Bryan Gee pres. Club Sessions Vol. 6. (Liquid V)

0

A 2013-as, sorrendben ötödik Club Sessions óta jó pár minőségi anyag jelent meg a Liquid V-nél, elég csak Command Strange EP-ire (Night MistVisions), vagy Saxxon, Submorphics és Makoto zenéire gondolni. Remek formában van a kiadó, időszerű volt tehát folytatni a válogatást, és megmutatni a sok, évek óta kiadatlanul kallódó finomságot és a frissen készült, lélekkel teli basszusokat

liquid_v_club_sessions_6

A válogatás tartogat néhány igazi nagyágyút, például Bailey és Tali legalább 5-6 éve dubplate-en pörgő Stargazing-jét. Könnyed alapokkal és funky bassline-nal támogatja Bailey a hibázni nem igazán képes Talit, akinek sokkal, de sokkal több szerep járna a drum and bass-ben. Érthetetlen, hogy miért kellett ilyen sokat várni erre a számra, de ha már itt van, talán el is lehet kezdeni követelni a kicsit feszesebb, de legalább ennyire jó Muwookie remixét. Talihoz hasonlóan megbízható Random Movement produkciója is, aki egy karakteres bassline és temérdek, RM-re jellemző minta segítségével keltette életre a Club Sessions egyik legjobb darabját, a Savage Brutus-t. Need For Mirrors még az, aki igazán nagyot alkotott. A Son Of Sorrow pontosan olyan, mint egy 2003-2005 körül született, gondosan titokban tartott Jonny L&Marcus Intalex kollaboráció: a dobok és basszusok egyértelműen Mr. L előtt tisztelegnek, az apró vokálok és szőnyegek pedig a Soul:R főnökétől is jöhettek volna.

Jó néhány korábbi V Recordings/Liquid V/stb. válogatás kapcsán tapasztalhattuk már, hogy elmarad a szigorú minőségellenőrzés. Bryan Gee egy igazán jószívű ember lehet, hiszen gyakran teret ad ígéretes zenéknek, amiken egyébként nem ártana még finomítani. Jelen esetben csomó producer két vagy három számmal szerepel, melyekből nem nehéz azt az egyet (vagy kettőt) kiválasztani, ami igazán átütő.

L Side laza, zongorás amenrollerje (Sweet Blues) és az eredetit leköröző, cseppet szigorú Tonight remixe mellé már egyáltalán nem hiányzik az I Wish. Dramatic pedig annyira magasra teszi a lécet a léleksimogató So Crazy-vel, hogy hozzá képest a fúvósokkal operáló Together Tonight és Try To Understand egyértelműen egy alacsonyabb ligában játszik. Indokolatlannak tűnik ebben a formában Paul T & Edward Oberon Somebody Else VIP-ja is, hiszen elődjétől alig tér el ez a verzió. Pont elég lett volna a duótól ide a régi r’n’b számok érzelemvilágát megelevenítő When I’m With You és a kevésbé szépre masterelt, de totál hangulatos Tonight’s The Night. A funkmintákkal tűzdelt Come With Me Phase 2-tól igazán kedves, de nyomába sem ér annak a tökélynek, amit a fülledt hangulatú One Time-ban hallunk tőle. A néhány akkordból álló, hibátlanul elhelyezett orgonafutam szinte egybeforr a lágy basszusokkal és dobszekcióval, a ’73-as Blue Note megjelenésről kölcsönvett Marlena Shaw vokálminta (ami ebből a St. Germain zenéből lehet még ismerős) pedig telitalálat.

Eltekintve attól, hogy akad néhány töltelék a Club Sessions hatodik epizódján, jó látni, hogy ilyen sok karakteres, minőségi likvidfunk kapott helyet, csak így tovább Liquid V!

(Az összes trekk klipje meghallgatható itt.)

Share.

About Author

Leave A Reply