“B*ssza meg, megcsinálom magamnak” – Soul Intent-interjú

0

Soul Intent zenéire egyre gyakrabban kapjuk fel a fejünket, ráadásul saját kiadója is pörög Lossless néven. Mindezekről és lemezekről, múltról és jövőről, a lemezpiac helyzetéről, digitális DJ-kről értekeztünk az angol producerrel. Szemlélete és helyenként kíméletlenül nyers véleménye alapján mindenképpen helyet követel magának a legizgalmasabb interjúalanyok ligájában. A legkészségesebbek csapatát viszont mindenképpen vezeti, hiszen kérdéseink elküldése és a kimerítő válaszok visszaérkezése között alig két óra telt el.

soulintent_629

Ez az első alkalom, hogy beszélünk, szóval légyszi, mondj magadról pár szót a magyar közönségnek!

Sziasztok, Alex aka Soul Intent vagyok, kb. 1998-tól DJ-zek és úgy 2004 óta vagyok producer.

A Discogs szerint az első szóló megjelenésed 2008-ban jött ki. Úgy tudom, volt egy csapatod is előtte, Dataset névvel. Azzal a projekttel mi lett?

Ami azt illeti, az első szóló megjelenésem valójában 2007-ben jött ki a Blindside Recordingsnál. Nagy esemény volt, mert a zenék akkoriban olyan emberek által kaptak szélesebb figyelmet, mint Mary Ann Hobbs a Radio 1-nál, London Electricity, A.I. és a többiek. Nagyon izgalmas időszak volt. Emlékszem, DJ Die Finnországból hívott fel, miután megkapta a promómat. Be volt zsongva, nagyon izgatott lett a zenéimtől. Nem is hittem el: DJ Die hív fel engem?
A Dataset-dolog emlékeim szerint 2004-ben indult. Belőlem és hat nottinghami barátomból állt, akikkel a helyi szcénában ismerkedtünk össze. Mindannyian DJ-ztünk vagy producerkedtünk, és úgy gondoltuk, érdemes lenne összeönteni a tudásunkat, és kollektívában dolgozni.

A Lossless Music nem az első kiadód. A Datasetnek volt egy Brutal Recordings nevű címkéje, amely csak két single-t élt meg. Elég rövid történet, nem?

2005-ben indítottuk el a Brutal Recordings kiadót, de két megjelenés után a dolgok rosszra fordultak, és sosem jött össze a harmadik kiadvány. Akkoriban a lemezeladás már hanyatlóban volt, és Vinnie a DSF-től (egy helyi zenészeket tömörítő társaság vezetője), aki lényegében a finanszírozója volt a lemezek készítésének, azt mondta, nem túl boldog, hogy pénzt veszített az első két megjelenés alacsony eladásai miatt. Igazából egyikünk sem akarta átvenni tőle a veztetést és beleölni a pénzét, szóval a projekt itt leállt.

Vissza a jelenbe: olyan elismert címkéken jöttek ki zenéid, mint a Samurai Music, a 31 vagy a Commercial Suicide. Melyikre vagy a legbüszkébb?

Úgy gondolom, a 31 Recordsnál megjelent 12″-es a legnagyobb büszkeségem. Remek volt együtt dolgozni olyanokkal, mint Gridlok, Presha, Randall és mások, de a Reinforced és a Metalheadz nagy rajongójaként lehetőséghez jutni Doc Scottnál hatalmas izgalom volt… És még mindig az!
Nagyon büszke vagyok a Lossless Music-megjelenéseimre is, hiszen vinilt csinálni a mai klímában nem egyszerű, de szerencsére van több nagyszerű visszajelzés is. Amúgy az új rilíz (az ötödik, a Late Night Sleaze EP) elnyerte a Mixmag ‘DnB Tune of The Month’ címét, ami egy nagy személyes elismerés nekem, de természetesen a kiadónak is.

Milyen a stúdiód? Szoftveres, vagy hardveres?

Inkább szoftver-, mint hardverpárti vagyok, de azért van egy Virus Snow TI-m és egy Sherman Filterbank 2-esem is, és most rendeltem egy Yamaha TG33-at. Van még egy E-MU e64 samplerem, ami egy klasszik dnb-produkciós eszköz volt a 90-es években, de utálom használni, szóval csak itt üldögél.

A Lossless Musicot 2013-ban indítottad el, azóta csak saját zenéidet jelentetted meg rajta. Erre is hoztad létre? Mire számíthatunk nálad a jövőben?

Azért csináltam a kiadót, hogy a meg nem jelent anyagaimat kiadjam (inkább, mint csak üljek rajtuk, vagy letölthetővé tegyem őket a Soundcloudon). Rengeteg zeném volt “lefoglalva” más kiadók által, aztán volt, hogy egy-két, sőt, három évig is ültek rajta, mire kijelentették, hogy már nem is akarják kiadni őket (ha egyáltalán szóltak róla). Ez nagyon bosszantó, úgyhogy gyorsan ki kell találnod, hogyan tudod ezt elkerülni. Érthető módon nagyon frusztrált a helyzet, mert olyan zenék is volt közöttük, amelyekre a legbüszkébb voltam, és amelyek nagy figyelmet kaptak, miután a rádiókban és klubokban elkezdték játszani őket. A Studio Pressure és a Cowboy Town is többéves volt, de úgy gondoltam, még mindig elég erősek ahhoz, hogy kapjanak egy rendes megjelenést, szóval azt mondtam: “B*ssza meg, megcsinálom magamnak”.
Még mindig a saját félkész zenéimen dolgozom, de a régebbi darabok nagy része már készen van. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy több érdeklődőt vonzzak a kiadóhoz, szükségem van más előadók közreműködésére is, hogy hallgatókat szerezzünk. Viszont nem az a fajta ember vagyok, aki rengeteg időt öl az A&R-munkába vagy másokat noszogat zenéért. Amúgy éppen most fejezem be a trekkeket az első EP-re, a Versusra, amelyen négy zene lesz négy különböző producertől (bár az egyik közülük én vagyok).

A Lossless Music vinilt ad ki. Erre a jövőben is számíthatunk?

Mindenképpen, egészen addig csinálom, ameddig csak tudom. Jelen pillanatban az jelenti az akadályt, hogy a Record Store Day-re rácuppant nagy kiadók miatt a lemezgyárak nagyon nagy átfutási idővel dolgoznak, ami kb. 4-5 hónapot jelent. Szóval ez egy nagyon hosszú és akadályozó folyamat, tehát lehet, hogy lesz pár digital-only megjelenés, hogy kitöltsük az űrt a vinilrilízek
között. Éppen most jött ki a címkém első csak digitálisan kapható EP-je, a Replicant. Eredetileg lemezre szántam a trekkjeit. Úgy voltam vele, kiadom őket digitálisan, gondoltam, egy jó anyag lesz belőlük. A következő vinil a Late Night Sleaze EP lesz, ami az első színeslemezes kiadvány is lesz egyben.

Mit tudhatunk meg az Exkursionsről és a Relicksről?

A Relicks-et közösségi finanszírozásra hoztam létre. Volt két remixem, amelyekre felkértek, és amelyek különféle okok miatt sosem jelentek meg. A Pictures, Shapes and Patterns remix például különösen sok szeretetet kapott, szóval elgondolkodtam azon, hogy közösségi támogatással jelenjen meg, teljesen függetlenül a Losslesstől. Próbálkoztam a QRates nevű weboldalon, de ez nem valami rugalmas platform, nem is értük el a szükséges előrendelést a megadott határidő előtt. Mindazonáltal arra jó volt, hogy meghozza az érdeklődésemet és a befektetési kedvemet egy limitált példányszámú kiadványhoz a Bandcamp-oldalamra. Nagyon kevés készül majd belőle (a Triple Vision terjeszti majd), szóval ha mindenképpen szeretnétek belőle, előrendeljetek a Bandcamp-en. Kb. november közepén érkezik majd, fekete-arany vinilen… Durván néz ki!
Ami az Exkursionst illeti, hamarosan lesz majd egy hivatalos bejelentés is erről. A lényeg, hogy ez lesz az egyik új Lossless-sublabel.

A Funk Lick az egyik legforróbb deep tánctérbomba idén, a Don’t Leave pedig szerintem a legszebb zenéd az összes közül. Két szám, két teljesen különböző hangzás. Hangulatorientált producer vagy? Tényleg, milyen filozófia mentén zenélsz?

Először is köszi a kedves szavakat a zenékről : ) Mindig is szerettem az eltérő vibe-ot és hangulatot, és DJ-ként is megpróbáltam mindig többféle stílust játszani egy szetten belül. A jó zene az jó zene, és azt hiszem, erre a gondolkodásmódra reflektálok a munkáimban. Valószínűleg hangulatorientált producer vagyok, legalábbis ritkán kezdek el egy trekket egy konkrét céllal. Valójában az van, hogy egy ötlettel indulok, és a végére valami teljesen más lesz belőle!

Az Organicnak ezt nyilatkoztad egyszer: “Még mindig veszek vinilt, de ezek általában régi dolgok, amiket anno, az első körben elmulasztottam. Szeretek azon filózni, hogy ki birtokolta őket, hol pörögtek…” Melyik a gyűjteményed legritkább darabja?

Ööö, nem igazán tudom, de a nemrég elköltött 50 fontom nagy részét egy DJ Lee & Tango-kiadványért (Solutions) adtam ki, ami 1995-ben a Legend Recordsnál jelent meg. Szerintem az egyik Aphex Twin-lemezem mára már vagy 150 fontot ér. Az érzelmileg fontos lemezekkel kapcsolatban vagyok különösen figyelmes, szemben azokkal, akik a legmagasabb árú darabokat hajszolják a Discogson. De hidd el, azért én is biztonságban tartom ezeket a korongokat!

Vinilgyűjtőként mit gondolsz a digitális forradalomról (az mp3-ról, az USB-s CD-lejátszókról, a Seratóról)?

Az első jungle korongot, amit életemben vettem, egy berlini osztálykirándulás során szereztem be még 1995-ben. Ez Rude Boy Monty In The Streets Remixes című megjelenése volt a Frontline Records címkéjével. Emlékszem az üzletre is, ahonnan van. Az egész kirándulás alatt ezt a lemezt kerestem, és vigyáztam rá, hogy egy darabban jusson velem haza. Ez a fajta kötődés vagy kapcsolat a digitális zenével már nincs meg. Szerintem emiatt, az élmény átélése miatt kezdtek el az emberek ismét lemezeket venni. Félre ne érts, a digitális forradalom több szempontból is előnyös, de túl könnyűvé teszi a zene kikerülésének útját. Az a tény, hogy a lemezmegjelenés sok pénzbe és munkába kerül, rákényszerít arra, hogy odafigyelj a kiadandó zenéid minőségére. Szükség van arra, hogy megkérdezd magadtól: “Elég jó ez a szám? A lehető legtöbbet foglalkoztam vele? Tényleg kihoztam belőle a maximumot?” A digitális megjelenések olcsók, és olyan könnyű felpattintani őket az iTunes-ra, hogy még anyukám is meg tudná csinálni. Úgy gondolom, ennek ugyanúgy van negatív hatása is, mint pozitív. Ez egy nagyon túltelített piac (és valószínűleg már a digitális kor előtt is az volt, ha őszinték akarunk lenni).
Amit mindezzel mondani akarok, az az, hogy attól, hogy valamit képes vagy kiadni, még biztos, hogy meg is kell tenned.

DJ-ként kb. 2009 óta használok CD-t. A dubplate-ek vágását nagyon drágának találtam, és a klubok sem vigyáztak a lemezjátszóikra, úgyhogy lemezről játszani a helyek többségében elég rizikós is volt. Egy csomó szettemet tönkretette, hogy szar felszerelést kellett használnom. Itthon még mindig megvannak a Technics 1200-asaim, amelyeket még 1998-ban szereztem, és sosem fogom őket eladni. DJ-ként azonban a CD-zést sokkal biztonságosabbnak tartom egy klubkörnyezetben.
Ami az előremixelt, előrepiccselt szetteket illeti: én személy szerint azt gondolom, hogy egy kis seggfej vagy, ha ezt csinálod, és mindezt teljesítménynek, előadásnak tartod. Ez a divatos szerep akkor alakulhatott ki, amikor valaki egy szűk kis farmerben beállt a pult mögé, elkezdett a karjaival csápolni és ugrándozni… Esetleg sütit vagy koszos alsót dobálni a közönségbe. Számomra azt jelenti ez az egész szarság, hogy valójában nem tudsz DJ-zni. Nem tudsz egyszerre trekkeket összekeverni és a következő számon is gondolkodni. A klubokba járókat manapság nem is igazán érdekli a DJ-k tudása, ők pantomimművészeket akarnak.
Valójában nem érdekel, mit használnak az emberek, ameddig a produkciójukban benne van a munka. Sync mode off!

Kik a kedvenc producereid és újoncaid manapság?

Rengeteg tehetséges producer van most, küzdök, hogy képben maradjak velük. Zenélés helyett az egész napomat el tudnám tölteni a Soundcloudon. Vannak páran, akik újabban elcsavarják a fejemet, például a Phase nevű srác. Homemade Weapons jó zenéket tol, és haverjaimnak, a Chromatic duónak is vannak gyilkos darabjai. Quadrant, Iris & Kid Hops Commercial Suicide-on kijött albuma szintén nagyon menő. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan zenész van, akiről még csak nem is hallottam.
Folyamatosan rajta tartom a fülem a lehetséges Lossless-zenészeken, szóval ha valami különlegeset csinálsz, küldd el az info(kukac)losslessmusic.co.uk-ra, és meg fogom hallgatni. Viszont légyszi, ne küldd el az első zenédet. Fordíts rá időt, és alakítsd ki a hangzásodat. Én magam többször is elkövettem azt a hibát (sőt, talán még mindig megteszem), hogy a kelleténél korábban küldtem szét a számaimat. Lehet, hogy csak egy esélyed lesz, szóval jól gondold meg!

Share.

About Author

Leave A Reply