Calibre – Spill

0

Végy egy zongorát, egy producert, aki nem szégyelli a hangját sem hozzáadni a produkciójához, majd mártsd bele melankóliába, és kész a tökéletes lélekkel teli liquid. Az egyszerűnek tűnő receptet nagyon kevesen tudják csak olyan jól alkalmazni, mint a belfasti Dominick Martin, avagy Calibre. A tavalyi évben mindössze egy 12”-es erejéig aktív saját kiadója most egy újabb 3×12” + CD kombinációval ajándékozza meg lelkes hallgatóit. A sejtelmes cím, és a producer által tervezett borító a sorban következő nyolcadik (!) Calibre albumot rejti magában. A főleg könnyed hangvételű zenékkel operáló anyag jó eséllyel pályázik az egyik legjobbra a nyolcból. A szkeptikusok mondhatják, hogy várjuk ki a végét, ugyanis előreláthatólag ebben az évben érkezik még a Shelf Life harmadik része is. A Shine A Light folytatásaként pedig szintén 2013-ban lehet számítani a producer elmondása szerint Valentina névre keresztelt non dnb albumra is.

calibre-spillA Spill megjelenéséig bejárt hosszú út óriási klasszikusokkal ajándékozta meg a hallgatóságot. A Fabio által jegyzett Creative Source kiadón megjelent Musique Concrete (amely egyébként már saját maga által felénekelt vokállal kezdődik) óta Calibre neve egyet jelent a minőséggel, ezt pedig minden további albumával újra és újra bizonyította. Így van ez az új anyaggal is, amiben nagyon nehéz hibát találni. Bár a melankóliára kevésbé hajlamosak számára lehet kissé tömény az anyag, de akad rajta azért vidámabb hangvételű darab is. Az előző, Condition névre hallgató albummal szemben erről szinte teljesen hiányoznak a keményebb hangvételű darabok – kivételt képez ez alól a morcos, dubos elemekkel és kemény subokkal tarkított Simple Things, továbbá Doc Scott Future Beats mixéből már ismerhető, Chimpo vokáljával színesített Start Again, ami berobbanó sújtólégként csapja arcon az edzett dub arcokat is. Igényli a jó minőségű hangrendszert, iPod fülessel nem annyira működik. Az eddigi albumokon is fel-felbukkanó leftfield / halfstep dnb darabok közé sorolható a Sick Of It All, ami talán az új Dominick Martin album egy előfutárának is tekinthető. Az utóbbi LP-kre jellemző módon elég kevés a közreműködő, Chimpo mellett mindösszesen Steo nevét találjuk a kiadványon – az amúgy konstans vendég DRS most egyetlen számban sem kapott helyet. A fennmaradó dalokat jobbára úgy tudjuk csoportosítani, hogy azokban van, vagy nincs Calibre vokál.

Az előző albumról sokat hallott Notting Hillre hajazó, vokál nélküli Dema Beats indítja a CD verziót, amely legalább akkora lendülettel rendelkezik mint a fent említett szerzemény. Kellemes, tempós darab Calibre stílusjegyekkel. Ezt követi a Think On, amely varázslatos billentyűsökkel ragadja magával a hallgatót, kiegészítve azt bájos női hangmintával. A pörgősebb darabok közé sorolandó a Keep Control is, amelynek nagyzenekari minták kölcsönöznek igencsak monumentális hangzást. Személyes kedvencem a Cully Bridge, amely hangsúlyos snarejeivel és korai ’90-es éveket idéző vokálfoszlányaival aratja le a babérokat. A Key Flix címet kapta a szintén zongorára kihegyezett következő darab, elengedhetetlen kelléke lehet egy jó liquid podcast levezetésének.

A saját vokálos témák esetében elmondhatjuk, hogy az eddigi próbálkozások is igen jól sültek el, ezúttal sincs ez máshogy. Kezdésnek a délies hangvételű, gitárral díszített Running szól, ami tökéletesen illik a nyári szabadtéri eseményekhez. Amennyiben a Key Flix helyett vokálos témát szeretnénk levezetőnek, arra kiválóan alkalmas a szuper bájos Close To Me vagy akár a Do Not Turn On Me. Ha pedig egy igazi „szerelmes” nótára vágyunk, akkor a Paragov lesz a legjobb választás. Az amúgy első alkalommal egy Marcus Intalex mixben feltűnő track varázslatos zongorabetétekkel operálva adja meg azt a hangulatot, amihez Calibre annyira ért, mindezt egy finom roller és egy kellemes mélabú ének kíséri. A Steo közreműködésével tökélyre vitt Wilderness pedig biztosan sokaknál helyet kapna a „lakatlan sziget” playlisten.

Összeségében elmondhatjuk, hogy megérte kivárni azt a másfél évet, ami a Condition megjelenése óta csendben eltelt (leszámítva persze a számtalan, igencsak jól sikeredett remixet). Külön öröm, hogy az album egészen intenzív promóval dübörög, így az Even if… esetében tapasztalható alacsony érdeklődéssel ellentétben remélhetőleg a megérdemelt figyelmet kapja az anyag. Ehhez valószínűleg nagy mértékben hozzájárul az új Fabriclive is, amit Calibre készített.

Bár a tájékozott hallgatóság már javarészt ismerte az albumon szereplő dalokat korábbi mixekből, azért így is maradt bőven újdonság. Még így is töménytelen mennyiségű Calibre dub maradt, szóval jöhet az új Shelflife.

Katt ide, hallgass bele az albumba!

Share.

About Author

Leave A Reply