Alix Perez – Elephant Dreams EP (1985 Music)

0

Az utóbbi pár évben a basszuszene sztárjai, például Xtrah, Dub Phizix, vagy Amit egymás után indították önálló kiadóikat, hogy korlátok nélkül tudjanak a saját fejük után menni. Nem akart kilógni a sorból Alix Perez sem: a belga producer házi címkéje idén nyáron startol az Elephant Dreams EP-vel.

alixperez_elephantdreams

A kiadó az 1985 Music nevet kapta, amely egyrészt egyértelművé teszi, hogy a 2009-ben megjelent 1984 című album folytatásának tekinthető, másrészt utal a 85 BPM-es tempótartományra is, amiből arra következtethetünk, hogy a kiadó jövője nem csak hagyományos drum and bass anyagot tartogat számunkra. A bemutatkozó négyszámos viszont még többé-kevésbé megmarad a tradicionális ütemek között.

A címadó Elephant Dreams nem számít újdonságnak a d’n’b világában: több mint másfél éve pörög dubplate-ként, időnként fel-felbukkanva a színtér elitjének szettjeiben. Amióta néhány facebook-videó révén 2014-ben kiderült, hogy Alix Perez és Skeptical együtt stúdiózik, egy közös kiadvány kiemelt helyen szerepelt a basszusvilág kívánságlistáján. Az összetevők Skeptical stílusára jellemzők: pörgős dobok sokszínű cinekkel, egyszerű, gomolygó és recsegő basszusok, hipnotikus, monoton minimalizmus. Ami mégis az év egyik legjobban várt trekkjévé teszi, az az egész tetején ülő hidegrázós, túlvilági vokálminta, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy első hallásra beleszeressek az elefántálmokba.

A Had I Known-ban Perez ismét a lágyabb oldalát mutatja meg: simogató zongora és elektronika, lágy soul vokál, fotelben szétfolyós hangulat. Elég újdonság ugyan nincs benne ahhoz, hogy az Arkestra EP után kiemelkedő legyen, de egy jól összerakott, kellemes darab. Ezzel szöges ellentétben áll a STNKR, ami egy vészjósló intró után csap át alattomos, glitch-es ipari csörtetésbe. Annak ellenére, hogy szóló darab, szorosan köthető a Skeptical-féle tavalyi Playground Chat Back-hez, a riasztót idéző vinnyogó bassline hasonlósága miatt. Tipikusan tánctérkompatibilis, agyborotváló zene.

A Room 667-t viszont kicsit kevésnek éreztem. Túlságosan emlékeztet a Need For Mirrors összecsapott tucatzenéire. Nem rossz, de nem is különleges. Leginkább az zavaró, hogy a Perez-Skeppy dubok közül kapásból van három, amit szívesebben láttam volna a Room 667 helyén. (Például ezt itt, aminek sajnos még címe sincs.) Ötödikként kapcsolódik az anyaghoz a Can’t You See, a Had I Known folytatása. Szintén, lágy, nyári likvid, amit egy bonyolult procedúrával ingyenesen tölthetünk Perez facebook-oldaláról.

Minden morgásom ellenére szerintem instant get az Elephant Dreams EP, szuper indítása a kiadónak.

Share.

About Author

Leave A Reply