A RAM-sztori – 2. rész

0

Kétrészes monstre-cikkünk első fejezetében átvettük a világhírű kiadó indulásának körülményeit, az első esztendők zajos sikereit, az ezredforduló környékének kiemelkedő eseményeit és a 21. század elejének nagyszerű zenéit. Eme második epizódban felsoroljuk a harmadik évezred eddig eltelt éveinek említésre méltó történéseit, emellett Andy C képzeletbeli szemüvegén keresztül ismerhetjük meg saját maga és a RAM filozófiáját.

ramblack_6292005 körül egy nagyobb vérfrissítés érkezett a kiadóhoz, hiszen a Noisia Facade-je mellett ekkor tűnt fel a címke körül a mára valóságos popsztárrá vált Chase & Status, Xample & Lomax (azaz a későbbi Loadstar) és Culture Shock is. Köztudott, hogy ezen nevek hol tartanak ma, így a kiadó “sztárcsináló” szerepe elvitathatatlan. Azonban természetesen ehhez a zenészek is kellenek. “Sub Focus és Chase & Status sikerének titka, hogy egész nap a stúdióban ülnek, hibátlanul dolgoznak az új dolgaikon vagy csavargatják a már meglévőket, készülnek a fellépésekre. Munkájuk eredménye a siker, nem ajándék” – meséli Andy C. Itt felmerül a népszerűség kontra underground kérdése is. “A szcéna tele van kiváló zenészekkel, akik sikeresen próbálják magukból kiadni a legjobbat. Ezek a művészek éhesek a munkára, nekünk pedig az a dolgunk, hogy kihozzuk belőlük a maximumot. Kéz a kézben dolgozunk, hogy mindenki a legjobbat adhassa. A sikerhez azonban nem feltétlenül kell kommersznek lenni. Egyszerűen csak meg kell találni azokat az embereket, akiket érdekel a produktumod, akik izgatottan várják az újabb rilízeket, akik később megveszik a dolgaidat. A mainstream és az underground fogalma eléggé könnyen összemosódik. Nem mondanám, hogy a Chase & Status a mainstreamet célozta meg anno a More Than Alot albummal. Ilyen a zene ereje, mint a lavina, megy előre. Vagy vegyük például a Body Rockot. Mondhatni, hogy az egy kommersz zene, pedig anno, amikor megírtuk, mindennek szántuk, csak populárisnak nem. Egy kis dalocska volt, amit pár óra alatt csináltunk, és lám, mégis hogy rabul ejtette az embereket. Nemrég voltam három helyen zenélni Angliában. Összesen több mint 10.000 ember hallgatott, de persze lehetnénk underground emberek is, és mondhatnánk, hogy nem, köszönjük, ezt nem kérjük, inkább zenélünk otthon hat havernak. Csakhogy ez nem erről szól. Van hely mindenkinek, ettől olyan szép, sokszínű ez a világ. A zene körbejár, fejlődik, és mindig ott van a sarkon a következő nagy robbanás.”

No, de a kicsit hosszúra nyúlt elmélkedés után folytassuk a tényekkel. A Chase & Status a More Than Aloton kívül több slágerrel is öregbítette a kiadó hírnevét, elég, ha csak az End Credits VIP vagy a Let U Go sejlik fel akusztikus memóriánkban (nem említve a No More Idols albumot, amely a RAM mellett olyan gigakiadóknál jött ki, mint a Mercury és a Vertigo). 2010-ben aztán jön a Loadstar, amely a Link To The Pasttal igen erősen nyitja RAM-karrierjét. Mellettük érkezik a Delta Heavy és a mára lassan szupersztárrá avanzsáló Wilkinson is. Lássuk, mit mond Andy C az utóbbi zenészről: “Wilkinson egy elképesztően tehetséges srác. El sem tudom mondani, mennyire kikészülök a nekem küldött demóitól, hangzásilag és ötletek terén is. Remek stúdiója és kiváló mentalitása, hozzáállása van. Őt leszerződtetni vitán felüli döntés volt.” Meggyőző szavak, nem igaz?

2011-2012-ben csatlakozott a csapathoz a Frequency sublabelen korábban már feltűnt DC Breaks, jött (az egyébként a Proximity kiadót igazgató) Basher, a Mind Vortex, Hamilton és Rene LaVice, így kialakult a RAM mai tagsága. Andy C időnként egy-egy techy hangzású megjelenéssel színesíti a képet. Volt single-je Break-nek, a June Millernek, és ne feledkezzünk meg Calyx & Teebee All Or Nothing című albumáról. Tavaly a Prolix & Gridlok-féle extraparaszt Membrane és a DC Breaks Swag-je csapta fejbe a táncterek népét, idén pedig Lynx Take Back The Night-ja borzolja a kedélyeket. Közben alakulni látszik egy új karrier, hiszen Frankee is egyre jobb zenékkel véteti észre magát. A legrfissebb infó, hogy egy Bensley nevű producerrel bővül a csapat nemsokára (az ő leigazolását Audio és Stealth szerződtetésével egy időben jelentette be a kiadó). Sajnos az illető Soundcloud oldalán egyelőre nincs zene, de reméljük, a label nemsokára lerántja a leplet a trekkekről.

A 21. század és a technikai fejlődés természetesen a zeneiparban is átveszi az irányítást. A vinil egyre kisebb szerepet kap, és ugyan a RAM a mai napig ad ki bakelitet is, már sokkal több zene fogy digitális formátumban. Hogyan látja ezt Andy C, aki 2014-ben is kitartóan ragaszkodik a dubplate-hez? “A vinil egyáltalán nem halott, mi például évente több ezret csinálunk. A CD-zés jelensége egyenesen arányos napjaink zenészeinek növekvő számával. Ma csinálsz egy trekket, holnap játszod cédéről. Én a dubplate-et részesítem előnyben, jobban illik a mixelési stílusomhoz és szerintem a közönségnek is jó, ha vinillel dolgozó DJ-t lát. Van hely a CD-nek is, de szerintem egy csak-cédé szett nem ugyanolyan, mint egy vinil szelekció. Ebből a szempontból oldschool vagyok. Természetesen haladunk a korral, és vannak olyan technológiák, mint a final scratch, amellyel meg is őrzöd a mixelés eredeti varázsát, mégis százával hordhatod magaddal a zenéket.”

Vajon mit tanácsol a kiadófőnök a kezdő és feltörekvő producereknek? Mi lehet a RAM-zenészek sikeréhez vezető út? “Tarts ki és törekedj arra, hogy egyedi hangzást alakíts ki. Ugyanakkor legyél változatos is, mert a közönség nem kíváncsi zenéid másolataira. Ne félj mutogatni a trekkeket és tanácsokat kérni a tapasztaltabb zenészektől. Mindig jó dolog, ha a barátaid véleményezik a dolgaidat, de sokszor nem azt a választ adják, amit tényleg hallanod kell.” Lám, ez a kulcs, ami nyithatja a siker kapuját. A RAM “kistestvére”, a ProgRAM jó lehetőség lehet. Basher és Frankee is itt megjelenéssel kezdte, és már a “nagy” címkével is van rilíze. Aztán ott van Kove, akit ma már a Chase & Status pártfogol. Örömünk pedig úgy teljes, ha megemlítjük, hogy magyar producer, Kelle is kapott már lehetőséget a ProgRAM-nél.

Az első cikket azzal kezdtem, hogy ha egy dnb-rajongó fejéhez fegyvert tartanak és követelik, hogy mondjon egy top kiadót, akkor a RAM neve jó esély a túlélésre. No de mi lenne az az egy-egy zene, amely az ismert magyar DJ-k válasza lenne a “legjobb RAM-trekk” kérdésre?

“Abban az időben nagyon künölegesnek es újszerűnek hatott.”

“Mert igen sunyin és sejtelmesen jön a drop, ám egyszer csak felmorajlik, és mindenkit elsöpör a tánctéren… a Titán!”

“A mai napig úgy szól, hogy a dropnál muszáj elkezdenem headbangelni.”

“Elképesztően előremutató zene, talán az abszolút kedvencem is egyben.”

“Nagyon kedves emlékeim fűződnek ezekhez a zenékhez. A RAM számomra egyet jelent Andy C-vel, akit többször volt szerencsém élőben hallani. A neve és kiadóján megjelent zenék garantálják a tánctér felrobbantását.”

Aki pedig szeretne a tánctérrel együtt robbanni, az április 26-án látogasson el a felújított Akvárium Klubba, mert személyesen a boss, Andy C dobálja majd a d’n’bombákat!

Share.

About Author

Leave A Reply