Izmos médiakampány és ambivalens érzelmek jellemezték a hangulatot Roni Size magyarországi látogatása előtt. Ennek (is) köszönhetően keményvonalas bristol fanok, átlag partiarcok, érdeklődő elsőbálozók és tökmindegy csak hangoszenelegyen lények áramlottak a buli napján a Petőfi Csarnok felé.

A nagy beharangozó ellenére a teltház elmaradt, véleményem szerint az eddigi legtömöttebb buli címet nem lehet az EZ Rollerstől elhódítani.
Persze azért még így is voltak éppen annyian, hogy az oxigénellátás veszélybe kerüljön, a páratartalom pedig megközelítse a 100 %-ot.

Érkezésünkkel egyidőben Cadik Boolek 'Best of 1998' szettje után egy kis hip-hop becsempészésével vette át a pultot. Persze amennyire azt egy ilyen party keretein belül lehet: Mos Def 'Oh no'-jának John B átdolgozása éppen megfelelt a keményítés elkezdéséhez. A fő produkcióra gondolva eleinte kissé erősnek tűnt ez a bemelegítés, azonban néhány lemez után hozzászokott a fül, kiváltképp azért, mert igen jófajta zenét hallhatott az érdeklődő közönség. Ekkor még lehetett aggódni, hogy a Bal-Safair páros esetleg nem jött el, és ezért játszik egyedül Palika, de a végén kellemesen csalódhatott mindenki.

Cadik le, Roni Size fel, tapsgép kigyullad. Ekkor már sejthető, hogy egy profi showműsor részesei leszünk, nem pusztán egy dj eventet látunk, hallunk. Mindamellett, hogy mainstream showelemek keveredtek a szettbe, le kell szögezni: Roni Size egy jó dj. Lehet, hogy az itthon megszokotthoz képest túl sok Bristol soundot rakott, de aki másra számított az eltévesztette a házszámot. Végig "koncert-hangulat" uralkodott, a pulpitusról osztott Size és Dynamite, a nép pedig úgy nyújtotta a kezét, mintha kenyeret osztottak volna. Az első részben nagyjából "letudták" az új album jobb zenéit, amelyek közül a Lucky Pressure nagy örömet okozott szerkesztőségünk néhány tagjának.

Mindemellett, hogy nagyszerűen kevert, néha becsúszott egy két, olyan mutatvány is, ami kicsit elhúzta a dolgot a mainstream előadás kategóriájába, úgymint a pohárral a kézben hosszasan bólogatás a pultban, vagy a pultból előre jövetel és közönségtapsoltatás, de ennyit elnézhetünk neki, mert a dolgát viszont végezte tisztességgel. Olyan zenéket pakolt, amelyek igazi csemegének számítanak a honi dnb kínálatban.

Elég csak a Sambassim Die remixre gondolni, vagy arra a kellemes vokál számra, amit Roni mester Future Cutként azonosított be a szett után. Természetesen a mostanában elmaradhatatlan Dillinja is megvolt (KIJÖTT AZ ALBUM!) és a végefelé megkaptuk azt a zenét ami a Spaced Invader mellett mostanában izgalomban tartja az angol klubokat: Andy C & Shimon masírozós, neo jump up, idióta bassline Bodyrock-ját, többszöri indítással. Természetesen a Brown Paper Bag kihagyhatatlan egy Roni Size szettből, így ezt is megkaptuk kétféle változatban. Az egyetlen olyan momentum amit egy picit gázosnak éreztem már, az a záró "megamix" volt.

Roni Size után a "négy muskétás", azaz Bal, Safair, Cadik és Palotai lépett a pultba, hogy az apró termetű bristoli után megadják a tömegnek a kegyelemdöfést. A neurofunk kezelésbe csak néha szabotált bele Cadik némi Ray Keith-féle Something Out There-el, a fő csapásvonal a kétlépéses sémáké volt. Palotai végre (gondolom neki végre) felrakhatta a Planet Dustot, tartok tőle ez lesz a következő Suicide. Bal és Safair ismét sokat ügyködött közösen a pultban, ahogy néztem Safairnak széles jókedve volt, ritkán látni enyit mozogni a pultban. Jó munkát végeztek, reggel 6-ig sikerült a tánctéren tartaniuk a közönség jelentős részét. Persze azok közül akik Roni size után nem szedelőzködtek és hagyták el a termet. Dynamite természetesen most is előjött még egy kicsit, hogy a magyar harcosok alá is lökje a rhymeokat, aztán becsatlakozott Mango is, aztán meg vége lett.

A bejárat előtt Dynamite fűtötte kicsit a csajokat, Roni körülnézett még egyszer, aztán elsuhantak egy autónak tűnő Lada Samarával. Így történt.