Calibre – Shelflife 4 (Signature Records)

0

Két évvel az előző rész után sokak kedvence, Calibre ismét megörvendeztette hűséges rajongóit egy – erősen – retrospektív anyaggal. Dominick Martin negyedik Shelflife albumával kapcsolatban jó hír, hogy négy 12”-esen, mp3 boltokban és cédén is elérhető, szóval a számos régóta várt darabot szállító összeállítás rendelkezésre áll az analóg és digitális formátumok rajongói előtt egyaránt.

calibre_shelflife4

Az egyszerűség kedvéért nézzük a 13 számot tartalmazó digitális/cédéverziót. Az igazán szemfüles Calibre-fanatikusok számára nem tartogat túlzottan sok meglepetést az anyag. A zenék több mint fele felbukkant már a belfasti producer saját és baráti körének mixeiben az elmúlt évek során, így jobbára kipróbált, de semmiképpen sem bejáratott darabokat kapunk. Közreműködőket ne nagyon keressetek a megjelenésen, jelen esetben inkább önálló szerzeményekkel lesz dolgunk. Kevesebb a vokálos dal is, ezzel szemben erősebb a minták használata. A két kollaboráció azonban mindenképp kiemelkedő. A brazil fenegyerek, DJ Marky kézjegyét is erősen őrző, maximálisan nyár ízű Amen Tune (ahol közreműködő producerként S.P.Y neve is megjelenik) évek óta felbukkan mixekben, és jól teljesít a DJ-szettekben. A több saját szerzői albummal is büszkélkedő Cleveland Watkiss által színesített Space Time pedig melankólia tekintetében az összeállítás legmeghatározóbb darabja.

Következőképp lehetne csoportosítani a Shelflife 4 számait: Creative Source (Fabio, 1995-ben útjára indított legendás címkéje), Signature (Calibre 2003-ban indított saját kiadója) és „egyéb” korszak. Így könnyen beazonosítható az egyes dalok hangzásvilága, illetve elkészültük körülbelüli ideje is. A korai, Calibre 2001-es Musique Concrete albumára, illetve a Creative Source-os időkre hajazó darabok esetében nagy valószínűséggel DAT kazettákról seperték le az évtizedes port. A női vokálfoszlányokkal és vonós mintákkal tarkított tempós Model Way után minden tekintetben igazi oldschoolbombát kapunk: pitch, sampling, reverse, és a klasszikus, korai dobképletek teszik teljessé a Salsoul-t. Mindez bőségesen vegyítve cinekkel és álmos bassline-nal. Ezt a vonulatot némiképp megtöri a Down On You, mely inkább az Overflow albumról ismerős hangzásvilágot tükrözi. Utána ismét visszakalandozunk a 2000-es évek elejére a fülledt Spirit Catcher-nek köszönhetően… És végre elérünk az All One Call-hoz, ahol az éneket nem más, mint maga Calibre jegyzi. A felhasznált hangok egyből egy nagyzenekarral és nézősereggel megtöltött terembe repítik a hallgatót.

A fent említett Amen Tune abszolút a Signature korszakra jellemző, nincs ez másképp az Underfire és a Bottles & Airports esetében sem. Míg előbbi játékos egyszerűsége miatt lett sokak kedvence, utóbbi lazán megállja helyét minden morcosabb szettben – a Condition ízeit fedezhetjük fel ebben az öt percben. A feledhetetlen Mist:I:Cal-os időszakot eleveníti fel a profin felépített Justice, míg a bájos Hold The Light felvezeti a lemez utolsó szerzeményét, a Love Worn Soul-t. Álmos, már-már fájdalmas hangképekkel találjuk szembe magunkat, melyek egy szürke vasárnap hangulatát festik elénk. Végül térjünk ki a digitális/cédéverzió kezdő dalára is: a pillekönnyű, árulkodó című Latin Way-t valamelyik Dominick Martin-albumon tudnám leginkább elképzelni. Egyébként remekül helytáll az összességében is kiválóra sikerült Shelflife 4-on is.

Share.

About Author

Leave A Reply