Ha valaki még nem tudta volna, a flyert elolvasva számára is kiderült, miért is kötelező jellegű ott lenni a PeCsában szeptember másodikán: "...különböző rádiókban és partikon hallott szettjei legendaszámba mennek, a lemezlovas és producer szakmák összes csínját-bínját ismeri..." Ennek megfelelő elvárásokkal mentünk el - és elégedetten távoztunk.

Erősen szubjektíven ítélkezem, azt hiszem, Grooverider Home-beli (London), majd a tegnapi PeCsa-beli szettjei alapján biztosan állítom: zseni ez az arc. Előtte egy-másfél órával érkeztem a helyszínre, minden rendben volt: nincs sor, nem bunkók a kidobók (olyannyira nem, hogy míg az éjszaka folyamán többször viszkiztünk-pezsgőztünk a kocsiban, odajött az egyik valami likőr-löttyel, odaadta, mondván: a cég ajándéka. Na ilyet se láttam még)

A tömeg hisztérikus őrület jegyeit mutatta, mikor előlépett a feka csávó, Marcellus Wallas meg sem közelíti a kinézetét. Azok az orosz rajzfilmfoszlányok (nupagagyí) külön rátettek egy lapáttal a hangulatra, nagyon helyén volt a kivetítés... Olyan szuggesztív zenéket tett fel, melyek klisémentesek és egyediek, táncolhatók, hallgathatók egyszerre, érdekes, igényes technikai megoldásokkal spékelve. (Ugyanis azt a b*szottsok klisét utálom a mai drum n bassben: mindenki ismétel, másol mindenkit... idegesít, hogy nem tart a jövőbe a szcéna, csak egy-két kivételes mestermű akad - még mindíg a 97-es New Formsról beszélek, nagyon várom már október 2-át, az új Reprazent album kijövetelét)

Hosszan kevert, nem húzott el egyből, "angolosan" a háttérbe húzódott, amikor lejárt az idő. Az angoloknál (Home) olyan show-t csaptak neki (és Roni Size-nak) az MC-k, hogy az már idegesített. Itthon semmi konferansz - szolid, sokkal egészségesebb, ha nem keltik a sztár-hangulatot, hogy "Welcome the one and only... etc". Néhol a zene rovására mentek a kinti szövegek, esküszöm, itthon hatványszor jobb parti volt, mint. Szóval végre tapasztaltam egy kis előremutatást, kreativitást, újdonságot a drum n bassben, végre nem a rommá unt szokásos buta basszustorzítgatások, kiállások és ötlettelen klisék szóltak a hangszórókból. Tanx szervezők, Tanx Grooverider. ötcsillag (az ötből)

A főszervezőként is emlegethető Pánczél Gábor - aka Boolek - kezdte a bulit, szettjének elejéről lemaradtunk, de állítólag kiváló funkos darabokat pakolt; ezestben csak dícsérni tudom, kár, hogy ezek a zenék általában még warm upként sem kapnak helyet itthon. Érkezésünkkor már 100%-osan táncparkettre szánt lemezei pörögtek, az aktuális "slágerek" mellett bekerült néhány klasszikus darab is (pl. Nine vagy a Warhead eredeti és Ram verzióban), amit a közönség szerintem örömmel vett. Azért érződött, hogy Boolek keveset áll mostanában a lemezjátszók mögött, illetve lehet, hogy nála mindigis ez volt a bevett forma, de akárminek is tudható be, nem volt szerencsés, hogy a számok többségét gyakorlatilag elejétől a végéig játszotta, illetve az, hogy néhány lemezt "zsinórban" adott le - például a legutóbbi Virus EP négy számából hármat egymás után...

De ez legyen a legnagyobb baj, inkább határozott mosollyal arcunkon mondogattuk egymásnak, hogy a beígért JBL hangrendszer bizony szépen muzsikál. A "szép" szónak valóban ebben az értelmében: tisztán. Bár én személy szerint hangerőben picit többre számítottam, de egyáltalán nem volt mindegy, hogy nem kellett azon bosszankodni, hogy percekre eltűnik a mély, vagy azon filózni, hogy tényleg van-e valami csúnya magas zúgás a magas tartományban, vagy csak a fülemet vágta haza a dübörgés. Bár valaki mondta, hogy egyik oldali hangfal elment egy időre - gondolom ami elromolhat, az el is romlik. Igazán vidám volt viszont a vetítés, középen fent slideshow a legkülönfélébb képekből, alatta régi rajzfilmek, oldalt többek közt Bud Spencer szakállastól.

Fél kettő felé közeledtünk már, amikor a "keresztapa" megjelent a csarnok végében lévő színpadon. Kigyúrtan, olyan feszülős pólóban, amit az albumához készült fotókon is viselt - gondolom aggódott, hogy nem ismerik fel ;) Minden külföldi fellépős bulin bennem van a "vajon mennyire új zenéi vannak? mit rak fel következőleg??" érzés, de ebben az esetben ez sokszoros volt, hiszen ő mégiscsak A Grooverider, neki minden zene meg kell hogy legyen! Ezt megerősítette rögtön a kezdéssel, Ed Rush és Optical férfi vokállal megtámogatott száma, a Reach Out egyből a tánctér közepére kényszerített. A folytatás pedig... profizmus minden tekintetben. Végig úgy tűnt, hogy teljesen tisztában van vele, hogy mit csinál, egyetlen kiválasztott lemez, egyetlen rewind, egyetlen ráadott effekt (visszhang állandóan :) sem véletlen, hanem szándékos, mert az akkor és oda kell. Apró technikai hibáit olyan mixek kárpótolták, mint mikor a Renegade Terroristjának (a Killa Bites válogatáson nemrégiben napvilágot látott) Dom+Roland remixére keverte Digital Deadlineját - komolyan nem tudtam, hogy mi merre és miért. Pörgés, lazulás, aztán újra... Majd' két és fél óra bemutató a stílus jelenéből és jövőjéből.

Azért megemlítenék néhány apró zavaró dolgot is - ugyanúgy hozzátartozik az összképhez, mint a pár sorral fentebb olvasható magasztalás. Grooverider bármennyire uralta is a lemezeket, mégsem volt ott teljesen lélekben. Érthető, hiszen előtte egy nappal született meg első gyermeke - azért így kicsit más a dolog és csak gratulálni tudunk :) Másik oldalról viszont a közönség szerintem sok számot nehzen vett. A mester elég sok dolgot bedobott, amit itthon ritkábban hallhat a közönség és emiatt időnként mintha alábbhagyott volna a lelkesedés. Sokakat pedig valószínüleg befolyásolt, hogy rádióban már hallotta őt játszani, és az ott játszott vonal természetesen nem ugyanaz volt - bevallom, magam is kicsivel több vokális témát vártam, hogy csak egy példát említsek. De a "legaranyosabb" azért az volt, ahogy minden egyes fekete korongot tisztítószerrel és kendővel törölgetett le - ez a zene valódi tisztelete kéremszépen :) Aztán úgy ment, ahogy jött: megmutatta, mi a szituáció és búcsú képp felpakolta Konflicték Messiah-át. Uhh, köszönjük!

A folytatás és levezetés a Palotai-Cadik kettős feladata volt. Bár sokaknak biztos etalon lesz, nekem vannak kételyeim az új Reprazent munkákkal kapcsolatban, akármennyire friss és akármennyire pörgős, a Who told you fajsúlytalannak hatott Groove papa produkciója után. De ha már így belevágott, Palika maradt a bristoli vonalon, sőt, mintha végig ez határozta volna meg az éjszaka hátralevő részét: Full Cycle family minden mennyiségben, Dillinja, Ray Keith, ... Persze néhány - valószínüleg - kihagyhatatlan darabbal szinesítve: Move VIP, Future Cut - The Specialist, de akkor sem értem, hogy mi szükség volt a Hopskotch-ra egy órán belül kétszer, vagy ugyanígy az említett Who told you nem tudom milyen (de vicces felpörgetéséről jól beazonosítható) remixére. Mindenesetre működött, és továbbra is ott tudtak tartani nagyon sok embert, nagyon jó hangulatban.

Többeknek valószínüleg az év partyja volt (ha gonosz lennék, azt írnám, hogy nekik több buliba kéne eljárni), de legalábbis a top lista elejére kívánkozik majd az év végi számvetéskor és minden jelenlévő egy újabb pozitív élménnyel lett gazdagabb, még a drum and bassből épp "kifele ábránduló" kritikus füleknek is valami, amiben újra felfedezhették amit elveszettnek hittek. Hallottam olyanokról, akik Aradról jöttek fel a buli kedvéért - kétlem, hogy csalódottan távoztak...