Albummustra – 2015. szeptember

0

Itt az ősz, a producerek visszatérnek a stúdiókba, kezdődik az albumszüret! Sok szeptemberi LP közül hoztunk most néhányat, amelyet igencsak ajánlott elfogyasztani, hogy meglegyen a tél előtti zenevitamin-adag. A Tovább gombra kattintva hallgatnivalók sokasága vár titeket például Etherwoodtól, Swindle-től, a Disclosure-től és Nomine-től!

swindle

Etherwood – Blue Leaves (Med School)

A Hospital-sublabel Med School gondozza Etherwood második szerzői albumát. A single-ként már nagy sikert aratott Souvenirs vezeti fel a tizennégyzenés LP-t, amelyen vendégproducerkként LSB és S.P.Y is megjelenik, és amelyen vokalistaként többek között Zara Kershaw és Eva Lazarus is csillogtatja szívmelengető hangját. Természetesen a zongoraközpontú, többnyire romantikus hangulatú likvid dominálja az anyagot, de zárótrekk, a Lost Hour egy kortárs komolyzenei befejezés. Egy kicsit vattacukros lett a Blue Leaves, de zeneiségével messze kiemelkedik a sokaságból.

HALLGASD MEG A SPOTIFY-ON

VA – Drum & Bass Arena 2015 (DNBArena)

Ötvenhárom trekk idénről, amely robbantott a tánctereken. Nagyjából ez lehetne a mottója az extrahosszú válogatásnak, amely a dnb-szélrózsa minden irányából összegyűjti 2015 termését. A stadionhangzást és diszkót kedvelőket Dimension, T-Phonic vagy TC szórakoztatja, a neurófejeknek Mindscape, a Fourward, L33 vagy a BSE & State of Mind közösködés kedvez, de a likvidfanok sem panaszkodhatnak: egyebek mellett Calibre, a Spectrasoul és Vandera húzza el a nótájukat. Van itt még sok roller, mélység, veretés és finomság, újra örvendhetünk Digital visszatérésének, és elégedetten nyugtázhatjuk, hogy több új név is felkerült az albumra.

HALLGASD MEG A SPOTIFY-ON

Swindle – Peace, Love & Music (Swindle)

Igazi zenei sokszínűség, muzikális orgia ez az LP. Számtalan vendégzenész és vokalista közreműködésével született, és számtalan stílust vonultat fel. Swindle elmondása szertint a Peace, Love & Music az elmúlt két év utazásai során gyűjtött inspiráció eredménye, amely Los Angelestől Tokióig és Londonig szélesítette a motiváció földrajzi határait. A kollaboránsok közül dnb-fanoknak Terry Walker és Flowdan lehet ismerős Spectrasoul vagy Jubei darabjaiból, de ne menjünk el szó mellett a TC-vel közös Elevator mellett sem, amelyet hallva a legbrazilabb bézer is a tíz ujját nyalogathatja. Hip-hop, funk, jazz, diszkó, break, amit akartok, minden van.

HALLGASD MEG A SPOTIFY-ON

Nomine – Inside Nomine (Tempa)

Egy Amit gondozta tavalyi szólólemezt leszámítva Nomine minden rilíze a Tempánál jött ki, szóval nem meglepő, hogy első szerzői albumát is a dubstep-világmárka gondozza. Talán kevesen tudják, de a producer néhány éve még Outrage néven alkotott, és Digital körül sürgölődve az Inneractive és Function címkéken találkozhattunk vele. Az Inside Nomine album  ahogyan a Nomine alteregó is  a 140 bpm-nek adja át magát, méltán öregbítve a deep dubstep/bass music stílus hírnevét. Az egész LP-t áthatja a keleti dallamvilág, rengeteg japán és távol-keleti mintával. Már-már etno, de azért kellően elektronikus is.

HALLGASD MEG A SPOTIFY-ON

Disclosure – Caracal (Island Records)

Egy kicsit tartottam tőle, hogy a Settle sikerén felbuzdulva  a könnyűzene nem éppen üdvözítő trendjeit ismerve  a második Disclosure-album túlságosan is rádióbarát lesz (na nem mintha a Settle lett volna az underground csimborasszója). Bár a Caracal nem cáfolta meg várakozásaimat, mégsem lett hallgathatatlanul kommersz. Kellemes, táncra invitáló, dalra fakasztó, mosolyra ösztönző anyag. Az első albumhoz képest kevesebb a house és a garage, de Gregory Porter személyében korunk egyik nagyágyúját hallhatjuk a Holding On-ban.

HALLGASD MEG A SPOTIFY-ON

BassBrothers – Electronic Propa (Playaz)

A legnagyobb rosszindulattal sem mondhatjuk a Playaz-re, hogy ömlik ki az ablakain a rengeteg album. A Discogs szerint egyetlen LP-t adott ki eddig a Hype és Pascal-féle label (Original 2009-es Grow Your Wings című profi vluggyogását), szóval ha egy tizenegytrekkes anyag bukkan fel a címkénél, arra az ember felkapja a fejét. A portugál BassBrothers a klasszik wobble/clownstep hangzásból kialakult, sokszor minimalista püttyögést űzi, az album alapján egész jól. A zenék nem túl hosszúak, így nem igazán lehet őket megunni sem, némelyikben pedig akkora dögösség van, hogy a gatya leesik a hallgatóról. Tegyetek egy nagy hangerős próbát a Spidersszel vagy a Monkey Junkkal, és győződjetek meg a hatásról! Izgalmas, kreatív cucc!

HALLGASD MEG A SPOTIFY-ON

Share.

About Author

Leave A Reply