Tippelgettünk, listát készítettünk, hogy mit akarunk hallani (például Digital Nationt és az új Virus album darabjait), és hitetlenkedve néztem aaf-ra, mikor mondta, hogy hallotta az Est FM-es szettet, és jó kis Phantom Audios zenéket játszottak a srácok - aztán meg jól hátba döfött minket a meglepetés ereje. De ne rohanjunk előre...
Érkezés a Destroyerz szettjének végére, akik fél 12 környékére már jól bemozgatták a jelenlévőket. Ekkor persze még volt is lehetőség illetve hely mozogni, de valamit már sejtetett az alsó szinten megtelt ruhatár és az emeletihez a lépcsőn végig álló tömött sor.
Váltás a pultban: Bal+Safair+Ozon hármas back to back játéka - később Size9 hozta tudomásomra amit én nem vettem észre, hogy ők se ketten játszottak Stealth-tel, hanem Quest is csatlakozott hozzájuk, Loxy és Ink kérésére, merthogy ŐK sokat szeretnének játszani. Huh! A szóban forgó "sztárok" közben nyugisan lófráltak hol a galérián, hol lent a tömegben, bólógatással, kézfogásokkal, autógramosztással tarkítva.
Vissza. Runnaz all stars vs. Subscope - megőrülés System Bleedre és Tightrope-ra, nem is beszélve a kb. 94-et idéző, első hallásra hardcore technonak tűnő jungle bombáról. Befejezésnek pedig Ozon lemezestáskájából: Pete - 'Lost Highway'.
Néhány másodpercnyi hatásszünet, és a külföldiektől jól megszokott, már-már elvárt "most odateszünk" kezdés (majdan a Metalheadznél megjelenő Future Cut szerzemény) egy óra magasságában - aztán nem volt megállás. Jungle őrület, izzadás, harc a tánctéren, kicsit lazább dance a galérián, szék a dj pultban, hogy bírják reggelig (ők bírták is...), dub plate dub plate hátán, old skool vibe, a producerek elővették 92-es szövegmintáikat ("wicked", "let the bass go" :), nadrág szárát tépdeső basszus, időnként törzsi dobverés szintjén csupasz ütemek, Loxy és Ink között váltás néhány számonként. Vagy egy órán át nem volt olyan szám, amit felismertünk volna, csak a csodalkozás és testmozgás maradt, és kifejezetten úgy éreztem, hogy megkegyelmeztek nekünk, amikor megszólalt például a 'Messiah'. Merthogy mit is rakott ez a két őrült halál pontosan és végig lendületesen mixelve? Ha nem is a drum anb bass jövőjét, de
legalábbis az egyik lehetséges jövőképet. Saját szerzemények tömkelege, Digital (pl. 'Deadline') és Spirit ('Phantom force'), Total Science ('Dubplate 2000'), Dillinja ('Babylon remix', 'Nasty Wayz'), Dylan ('Dominion', 'Spasm') - a sötét oldal ereje? Fél év múlva majd rájövünk, ha kiadják ezeket egyáltalán. Hömpölygés, fűszerként néha már-már az itthon megszokott 2step vonalra emlékeztető darabok (például Ed Rush+Optical - 'Flightpath' és 'Fastlane') - "had örüljön a nép". És kevés rewind, biztos tudják, hogy semmit sem szabad túlzásba vinni. Közben óravisszaállítás, hogy időnk is legyen bőven. És persze építkezés: 5 óra (téli időszámítás szerint :) tájban már MJ Cole garage-guru 'Sincere' című darabjával, vagy Nasty Habits (Doc Scott) klasszikusnak mondható 'Liquid Fingers'-ének Goldie remixével lazult a hangulat.
Öt és fél óra - ennyit egyhamar megint nem fogunk angol lemezlovas(ok)tól itthon hallani. De én lennék a legboldogabb, ha erre a kijelentésemre mihamarabb rácáfolna valaki.
A levezetés Palotai tisztsége maradt, aki persze nem hagyta a fogyó, de még mindig tömegként jellemzhető táncoslábúakat pihenni - visszazúzott minket a való világba. A 'Flashback' kétszeri visszatekerése engem mondjuk megmosolyogtatott, de végülis miért ne? A 'Hide U'-ra feltörő sikítozás pedig lenyomná a bravo girl közönségének teljesítményét is :) De ezt már csak a ruhatár előtt álldogálva fülelhettem, mert hat órakor mi is távozásra fogtuk a figurát.
Ami volt még: üzleti érdekből elkövetett súlyos merénylet a hideg víz elzárásával a férfi wc-ben, mindehhez EU tagság jegyében kalkulált árak a pultoknál, a tömeg és számukra valószínüleg borzasztó ricsajként megélt zene ellenére is segítőkész ruhatáros nénik vicces zsákba csomagolós technikával, "Security: eszetek=hajatok" felirat az ablak párájában, időnként az egyébként is világosnak mondható helyszínbe nappali fényt hozó csillár (de miért?), zöld tintás számos beengedőpecsét, egy srác, akit a mentő vitt el (azért oda kéne magunkra figyelni...), asztalontáncolás, pararadio matricák mindenen és mindenkin, a hangtól a falról leesni akaró lámpák, fotózás jobbról- atomvillanás balról. A hangrendszer egyébként meglehetősen durván
szólt, talán egy hajszállal a cél fölé is lőtt, biztos volt utána néhányaknak egész napos sípolás ott bent a fülben - én megúsztam, és összességében elégedett voltam a hanggal, bár előfordult, hogy kicsit betorzított, és a fent, a galérián lévő is szólt már jobban emlékezetem szerint.
Az általunk (she+laxe+ib) keszült képeket ismét galériába gyűjtöttük, megtalálhatjátok mindet itt:
www.drumandbass.hu/loxy+ink
Két hónap után ismét Bladerunnaz buli, nem más, mint a tavaly szinte már legendaszámba menő szettet prezentált Loxy főszereplésével. Ismerős helyszín, ismerős arcok, és az ismerős "vajon miket fog játszani?" érzés - minderre rátett egy lapáttal a hír, hogy mégis Loxyval tartott Ink.