i m p u l s e c r e a t o r

A Real Your Nature partisorozat keresztes hadjáratot indított a kísérleti elektronika hirdetése érdekében. Céljuk felhívni a figyelmet olyan zenékre, amelyeket még nem kapott el hátulról a popularizáció enyves keze, illetve, hogy kielégítsék kis magyar hazánk vájt fülű, ’rétegzene-fétisben’ szenvedő barátait.

A sorozat rezidense, Cadik felelt a bemelegítő körökért. A teremben eleinte csinos félkörben álló ’szemérmes- ivók’ később szépen megtelítették a teret, amolyan huzatosan, ahogy azt illik. A hangulatnak megfelelően feszes instrumentális off-key hiphop illetve stílusba besorolhatatlan kísérleti témák szóltak, például Mr. Dibiase-től a 'May the force'. Mindez kristálytiszta, velőt rázó hangon (igen, lehet így is kedves Hangmérnökök, Partiszervezők).

Egy rövidebb installáció után következett a melankólikus, űrdiszkó live-act a fiatal The Clonioustól. Performanszának eszenciája a beat padjában rejlik, ugyanis saját és más zenéinek témáit előre beprogramozott mintákkal színesíti. Így minden zene egyedi karaktert kap, az emberi pontatlanságnak köszönhetően a dobok csúsznak, ezáltal alkotva egy könnyed, rendezetlen egységet. A gyönyörű hangnak hála olyan számok váltak lábszárrázó parti zenévé, amelyekre az ember hétköznap leginkább csak egy kellemeset kávézgat.

A bozontos hajú los angelesi Gaslamp Killer teátrális magasságokat megütve indította el apokalipszisét. Intrónak egy ambientet választott, ami alatt elmesélte nekünk, hogy Budapest a turnéja első állomása, és hogy ennek nagyon örül, és hogy úgy érzi, készen állunk valami „újra” és pont ezért csak ma csak itt és most minden speciál lesz. A parasztvakítás után viszont valóban elszabadult a pokol: egymás után jöttek az irracionális képzettársítások, kísérleti elektronikától kezdődően, a pszichedelikus rockon, absztrakt hiphopon át a butánál butább dubstepekig. A teljesség igénye nélkül szólt Radiohead, Flying Lotus, Jimmy Hendrix, 16bit, Samiyam, Ikonika, Joker, Skream, Zomby és még ki tudja hány, soha meg nem jelenő, kiadatlan zenék. Kulturális különbségek bizony akadtak bőven, zenék egy percnél tovább sosem pörögtek, beat-mix néha volt néha nem, és mindezek alatt még akadt ideje elektrosokkoltként rezegni a tánctérnek, vagy épp arról kifakadni, hogy a következő szám szinte még meleg, de ő akkor is lejátssza nekünk.

Füstölgő talpú cipőnk eloltása után jött a régi idők egyik nagy harcosa, Ozon. Kimért, funkos hip-hop zenéket pakolt egy ideig, majd késöbb Cadik ismét beszált a pultba egy back to back erejéig. Itt, mintha elbeszélt volna a két srác egymás mellett, mivel míg az egyik a finomabb vonalon mozgott volna, a másik vissza-vissza próbálta hozni az amerikai vendég keményebb, feszesebb hangzásvilágát.

Ekkorra már bőven elég impulzus ért ahhoz, hogy nyugodt szívvel hagyjam el a teret, ahol épp az imént nyomták szét az arcomon az elmúlt hónapok egyik legélvezetesebb és legkülönlegesebb zenei élményét, mindezt egy átlagos csütörtöki napon. Nem tagadom, a Real Your Nature új szurkolóval lett gazdagabb. Ó, és kérném szépen Gaslamp Killert még egyszer, és küldeném mindenkinek, aki szereti.

A képekért köszönet rozmy-nak!