A RAM-sztori – 1. rész

0

Ha egy drum and bass rajongó fejéhez fegyvert tartanának, követelve, hogy nevezze meg a világ legnépszerűbb kiadóinak egyikét, a RAM márka említése jó esély lenne a túlélésre. Nem mond nagyot az, aki kijelenti, hogy az Andy C vezette címke ott van a legismertebb és legkedveltebb dnb-brandek dobogóján. Huszonkét éves múltja, (alkiadóit is belevéve) több száz elemből álló diszkográfiája, időtállósága, sokszínűsége, számtalan felfedezett tehetsége, Andy C remekbe szabott DJ-tevékenysége a garancia a label hosszú életére, melynek napjainkig tartó szakaszát egy kétrészes cikkben örökítjük meg.

ramblack_629A KIADÓ:

A RAM Andy C kiadója, melyet közeli barátja, Ant Miles hathatós segítségével alapított. A céget ma Andy és üzleti partnere (egyben cimborája), Red One működteti. A “nagy testvérnek” pillanatnyilag két aktív alkiadója van, a ProgRAM és a Frequency.

A SZTORI:

A történet 1992-ben kezdődött a London közelében fekvő, mindössze huszonötezer lakosú Hornchurch városában. Itt nevelkedett Andy C, Ant Miles és Shimon, azaz a későbbi RAM Trilogy minden tagja. A rave-bulikon felnövő és a hangzás által motivált (1992-ben még csak 16 éves) Andy megírta a Sour Mash című debütáló EP-jének trekkjeit, ám a kilenc hónapig tartó munka eredménye iránt nem igazán érdeklődtek az akkori kiadók. Emberünk így nővére javaslatára belefogott a máig remekül működő vállalkozásba. A kiadó kost ábrázoló logóját szintén lánytestvére csinálta Andy horoszkópja után. A cég beindításában Andy C nagybátyja segített egy ezerfontos kölcsön formájában. Az 1500 példányban elkészült EP az utolsó darabig elfogyott, a befektetett összegen kívül némi önbizalomnövelő hasznot is termelve a fiatal producer/DJ-nek.

A téma kapcsán Andy C egy interjúban kifejtette, hogy akkoriban lényegesen nehezebb volt kiadót indítani. “Manapság (kis túlzással élve) este kitalálod a label nevét, másnap meg már a polcokra is dobhatod a digitális rilízt. A kilencvenes években ez messze nem így volt. Kellett iroda, meg kellett oldani a címkék nyomtatását, és ami a legkeményebb feladat volt: szerezni egy jó disztribútor (lemezterjesztő) céget, amit meg kellett győznöd arról, hogy a beléd fektetett bizalma (és pénze) nem alaptalan.” Andy elmondása alapján a disztribútor szava felülírt mindent, azaz ha nem tetszett neki a produktum, vagy kiadását nem jósolta nyereségesnek (hiába, húsz éve is a profit volt a zeneipar alapja), akkor a bakelit lehetőségétől elbúcsúzhatott a producer. A RAM azonban szerencsés helyzetbe került, mert kezdeti hangzása és a terjesztő cég ízlése kéz a kézben járt, a kiadó indulása tehát viszonylag gördülékenyen ment.

A kiadó első néhány évében főleg Andy C és Ant Miles megjelenések láttak napvilágot, nagyon gyakran valamilyen alteregó (Origin Unknown, Elevate, Desired State, Flatliner név) alatt. 1994-ben csatlakoztak a címke zenészeihez olyan nevek, mint Shimon, Stakka & K.Tee vagy Randall. 1996-ban érkezett az első igazán nagy sláger, az Origin Unknown (azaz Andy C & Ant Miles)-féle Valley Of The Shadows. E zenét Andy C a RAM egyik emlékezetes elemeként aposztofálja. A megjelenést követő első hétre néhány ezer vinilt nyomtak belőle, a következő héten elment belőle újabb hétezer darab, aztán még ötezer. Elképesztően magas számok ezek a mai arányok ismeretében… A zene népszerűségét pedig jelzi, hogy a sok tízezres pédányszám ellenére 1998-ban újranyomták és akkor is rengeteg fogyott a bakelitből.

Az első pár évben alakult meg az egyik legismertebb alkiadó, a Liftin’ Spirit, mely 2007-ig működött, és mely az esetek nagy részében az Ant Miles-Red One vonal trekkjeit jelentette meg.

1996-ban jött ki – az akkor burjánzó jump up vonalat erősítve – a Shimon & Andy C-féle Night Flight (mely máig a partik népszerű eleme, persze napjainkban egy kicsit felpiccselve), az 1997-es évet pedig a táncterek sosem öregedő slágere, a Moving Fusion alkotta Turbulence koronázta meg. Örökérvényűségét jelzi, hogy 2007-ben ebből is készült repress. Adódik tehát a kérdés: ki ne ismerné ezt az előremutató, korát messze megelőző partibombát? Nos, ha van közöttetek ilyen, akkor most tessék figyelni:

1998-ban megalakult a RAM Trilogy, jöttek is sorban a Chapter EP-k, aztán 1999-ben a Molten Beats című album izgatta az idegszálakat. Az LP-t Andy C szerint nagyon nagy őrület övezte, folyamatosan kellett postázni a háromlemezes pakkokat, melyekből csak az első héten 15-20.000 (!) darabot adtak el. A késői 90-es évek és a harmadik évezred legelejének időszaka nevezhető egyébként a RAM Trilogy és a Moving Fusion aranykorának is, előbbi – az album mellett – többek között a Titan EP-vel, utóbbi pedig az Atlantis EP-vel tette emlékezetessé az érát.
Az ezredfordulót követően jöttek a hatalmas slágerek. Kezdődött a Shimon & Andy C-féle Body Rockkal, mely annak ellenére, hogy teljesen instrumentális, felkerült a toplistákra is. Ez volt az első RAM-trekk, mely ebben a kiváltságban részesült. Ne menjünk el szó nélkül a Moving Fusion írta Thunderball, a Bad Company-féle Spacehopper és a Shimon fejéből kipattant Hush Hush mellett sem, hiszen ezek mind-mind népszerűek napjainkban is.

2002-ben elindult a másik ismert alkiadó, a Frequency, melynek első megjelenése az emlékezetes Delta 9 / Hyper Kinetic single Rascal & Klone stúdiójából. A címke elvileg a mai napig aktív. 2003-ban itt debütált Sub Focus, lehetőséget adott Kryptic Minds korai szárnypróbálgatásainak, adott ki DJ Samurai zenét (a producert ma már a DC Breaks egyik feleként ismerjük), de 2008-ban itt jött ki a magyar Spinline Backdoor című trekkje is.

2003-ban csatlakozott a kiadónál megjelent zenészek sorához a Bad Company tagjaként világhírt szerzett DJ Fresh, és ha már beállt a kosos zászló alá, le is robbantotta az arcunkat a Signal című trekkel. Sosem felejtem el, hogy a vokóderrel eltorzított “Watch… This… Space” felhívás utáni drop mekkora eufóriát okozott minden alkalommal…

A “slágergyártás” a RAM jellegzetessége. A Signal mellett a 2003-as év hatalmas durranása a RAM Trilogy-féle Screamer, mely az akkoriban még a Kopaszi-gátnál működő Rewind bulik állandó hangulatfokozója volt (Palotai rendre ezzel a trekkel váltott át breakbeatből dnb-be). 2004-ben a Nightbreed alkotta Pack of Wolves Pendulum remixétől volt hangos a kiadó környéke. Az igazi az lett volna, ha a legemlékezetesebb Pendulum zene, a Vault is a RAM címkéjével lát napvilágot, de a trekkre lecsapott Doc Scott és a 31 Records (melyre amúgy nem igazán volt jellemző a Vaulthoz hasonló hatásvadászat, de természetesen üzletről van szó, így érthető, miért vállalta a címke a tőle viszonylag idegen hangzást).
2005-ben érkezett Sub Focus és slágere, az X-Ray.

A zenét később olyan bombák követték, mint a Flamenco, a Druggy, a Special Place. Sub Focus esete egyébként azt is megmutatja, hogy olykor a nagy nevű kiadókhoz sem annyira bonyolult bekerülni. Így mesél erről Andy C: “Az egyik barátja adta oda nekem a srác demóját egy buliban. A következő héten meghallgattam, és egyből feltűnt, teljesen kiemelkedett az akkoriban kapott promócédék közül.” A fiatal producer tehát rögtön lekenyerezte a kiadófőnököt, munkájuk pedig napjainkig gyümölcsöző: a RAM-on jelent meg az összes eddigi Sub Focus album, rajtuk az óriási slágerekkel, a Timewarppal vagy a Rock Ittel.

Cikkünk második részében kevesebb adattal, ám annál több elmélkedéssel folytatjuk majd, megismerkedünk a kiadó elmúlt hét-nyolc évével, Andy C filozófiájával, megismerhetjük véleményét a szcénáról, az elektronikus zenéről, a fiatal zenészekről, tehetségekről.

Share.

About Author

Leave A Reply