiscsak az ő fiai valahol.

J Majik teljesítményét bővebben nem kommentálnám. Csakis és kizárólag a legutóbbi idők slágereit pakolta, leginkább diszkós módjára, pontosan, de igazán nem volt szett jellege az egymás után felrakott pokémon-himnuszoknak (Dilinja-Valve Sound, Nine, Spaced Invader, rewind, Champion Sound, Planet Dust, rewind, itt kimentem). Persze később becsúszott egy Bacteria, és volt Lizard is, majd kb. egy óra játék után Matrix vette át az irányítást.

Talán a két nap legjobb egy óráját hallottuk zeneileg. Matrix végig egy hangulaton utaztatott, nagyon szép szelekcióval ajándékozta meg a visszafogottabb zenék rajongóit. Csak néhány a kellékek közül: Marcus Intalex - Play On Me, Stakka & Skynet - Timelines, London Elektricity feat. Robert Owens - My Dreams, Klute - Splendor. Sajnáltam, hogy abbahagyta, bár ha napfelkeltére időzítik akkor lett volna tökéletes.

Az ifjabbik Quinntől az ATM magazinos Frenzic vette át a karmesteri pálcát, aki talán jobban elkapta mire van szükség egy szabadtéri bulin és bebombázott néhány igazán vérpezsdítő darabot. Néhány eddig még nem hallott Dillinját és Shy Fx új vokális számát, a Shake It-et. Frenzic jól mixelt, jól válogatott és még arra is maradt ideje, hogy közben a közönséget fényképezze. Lehet, hogy néhányan az ATM oldalairól köszönnek vissza majd. Egyébként az összes angolon érződött a Dillinja mánia, ami hosszú távon azért elég idegesítővé tudott válni (persze ki ne szeretné Dillinját, nade egy este 15 szám, ráadásul ismétlődve?) Zárásképp bedobta az aduászt, amivel Andy C és Shimon feltámasztotta a jump upot, ez a Bodyrock.

Az angolok után Ozon következett, aki sokak szerint nagyon formában volt és jól játszott. Ő is gyilkolt egyet Hive Surreal Killájával, hogy aztán átadja a terepet a két veszpréminek, akik nem igazán használták ki a lehetőséget és elég gyenge teljesítményt mutattak. Hótunalmas gyíhőzéssel, delay effekt rajtafelejtéssel késztettek távozásra.

Ennyi, hazamentünk. Nem tudom, mitől volt jobb a tavalyi. Talán volt valami a vízben. Talán.

fotó: ipc + insay