Mérgemben, meg mert vidéki vagyok (ha 10 percig nem jön a busz, egyszerűbb hazasétálni felfogás) gyalog indultam vissza a sínek mellett, úgyhogy a warmupot ezzel sikeresen le is tudtam - ellenben azokkal, akik már a helyszínen voltak, ugyanis fél 12 körül járt az idő, mire a nagyteremben sikerült beizzítani a hangrendszert (szokatlan csúszás, jó egy évvel ezelőttre emlékeztet, mikor a szervezők még sokkal tapasztalatlanabbak voltak), és elindulhatott a buli, így sokan kisebb csoportokban lófráltak vagy üldögéltek a Nap Hall környékén.
Az előtér, üldögélő és chill out room szerepet egyben betöltő helyiségben is ekkortájt sikerült a már-már egy emberes kommandóként működő Aafronak beüzemelnie a lemezjátszókat, keverőt, vetítést, úgyhogy míg bent Stealth és Size9 (Ozonnal karöltve?) a legmordabb ütemeket osztották a Loxy-Ink-Dylan szentháromság nevében, addig ő vörös szőnyeg helyett minőségi hiphopot gurított a lassacskán beszivárgó közönségnek.
Most jártam először a Hajógyári sziget 322-es épületében, de egészen jó helyszínnek tűnik, már-már belefér abba a szalmaszál vékonyságú metszetbe, amit a helyszín kiválasztásának olyan követelményei állítanak fel, mint ne legyen szocreal, de puccos se, ne legyen túl kicsi, ne legyen túl nagy, ne legyen messze, de ne is a lakótelep közepén, ahol esetleg az éjszaka ricsajozó partiarcokat - érthetetlen módon - anyázzák az őslakosok. A hangosítást is sikerült jól megoldani, bár a végére valahogy csak sikerült megint elmásznia az optimálistól...
Az első itt rendezett - gyk: a szóban forgó - Bladerunnaz bulira végül egy szellős félházat sikerült összegyűjteni, ami szomorú, ha arra gondolunk, hogy mekkora névnek számít Trace a "szakmában", de teljesen érthető közvetlenül az érettségi előtt, illetve a szintén közel lévő vizsgaidőszak árnyékában - és ott a közhelyesen szokásos indok is: bármennyire örülünk annak, hogy sorban fordulnak meg nálunk a stílus őshazából érkező művelői, a pénztárcája nem mindenkinek tudja ezt követni. Mert ugye az embernek mindig pont az a baja, ami éppen van, két éve bezzeg még azon keseregtünk, hogy.
A külföldi vendégeket ezúttal is Bal és Safair egyre inkább összeszokott duója előzte meg, a tőlük elvárható módon bepörgették a közönséget a Bad Company ('Planet Dust' rewindolva és duplázva!, 'Dogfight', 'Thin Air', 'Son of Nitrous', 'Oxygen') és Ram (pl. 'Titan', 'Hush Hush', 'Black Hole') darabok dominanciáját olyan zenékkel fűszerezve, mint a megunhatatlan 'Love is not a Game'. Az utóbbi időben nem nagyon hibáznak a srácok, se technikailag - hosszú, trükkös mixek -, se zeneileg.
Közben egy-két lelkesebb ember fel-felugrott a dj-pult előtt lévő színpadon demonstralni azt, hogy ő jól érzi magát, míg aztán - gyanítom midenki legnagyobb meglepetésére és a többség kedélyeit borzolva - afféle "hivatásos táncosok" jelentek meg a színpadon; előbb két lány (bár egyikük pontos nemi hovatartozásával kapcsolatban hallottam bizonytalan információkat - én nem mertem annyira közel menni, hogy tisztázhassam a dolgot), majd Májkölflepni ifjú hazai tanítványa kidolgozott felsőtesttel (...), arcán pedig dizájnos festéssel. Amit műveltek a zenére, az kérem művészet volt. Ezt abból gondolom, hogy én nem értettem meg. Lehet egy kívánságom? Nem kérek táncosokat - ha jó a buli, elég táncoló embert látok magam körül így is, és talán kicsik az igényeim, de nekem ez épp elég.
Valamivel két óra után a zene mellé szinte észrevétlenül becsúszott egy hang, miszerint "check-check" - az emberek az első sorokba tódultak, hogy a mikrofonnal kezében le-föl lépdelő Ryme Tyme-ot afféle bálványként imádhassák, esetleg hazavihessenek terítőre emlékeztető kockás ingjéből egy darabkát. Közben a pufi ovis képzetét keltő Trace néven futó kölyökképű srác beállt a pultba, és megkezdte áldásos tevékenységét a Future Cut 'Obsession' című, szinte himnikus magasságokba emelkedő számával.
A DSCI4 főnök (labeljét pólóján hordozva) nem lazázott, hamar belendült, a basszusok pedig csak úgy lökdöstek minket a tánctéren. Noha Trace védjegye az amen (tramen!), inkább a neurofunk hívők kapták meg adagjukat. Táncoltatás BC-vel ('Planet Dust' ismét rewindolva), Underfire-rel ('Altitude', 'Decoy', 'Clockwork'), Kemal és Rob Data Moth remixével, kihagyhatatlan saját darabokkal, mint a 'Move VIP', az amen blokkban 'Mutant' re-re-re-revisiteddel, 'Flashback'-kel (nem a miami verzióval - hehe), és apró lélegzetvételek Marcus Intalex+ST Files darabokkal ('Play on Me', 'Loose Control') és 'Casino Royale'-lal. Igazából a stílus minden oldala bemutatásra került legalább egy-egy szám erejéig. Érdemes volt figyelni a srác technikáját is, amire kitűnő lehetőséget adott a videodj.hu által prezentált egész hátsó falat befedő vetítés. Trace valószínüleg abbahagyta volna a bulit, ha a crossfader becsődöl... Lendületből játszik, vág, rádob, néha hanyag, de korrigál, mielőtt elcsúszhatna. Egyes lemezek csak néhány ütemet szóltak együtt, mások pedig úgy párra találtak a mester kezei alatt, hogy az ember azt se tudta követni, hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik. Komolyan egyedi, és élvezetes stílusa van. Kár, hogy a végére elfáradt (meg bealkoholizált), és az első bő két óra után egyre ritkábban kerültek fel igazán érdekes darabok, és a mixelésben is igénytelenebb volt. Persze ha figyelembe vesszük, hogy a külföldiek többsége 2 óra lejárta után szó nélkül pakol, akkor azt hiszem minden percért csak hálásak lehetünk neki.
De ne feledkezzünk meg asszisztenséről se: Ryme Tyme-ra szövegelős számai alapján sokan kíváncsiak voltunk. Nos, hangja ha nem is 100%-ig úgy szólt, mint a stúdióban, de erőteljesen, az kétségtelen. Szónokolt, irányított, az arra kaphatókkal "if i say dj, you say trace" játékot játszott - tette a dolgát. Az mc-khez amúgy nem szokott hazai fül néha mégis úgy érezhette, hogy a kevesebb több lenne, főleg mikor már Ryme Tyme is fáradt (valamint szintén alkoholos befolyásoltság alá került), és pontatlan volt, vagy kreativitása csupán a "hiiiiiirvigó" stílusú megnyilvánulásokig terjedt.
Persze ő is ember, és teljesen megértettem, hogy már nincs a helyzet magaslatán fél 6 környékén, hisz addigra magam is jól lefáradtam, és előtte bármennyire fogadkoztam, hogy kivárom a végét, fel kellett adnom. Kár, mert a kitartóak állításai szerint Trace - dnb djktől abszolút szokatlan módon - breakbeattel fejezte be második magyarországi szettjét.
Kár, hogy a Longman, Bratwa páros a hosszúra nyúlt szereplés után már nem kapot lehetőséget, remélem a szervezők nem felejtkeznek el róluk egy következő alkalommal, mert mindig friss lemezestáskája, színes és pontos játéka miatt érdemes odafigyelni az Airbagre. Csak úgy mint Skeamre, aki ezúttal is a chillben bizonyított picit okosabb lemezeivel. De ha már lehetőségekről beszélünk, akkor én Trace-nek is kérnék! Bebizonyította, hogy tud zenélni lábnak és agynak is - jár neki, hogy egy jóval nagyobb közönség fülelhessen oda játékára.
Azt tartom magamról, hogy egész jól tájékozódom. Úgyhogy egyből rá is jöttem, hogy a HÉV-ről az Árpád hídnál kellett volna leszállni, és anyázhattam egészen a Filatorigátig.